BIBLIAI TANÍTÓ
„Ragaszkodom a te bizonyságaidhoz; 
Uram, ne hagyj megszégyenülni!“ 
Zsoltár 119, 31.
Kiadja:
A Vallásos Iratok Nemzetközi Kiadóhivatala 
Budapest, I., Krisztina-körut 167. szám alatt.
1922.
Nyomatott Advent-nyomda Újpest, Arpád-ut 21,
A keresztyénség általában az ó és uj testamentom szent 
könyveit Isten igéjének tekinti — Isten akaratának és tervé­
nek az emberre vonatkozó megnyilvánulásának. A „maga­
sabb kritika" ezen idejében sokat szóltak ezen írások isteni 
sugalmazottsága és csalhatatlansága ellen és pedig nemcsak 
a keresztyénség elismert ellenségei, hanem sokszor az állító­
lagos „b«rátai“. Ennek következménye azután, hogy sokan 
odajutottak, hogy a Bibliát tisztán emberi szerzeménynek 
nézik és egyben azt állítják, hogy ők „hivő" keresztyének. 
Mások bizonytalanok abban, hogy mit tartsanak felőle. Bizo- 
nyö nak tartják, hogy egy része isteni eredetű; de hajlandók 
más részeit kétségbe vonni. Ezen további bibliafelolvasás­
ban kimutatjuk, hogy Krisztus és az apostolok tisztán és 
kétségbevonhatatlanul 
tanították, hogy az 
ó-testamentomi 
szentirások Isten Jgéi és ennek következtében csalhatatlanok.
Mint őszinte és művelt emberek tényleg nem tehetjük 
azt, hogy Krisztus és az apostolok tanait sugalmazottaknak 
tekintsük, ellenben Mózes és a próféták könyveit nem; mert 
Krisztus és az apostolok nem rendelkeztek más tekintéllyel 
a keresztyénség igazságainak bebizonyítására, mint Mózes 
és a próféták Írásaival; állandóan ezen írásokra hivatkoztak, 
hogy a keresztyénség isteni eredetét bebizonyítsák.
I.
Isten igéje.
Minthogy ez igy van, azon köve'keztetést kell levon­
nunk, hogy ha az ó-testamentom írásai nem csalhatatlanok 
és isteni eredetűek, akkor Krisztus és az apostolok tanai az 
uj-testamentomban szintén nem csalhatatlanok és isteni ere­
detűek; mert az uj-testamentom hitele az ó-testamentomtól 
függ. Hogyha az ó-testamentom nem igaz és nem hiteles, 
akkor az uj-testamentom sem az Nincs középút. A keresz- 
tyénség feltétlen hitet kíván úgy az ó- mint az uj-testamen- 
tom, mint Isten csalhatatlan igéje iránt.
Azok, akik más alapon tanítanak, nem tanítják a bibliai 
keresztyénséget, amint ez a következő bibliatarrulmányból is 
kiderül.
A Biblia Isten igéje, amint azt Krisztus hirdette.
1. Kitől ihletett az irás? 
„A teljés írás Jstentql ihle­
tett." 2 Tim. 5, 16.
2. Maguktól választották-e a próféták az általak hirde­
tett igéket?,^ „Mert sohasem ember akaratából származott 
a prófétai szó." 2 Péter 1, 21.
3. Mely erő indította a prófétákat.szólásra? — „A szent- 
lélektől indíttatva 
szólották az Istennek szent emberei." 
Ugyanolt.
4. Ily módon ki szólott ezen próféták által ? —„Minek­
utána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan 
az atyáknak a próféták által ..." Zsid. 1, 1.
5. Milyen más személyek által szólott hozzánk az Isten ? 
— „Ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által." Zsid. 1,1.
6. Beismerte-e Krisztus maga is, hogy Isten szólott ő 
általa? — „Mert én nem magamtól szóltam : hanem az Atya, 
aki küldött engem, ő parancsolta nekem, hogy mit mondjak 
és mit beszéljek." János 12, 49.; 7, 16. 17.
7. Miről biztosította az ö küldetésének befejezésekor
Krisztus az Atyát? — „Mert ama beszédeket, amelyeket né­
kem adtál, ő nékik adtam." 14. v.
Megjegyzés. Látjuk tehát, hogy Isten kétféleképen adta ezen 
világnak az ö igéjét: a) a próféták, b) Krisztus által. A próféták által 
' szólott igék épen úgy Isten igéi, mint a Krisztus által szólották. Mind­
kettőnek egy és ugyanazon isteni szerzője van. Hogyha az előbb emlí­
tettek írásainak nem adunk hitelt, akkor igazság szerint az utóbb emlí­
tett szavainak sem hihetünk.
8. Mit mond Krisztus maga ezen pontról ? — „Mert ha 
hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek,*mert én rólam irtó. 
Ha pedig az ő Írásainak nem hisztek, mi módon hisz.tek az 
Én beszédeimnek?" János 5, 46. 47.
9. Krisztusnak mely szavai mutatják, hogy ő rosszalja 
azt, ha valaki vonakodik a próféták beszédeit elfogadni. — 
„Ó balgatagok és rest szjvüek mindazoknak elhivésére, amit 
a próféták szóltak!“ Lukács 24, 25.
10. Milyen tárgyú dolgokról jövendöltek a próféták és 
kinek lelke sugalmazta nekik ezen igéket? — „Amely idves- 
ség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az 
irántatok való kegyelem felől jövendöltek: nyom’ozódván, 
hogy mely vagy milyen időre jelenté azt ki a Krisztusnak ő 
bennök levő Lelke, aki eleve bizonyságot tett a Krisztus 
szenvedéseiről és az azok után való dicsőségéről." 1 Péter 
1, 10. 11.
Megjegyzés. Ezen szövegbal látjuk, hogy Krisztus kezdettől fogva 
tisztában volt szenvedéseivel, melyeket e világban kellett elviselnie. A 
próféták által már évszázadokkal annak előtte, hogy emberi alakban 
e világra jött volna, tudatta szenvedéseit, melyeket elviselni és halálát, 
melyet elszenvednie kellett. Ezt azért tette, hogy az emberek képesek 
legyenek benne az Ígért Messiást látni, ha a földön megjelenik. Ezáltal 
indíttatva lesznek őt megváltójuknak elfogadni és benne hinni. Meg kell 
engedned nyájas olvasó, hogy leheteflen őt igaz hittel Isten Fiának el­
fogadni és a próféták írásait, melyek őróla bizonyságot tesznek, nem 
Isten csalhatatlan igéinek elismerni.
11, 
Hogy további, felvilágosítást nyújtson önmaga felől, 
milyen Írásokra tereli Krisztus az emberek figyelmét? — 
„És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magya­
rázza nekik minden Írásokban, amik ő felőle megirattak. 
Lukács 24, 27.
Megjegyzés. Ily módon az ő benne, mint az ígért Messiásban 
való hitünket Krisztus arra építi fel, hogy beteljesítette ama jövendölé­
seket, melyeket Mózes és a próféták az ígért Messiásra vonatkozólag 
adtak. A Krisztusban, mint az ígért isteni Megváltóban való igaz, meg­
alapozott hit. és a keresztyén vallás követeli, amint látjuk: a) helyes 
megértését a Messiásra Vonatkozó jövendöléseknek, melyeket Mózes és 
a próféták adtak; b) rendíthetetlen hitét annak, hogy ezen Írások tény­
leg azok, melyeknek állíttatnak, tudniillik isten igéi; c) hitét annak, hogy 
az uj-testamentomi Írások eme jövendölések tényleges beteljesülésének 
igaz, hü leírásai a mi Üdvözítő Jézus Krisztusunk életében. Ebből ki­
derül, hogy azok, akik azt tanítják, hogy az ó- és uj-testamentöm nem 
Isten csalhatatlan igéje, oly magot vetnek, mely kikéi és gyümölcse a 
hitetlenség lesz. Nincs joguk a népet ámítani azzal, hogy a keresztyén 
vallás tanítóinak vallják magukat.
Isten igéjének ereje, amint a teremtésben 
megnyilvánult.
12. Mi mondatik Isten igéjéről? — „Mert az Istennek 
beszéde élő és ható." Zsid. 4, l2.
13. Mi által teremtette az Ur az eget? — „Az Ur sza­
vára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök." 
Zsolt. 33, 6.
14. Mily módon lett ez végrehajtva? — „Mert ő szólt 
és meglett, ő parancsolt és előállott;" 9. v,
15. Említs néhány példát ezen erőnek megnyilvánulásá­
ról ? — „És mondá Isten: Legyen világosság: és lön vilá­
gosság." 1 Móz. 1, 3. „És mondá Isten: Legyen mennye­
zet a viz között, amely elválassza a vizeket a vizektől .
És úgy lön." 6. 7. v. „És monda Isten: Gyűljenek egybe az
A sziklára és a homokra épített ház.
ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz." 
És úgy lőn.“ 9. v.
16. Miáltal érthetjük meg Isten erejének eme csodálatos 
megnyilvánulásait? — „Hit által értjük meg, hogy a világ 
Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatat­
lanból állott elő." Zsid. 11, 3.
Megjegyzés. Csak egy utón foghatjuk fel és érthetjük meg e vi­
lágnak és minden dolognak keletkezését, még pedig: hit által. Senki 
egy teremtmény sem tudja, hogy mimódon jött létre, egyedül a Teremtő. 
Ő megmondja nekünk, hogy minden dolgot igéje által teremtett és ho­
zott létre. A hit igéjének hirdetése, vagy az igének hallgatása és olva­
sása által jön létre. Azok, akik Isten igéjét hittel elfogadják, mindent 
megértenek, amit az ember a teremtés felől felfoghat.
A Teremtés hat napja, tényleg 24 órából álló nap volt.
Isten igéjének erejét nemcsak a teremtésben láthatjuk, 
hanem az igének közvetlen hatásai is megnyilvánulnak. Mó­
zes első könyvében az van megírva, hogy a földet és minden 
benne valót Isten hat nap alatt teremtette. A hitetlenség ezen 
gúnyolódik és azt állítja, hogy ez mese; és sokan, akik 
manapság keresztyéneknek nevezik magukat, úgy cseleksze­
nek, mintha ezen leírást szégyelnék és igyekeznek a dolgon 
javítani és foltozni, miközben mondják, hogy a szóbanforgó 
napok nem 24 órásak, hanem hosszú bizonytalan időszakok. 
Ilymódon Isten védelmére látszanak kelni egy gúnyolódó vi­
lággal szemben. Hogy azonban Mózes -első könyvének leírása 
igaz és a teremtés 6 napja természetes, valódi 24 órából álló 
nap, azt a következő tények bizonyítják: Az itt említett na­
pok este és reggelből állanak. A leírás igy hangzik: „És lön 
este és lön reggel: első nap"; „és lön este és lön reggel, 
második nap"; és igy tovább mind a hat napon.
Este és reggel azáltal keletkezik, hogy a föld egyszer 
megfordult tengelye körül; enélkül nem létezhetne egy éjsza-
kából és nappalból álló nap. Ügyeljünk ezen tényre! Ez bi­
zonyltja, hogy a föld létezésének első pillanatától kezdve 
tengelye körül fordult meg — ezen első fordulata által be­
végződött e föld első napja. Az első hat fordulat bevégezte az 
első hat este és reggelből álló napot, mely időben Isten a 
teremtés művét elvégezte, és a leírás igy folytatódik: „És el- 
végezteték az ég, a föld és azoknak minden serege. Mikor 
pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet 
alkotott vala, megszünék a hetedik napon minden munkájától, 
amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot és 
megszentelő azt.“ A hat nap, melyen Isten a világot teremtette 
és a hetedik napi nyugodalma, adta meg nékünk a hét­
beosztást : és ezen beosztás e mai napig fennmaradt, amennyi­
ben Isten gyermekei hat napon át dolgoznak és a hetediken 
Isten parancsa szerint megnyugodnak. így tehát a hét-be­
osztás és a szombat ünneplése megdönthetetlen bizonyítékot 
nyújt arról, hogy Mózes első könyvének leírását az ő saját 
szájával és a tiz parancsolatában saját ujjával véste a kő­
táblára. A 4. parancsolatban kijelenti, hogy a földet hat nap 
alatt teremtette és a hetediken megnyugodott. Azután meg­
mutatta az ő gyermekeinek, hogy milyen hosszúak voltak a 
teremtés napjai, melyeken munkálkodott és a földet és a rajta 
lévőket megalkotta, azzal, hogy mannát hullatott a földre és 
éppen azon a napon, amelyen megnyugodott, a mannahul­
lást beszüntette. így tehát Mózes könyvének leírását maga az 
Ur megerősíti és bebizonyítja, hogy a teremtés napjai 24 órás 
napok voltak. Azon emberek/akik Mózes teremtésleirásának 
nem adnak hitelt, jogtalanul ünnepük a szombatot: mert Isten 
gyermekeinek heti szombat-ünneplése megemlékezés, mely által 
a teremtés bibliai leírása iránti hitüket bizonyítják és kijelentik : 
„Sőt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, 
amint meg van Írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeid­
ben és győzedelmes légy, mikor vádólnak téged." Róm. 3, 4.
Isten igéje.
n.
1. Egyedül volt-e Isten, mikor teremtett? „És rmondá 
Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatossá­
gunkra." 1 Mózes 1, 26.
Megjegyzés. A többesszám „teremtsünk" azt bizonyítja, hogy a 
teremtésben legalább ketten vettek részt, valamint hogy az emberek a 
teremtő Lények képére alkottattak és hasonlítanak hozzájuk.
2. Hogy neveztetik Krisztus még másképpen? — „És a 
neve Isten igéjének neveztetik." Jel. 19, 13.
3. Istennél volt-e kezdetben ezen „Ige"? — Kezdetben 
vala az Ige, és az Ige vala az Istennél és Isten vala az Ige." 
János 1, 1.
4. Egész bizonyosak vagyunk-e abban, hogy' ez Krisz­
tusra vonatkozik? — És az Ige testté lön és lakozék mi 
közöttünk (és láttuk az Ő dicsőségét, mint az Atya egy­
szülöttének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igaz­
sággal." János 1, 14.
5. Mondotta-e Krisztus, hogy e világ alapítása előtt az 
Atyánál volt? — „És most te dicsőíts engem Atyám, te magad­
nál azzal a dicsőséggel,, amellyel bírtam te nálad a világ 
létele előtt." János 17, 5.
6. Volt-e Krisztusnak, az „Igének" része a teremtésben? — 
„Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekbea 
és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, 
akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; 
mindenek Ő. általa és Ő reá nézve teremtettek." Kol. 1, 16. 
„Minden Ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami 
lett." János 1,' 3.
7. Krisztus mint Teremtő függetlenül ' cselekedett-e az 
Atyától? — „Isten ... ez utolsó időkben szólott nekünk 
Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot 
is teremtette." Zsid. 1, 1. 2.
Megjegyzés. Látjuk tehát, hogy azon Lények vagy személyek, 
akikre 1. Mózes 1, 26-ban a többesszám vonatkozik, az Atya és a Fiú 
voltak. Isten minden dolgot Krisztus által- teremtett. Lásd Zsolt. 33, 9. 
Ő parancsolt, és mindenek a nekik kirendelt helyükön állottak; ereje 
áltál ezeket fenntartja (Zsid. 1, 3.), és minden Ő benne áll fenn. (Kol. 
1, 17.)
8. Miért neveztetik Krisztus „Isten igéjének"? — „Amely­
ben van a bölcseségnek és ismeretnek minden kincse elrejtve." 
Kol. 2, 2. 3.
Megjegyzés. Gondolatainkat szavak által fejezzük ki. Vagy hall­
ható szavak által, vagy olyan szavak által tudjuk gondolatainkat kifejezni, 
melyeket könyvbe Írunk. Találmány által is, vagy más utón szintén 
kifejezhetjük gondolataink gyümölcsét. Korunknak minden találmánya 
tudatja a közönséggel egy ember gondolkozásának eredményét. Biztosan 
állíthatjuk, hogy bármely eszköz, melynek segítségével gondolatokat kife­
jezünk, az illető szeíhély vagy személyeknek szavává lesz, kiknek gondo­
latait kifejezi.
Krisztus az egyedüli eszköz, mely által Isten az ő gondolatait vagy 
titkos terveit a világegyetemmel tudatja akár a teremtésre akár a meg­
váltásra vonatkozólag; mert őbenne van a bölcsességnek és ismeretnek 
minden kincse elrejtve. És ha Isten terve szerint elkövetkezik az újvilág 
megteremtésének időpontja,* akkor Krisztus szólja az igét, és meglesz. 
A pecsét feltöretett. Áz^gész világ előtt „az igének" (vagy „könyvnek")
egy új fejezete lesz feltárva, melyben a bölcsességnek és ismeretnek 
minden kincse van elrejtve. Ismét egybevegyül a hajnalcsillagok éneke 
Isten gyermekeinek örömteljes ujjongásával (Jób 38, 7.), miközben a 
tanulmánynak egy új terét, és az isteni bölcseség nagyobb mélységei 
kutatásának egy újabbi alkalmát nyerik. Az új teremtésnek minden tárgya 
számukra egy ige, mely nekik mélyebb betekintést nyújt „az Isten gaz­
dagságának, bölcseségének és tudományának mélységébe"! Hiszen a 
zsoltáriró is mondja: „Az egek beszélik Isten dicsőségét és kezeinek 
munkáját hirdeti az égboltozat. Nap napnak mond beszédet;, éj éjnek 
ad jelentést. Nem olyan szó, nem olyan beszéd, amelynek hangja nem 
hallható, szózatuk kihat az egész földre és a világ végére az ő mon­
dásuk." Zsolt. 19, 1—5. Megismerjük tehát, hogy az egész teremtett 
világ bizonyos értelemben a szavaknak egy nagy könyvtára, mely a gon­
dolkozó kedélynek'egy kis betekintést enged annak végtelen bölcseségé- 
ben, aki „Isten igéjének" neveztetik. Mintegy megismerteti velünk azt, 
hogy egy legfőbb lény él, akit az összes teremtett lények imádni és neki 
engedelmeskedni tartoznak. Ez oly világos és oly félreismerhetetlenül 
igaz, hogy a zsoltáriró kijelenti, hogy csak a .balgatag mondja az ő 
szivében: nincs Isten. És Pál apostol is mondja nekünk, hogy a pogány- 
világ, mely Istenről megfeledkezett és bálványokat imádott, menthetetlen 
Róm. 1, 20.
így tehát az egész teremtett világ a Krisztus által kimondott isteni 
igék által hozatott létre; és minden teremtett tárgy magában véve az 
isteni gondolatnak egy-egy megnyilvánulása.
Krisztus igéjének ereje, mikor a földön járt.
9. Milyen volt- Krisztus tanítása? — „Mert úgy tanítja 
vala őket, mint akinek hatalma van és nem úgy, mint az 
írástudók.“ Máté 7, 29.
10. Milyen bizonyságot tettek az Ő szavairól a kiküldött 
szolgák? — „Feleiének a szolgák: Soha ember úgy nem 
szólott, mint ez az ember." János 7, 46. „És csodálkozának 
az Ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.“ Luk. 4, 32.
11. Mi volt Krisztus szavainak következménye, mikor 
egyszer egy hatalmas vihar keletkezett? — És felkelvén és 
megdorgálá a szelet és monda a tengernek: Hallgasss, némulj 
el! És elállt a szél és lön nagy csendesség." Márk 4, 39.
12. Ezen esemény milyen szavakra indította a tanítvá­
nyokat? — És megfélemlének nagy félelemmel és ezt mond­
ják vala egymásnak: Kicsoda hát ez, hogy mind a szél, 
mind a tenger engednek néki?" 41. v.
13. Mely erő által fognak a halottak Krisztus szavai 
szerint feltámadni? — „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő 
az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, 
meghallják az Ő szavát; és kijönnek." János 5, 28.
14. Nyujtott-e Krisztus a világnak bizonyítékot arról, 
hogy az Ő szavainak olyan ereje és tekintélye van? — „És 
odamenvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És 
monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl! És felüle a megholt 
és kezde szólni: és adá őt anyjának." Lukács 7, 14. 15.
Megjegyzés. Az előző bibliafelolvasásban kimutattuk, hogy Isten 
a világnak az Ő igéjét először is Mózes és a próféták által adta, má­
sodszor Krisztus által. A Mózes és a próféták által szólott igék ugyan­
azon erővel és tekintélyei bírtak, mint a Krisztus által szólották. Ezen 
állítások bizonyítására tessék a következő Bibliahelyeket kikeresni, 
melyek a sok közül példák erre nézve: Jak. 5, 17. 18; 2. Kir. 1,9 -18; 
4. Móz. 20, 7—11; 5, 7—21; Ap. csel. 9, 33. 34. 36-43.
15. Milyen hatással voltak Krisztus szavai Lázárra, aki 
négy napos halott volt? — „És mikor ezeket mondá, fenn- 
szóval kiálta: Lázár jöjj ki! És kijőve a megholt." János 
11, 43. 44.
16. Ha az ember életének idejét Isten igéjével össze­
hasonlítjuk, mit látunk akkor? — „Minden test, fű, és minden 
szépsége, mint a mező virága . . . Megszáradt a fű, elhullt 
a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad 1“ 
Ésaiás 40, 6—8.
17. Mit tesz Isten igéje? — „így |esz az én (igém) be­
szédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, ha­
nem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová 
küldöttem." Ésa. 55, 11.
Megjegyzés. Ezekből látjuk, hogy Isten igéiben, melyeket Krisz­
tus és a próféták szóltak, élet és erő lakozik. Ezokáért végre is hajt­
hatják azt, amire rendeltettek. „Isten igéje élő és ható." Zsíd. 4, 12.
18. 
Mit mond Krisztus az Ő beszédeiről? — „A beszé­
dek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet.“ János 6, 63.
Brit- és kíilföldi Biblia-Társulat, London.
Ahol több nyelven adatnak ki Bibliák.
Az újjászületés az Istén igéje által végbevitt 
újjáteremtés.
19. 
Milyen változásnak kell az emberben végbemenni, 
hogy Isten országára alkalmas legyen? — „Felele Jézus é& 
monda neki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki
újonnan nem születik, nem láthatja az Istennek országát." 
János 3, 3.
20. Mi idézi elő ezen változást? — „Mint akik ujjonnan 
születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Isten­
nek igéje által, amely él és megmarad örökké. Ez pedig 
az a "beszéd, amely néktek hirdettetett." 1 Péter 1, 23—25. 
olvasd Jakab 1, 13.
Megjegyzés. Az evangélium erejének titka Istennek mindenható, 
örök igéjében rejlik. Evangéliumot prédikálni annyi, mint Isten igéjét 
hirdetni, mely az evangélium tankönyve. Ezen mindenkori élő igének 
ereje által jön létre az emberben azon változás, melyet „újjászületésnek" 
nevezünk. Ez nem más, mint az új teremtés. „Azért ha valaki Krisztus­
ban van, új teremtés az." 2 Kor. 5, 17;.Gál. 6, 15. Ez egy oly munká 
■ak kezdete, mely ha bevégeztetik, helyreállítja úgy szellemileg, mint testi­
leg Istennek teljes képmását az emberben, mely a bűnbeesés által el­
veszett. „Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és meg­
tartsa, a mi elveszett." Luk. 19, 10. Ez az egy nagy cél, az evangélium 
egyetlen végcélja. Istennek minden egyes igéje, mely az evangélium 
hirtetése közben az emberhez intéztetik, ha ő beleegyezését adja hozzá,
* akkor arra szolgál, hogy benne az Isten képmása ismét helyreálljon. 
Teljesen azonban csak a föltámadásnál fog ez megtörténni. Akkor ha-' 
sonlók leszünk ö hozzá. Lásd 1 Ján. 3, 2. Akkor eltávoztatja a mi 
nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ó dicsőséges testé­
hez. (Fii. 3, 23.)
21. Az ember mely részében történik az újjászületés? —
„Hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által." 
Róma Í2, 2. „Megújultatok pedig a ti elméteknek lelke sze­
rint." Ef. 4, 23. 
*
Megjegyzés. Ezt nevezi az írás „új embernek" „ma született 
csecsemőnék."
22. Mi szerint teremtetett ezen új ember? — „És fel- 
öltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett 
igazságban és valóságos szentségben." Ef. 4, 24. „És fel- 
öltözzétek amaz új embert, melynek ujulása van. Annak áb-
rázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt.“ Kol. 3, 10. 
így tehát újjászületéssel új teremtés kezdődik, mely Isten 
képére van. Ez az új érzelem, kedély vagy szív.
23.. Miért kell ezen változásnak végbemenni? — „Mert 
a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az 
Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti." 
Róma 8, 7.
Megjegyzés. Ebből tisztán láthatjuk,, hogy ha Isten égy olyan 
embert fogadna be országába, aki neki ellensége és törvényének nem 
akar engedelmeskedni, akkor a bűnt és lázadást ezáltal megörökítené. 
Ezért felétlenül szükséges, hogy Isten országának minden egyes alatt­
valója új értelmet és szivet nyerjen.
24. Milyen indulatunk legyen? — „Annakokáért az az 
indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.“ 
Fii. 2, 5,
25. Milyen volt Krisztus Isten akaratával vagy törvényé4 
vei szemben? — „Hogy teljesítsem a Te akaratodat; ezt 
kedvetem én Istenem, á Te törvényed keblem közepette van." 
Zsolt. 40, 9.
26. Beiratik-e ezen törvény Isten gyermekeinek szivébe? — 
„Adom az Én törvényemet az ő elméjökbe és az ő szivökbe 
írom azokat." Zsid. 8, 10.
27. Milyenek lesznek az ő érzelmeik a törvénnyel szem­
ben? — „Mely igen szeretem a Te törvényedet! egész nap­
estig arról gondolkodom." Zsolt. 119, 97.
Megjegyzés. Ebből látjuk, hogy Isten gyermekeinek szive nem 
lázad föl Isten törvénye ellen. Új szivet, új indulatot nyertek; az az 
indulat van bennök, mely volt a Krisztus Jézusban is, kinek képére 
újjáteremttettek igazságban és valóságos szentségben. Legfontosabb cél­
juk, egyetlen örömük Isten akaratát tudni és cselekedni.
Kedves olvasó, megtörtént-e életedben ez a változás? 
Él-e még szivedben Isten törvénye iránt valamely ellenkező
indulat? Vizsgáld meg magadat gondosan és őszintén! Légy 
becsületes önmagaddal szemben és ne csald és ámítsd maga­
dat ezen dologban, mert ettől nagyon sok függ! Sem a jó 
cselekedetek, sem egy egyházhoz való tartozásod, sem egy­
házi szertartások nem foglalhatják el soha ezen szükséges 
szivbeli változásnak helyét. Újjá kell születned, és ezen vál­
tozást egyedül csak az élő, mindenható Isten beszéde képes 
végrehajtani, melyet az evangéliumból prédikálnak néked. 
„Ez pedig az a beszéd, mely néktek hirdettetett." Ne elégedj 
meg mindaddig, amig tudod, hogy ezen változás nem ment 
végbe benned. Ne hagyd magad egy boldog érzés által igazi 
állapotodra nézve megcsalni. „Aki bízik magában, bolond az.“ 
Péld. 28, 26. Isten szerint való szomorúságban fektess biztos 
alapot; keress oly bűnbánatot, mely téged arra bir, hogy 
bűneidtől elfordulj, tégy őszinte bűnvallomást, mely téged 
tökéletes összhangba hoz Istennel, és hittel ragadd meg 
Krisztust személyes Megváltódnak.
Megigazulás a hit által.
Cselekedeteink által nem igazulhatunk meg.
1. Milyen legyen igazságunk, ha Isten országába akarunk 
bejutni? — „Mert mondom néktek, hogyha a ti igazságotok 
nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképen 
sem mehettek be a mennyeknek országába." Máté 5, 20.
2. Milyen volt a farizeusok igazsága? — „Mert az Isten 
igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igye­
kezvén érvényesíteni." Róm. 10, 3.
Megjegyzés. A farizeusok és Írástudók igazsága önigazság volt 
A megigazulás tekintetében saját jócselekedeteikre bízták magukat 
Ámde saját érdemeink és igazságunk alapján soha sem juthatunk be 
a mennybe.
3. Megigazíthatunk-e a törvény cselekedetei által? — 
„Annakokáért a törvény cselekedeteiből egy test sem igazul 
meg ő előtte, mert a btin ismerete a törvény által vagyon." 
Róm. 3, 20.
4. Miért nem? — „Mert mindnyájan vétkeztek/ Róm 3,23.
Megjegyzés. Mivel mindnyájan vétkeztek s mivel a bűn .zsoldja 
a halál, nyilvánvaló, hogy mi mindnyájan halálos ítélet alatt vagyunk. 
Ha már egy bűnt elkövettünk; hiábavaló volna, ha egész életünkön át 
minden törvényt megtartanánk is. Azon egyetlen bűn következtében 
mfejgérdemelnők a halált. S mivel mindnyájan vétkeztünk, nem szabad 
remélnünk, hogy saját jócselekedeteink által megigazulhatunk. Ha soha
a világnak alapjait megvetették. Lásd Ef. 1, 4. Isten fia a bűnbeesés 
alkalmával azonnal felajánlkozott arra, hogy az emberiség helyettese 
legyen s hogy sokaknak bűneit hordja. Lásd Ésaiás 53, 12. A próféta 
azt mondja, hogy a bűnösökért imádkozott. Ezt nemcsak akkor csele­
kedte meg, midőn a keresztfán függött, hanem a bűnbeesés óta állan­
dóan ő volt a bűnösök közbenjárója az Aiyánál. Ö volt az „a bárány, 
mely megöletett^ világ kezdetétől fogva". Lásd Jelenések 13, 8. Ha ez 
nem igy lett volna, akkor az embernek a bűnbeesés napján el kellett 
volne pusztulnia. Jézusunk drága vére ajándékozta nekünk a jelenvaló 
életet minden áldásával és kiváltságával egyetemben. Mi tehát nem va­
gyunk saját tulajdonunk, nekünk nem szabad saját akaratunk szerint 
cselekednünk, hanem hálás szívvel kell szolgálnunk a mi megváltónk­
nak úgy, ahogy ő azt tőlünk kívánja. L. 1 Kor. 6, 19. 20. Rém. 12,1.2.
6. Mit veszített el.az ember a bűnbeesés után s mivolt 
ennek következménye ? — „És mondá az Ur Isten: Most 
tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet 
fájáról is, hogy egyék és örökké éljen! Kiküldé őt az Úr­
isten az Éden kertjéből." 1 Mózes 3, 22. 23. „Az embernek 
pedig mondá: orcád verítékével egyed a te kenyeredet, miglen 
visszatérsz a földbe, mert abból vétettél, mert por vagy te és 
ismét porrá leszesz." 1 Mózes 3,. 17—19.
Megjegyzés. Ámbár Krisztus az emberiség helyettesítésére vállal­
kozott, ámbár magára vállalta a bűnt nyomon követő halálbüntetést, 
úgy hogy az ember nem veszítette el azonnal életét, az emberi életnek 
mégis határ vettetett. Isten nem engedte meg neki, hogy az élet fájához 
közelítsen s végül porrá kellett lennie, amiből készült.
7. Kikre nézve birt érvénnyel ezen isteni ítélet ? — 
„Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a 
bűn és a bűn által a halál és akképen a halál minden em­
berre elhatott, mivelhogy (Ádámban) mindenek vétkeztek." 
Róm. 5, 12. Lásd még 1 Kor. 15, 22. Zsid. 9, 27.. .
Megjegyzés. A halál Ádám bűnének a következménye, Isten ren­
delte el s minden ember alá van neki vetve. Ez a halál azonban még 
nem képezi a bűn büntetését s ezért minden embernek meg kell azt 
ízlelni, akár jó, akár rossz volt az illető.
8. Lesz-e feltámadás abból a halálból, melyet Ádám 
bűne következtében szenvedünk el? — „Miután ugyanis 
ember által van a halál, szintén ember által van a halottak 
feltámadása is. Mert amiképen Ádámban mindnyájan meg­
halnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleve- 
nittetnek." 1 Kor. 15, 21. 22.
9. Mit mond erről Krisztus ? — „Ne csodálkozzatok 
ezen, mert eljő az óra, melyben mindazok, akik a koporsók­
ban vannak, meghallják az ő szavát és kijönnek, akik a jót 
cselekedték az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt mű­
velték, a kárhozat feltámadására." János 5, 28. 29.
10. Mit ért Krisztus az élet feltámadásán? — „Mert 
meg sem halhatnak többé, mert hasonlók az angyalokhoz és 
az Isten fiai, mivelhogy a feltámadásnak fiai." Lukács 20, 36,
11. Mit ért Krisztus a kárhozat feltámadásán? — „Bol­
dog és szent, akinek része van az első feltámadásban: Eze­
ken nincs hatalma a második halálnak." Jel. 20, 6. „A gyá­
váknak pedig és hitetleneknek és utálatosoknak és gyilkosok­
nak és paráznáknak és bűbájosoknak és bálványimádóknak 
és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel 
égő tóban lesz,, ami a második hálál." Jel. 21, 8. Már meg- 
mondatott, hogy a halál, amelyet a földön élők mindnyájan 
mégizlelnek, nem az a halál, amely a bűnnek zsoldja lészen. 
Ha ez a halál a bűnnek zsoldja lenne, akkor minden ember 
üdvözölne, mert hisz mindnyájan feltámadnak. S az Ur nem 
lenne igazságos, ha tűrné, hogy -egyazon bűnért kétszer 
szenvedjék el teremtményei a rá kimért büntetést. De a Szent- 
irás azt tanítja, hogy két feltámadás lészen. Az első fel­
támadásban azok vesznek részt, akik jók és szentek voltak, 
akik Isten gyermekei voltak. Ezek többé nem halhatnak meg, ezek 
felöltik magukra'a halhatatlanságot. A második feltámadás­
ban viszont az istentelenek vesznek részt. Ezek ítéletre tá­
madnak fel s az ítélet értelmében a tüzes pocsolyában lelik
örök halálukat. Ebből a halálból senki sem támad föl többé. 
Ezen halált a bűneikért való bűnhődés gyanánt szenvedik el 
a gonoszok. Ezen büntetés végrehajtása csak a feltámadás 
után megy végbe.
Krisztussal megfeszítve.
12. Miért nem szenvedi el mindenki a második halált, 
holott mindenki vétkezett s a bűn zsoldja a halál ? — „Úgy 
szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogy 
valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete le­
gyen." János 3, 16.
Megjegyzés. Ámbár az egész világ vétkezett s ámbár mindenki 
megérdemelte volna a halálos Ítéletet, Isten mégis oly mélyen szerette 
a világot, hogy egyszülött fiát adá oda, hogy meghaljon az emberek 
bűneiért. De Isten senkit sem kényszerit arra, hogy ezen kegyelemteljes 
ajándékot, elfogadja. Aki azt elfogadja, azonnal megszabadul a reáne­
hezedő átoktól és’kárhozattól. Lásd János 3, 18. Isten olybá veszi, mintha 
már végrehajtatott volna rajtuk a rájuk kimondott ítélet. Királyi helyet­
tesük személyében meghalnak a bűnnek s a törvény szempontjából 
halottaknak tekintetnek. Ezek immár nem a törvény, hanem a kegyelem 
alatt vannak.
13. Hányszor halt meg Krisztus a bűnökért? — „Mert 
hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer." Róm. 6, 10.
14. Feltámadott-e Krisztus a halottak közül ? — „Ámde 
Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lön azoknak, 
akik aludtak." 1 Kor. 15, 20.
15. Miről biztosit ez bennünket? — „Tudván, hogy 
Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a 
halál többé nem uralkodik rajta." Róm. 6, 9.
Megjegyzés. Minden embernek meg kell egyszer halni, mert 
mindnyájan vétkeztek. Azok, akik Krisztust elfogadják, megholtaknak 
tekintetnek. Vele együtt megfeszítettek, ügy fekintetnek, mintha saját
vétkeikért elszenvedték volna a halált. Miután azonban Krisztus az 
Atya dicsőségében feltámadt, s mivel az embereknek egyszer meg kell 
halni és pedig a bűn következtében, s mivelhogy Krisztus egyizben 
meghalt a bűnért és feltámadott a halálból, a halálnak többé nincs fe­
lettük hatalma. Ő igazán elmondhatja: íme, én élek örökkön-örökké. 
Ugyanígy van ez azokkal is, akik Krisztussal együtt megfeszítettek és 
ezáltal meghaltak a világnak. Ezek egy oly uj életet örökölnek, amely 
felett többé nincs hatalma a halálnak. Ez Istennek ajándéka Jézus Krisz­
tusban s ha a sors könyvében az van is számukra megírva, hogy is­
mét porrá legyenek, az elmúlástól nem félnek, mert a halált egy oly 
álomnak tekintik, amely őket a feltámadástól elválasztja s amely álom 
megrövidíti a várakozás s a megdicsőülés utáni sóvárgás idejét. Mert 
az éltetadó parancsára, örömujjongással kelnek fel sírjaikból, mint akik 
örökké legyőzték a sirt és halált, hogy soha többé meg ne haljanak. 
Nem igy van azokkal, akik a Jézus Krisztusban való megváltást meg­
vetették. Vonakodtak bűneiket beismerni s Jézus áldozati halálát hittel 
elfogadni, aminek következténben halálos ítélettel fejükön jönnek elő sír­
jaikból s bűneik következtében ismét elpusztulnak. Ez lészen a má­
sodik halál. Ez a halál örökös halál lesz, amelyből többé nem lészen 
feltámadás.
Kedves olvasó! Tudatában vagy-e annak, hogy te bűnös 
lélek vagy ? Ne feledd, hogy a bűn zsoldja a halál! Krisz­
tus meghalt a te bűneidért is! Nem hallod, amint Lelkének 
szava szól hozzád: Térjetek meg, miért halnátok meg! „Ma 
ha az ő szavát halljatok, meg ne keményítsétek sziveteket!" 
Ismerjétek el az érettetek hozott áldozatot, térjetek meg Isten­
hez és éljetek!
Az ó és az uj ember.
16. Mit értsünk azon kifejezés alatt „az ó ember"? — 
Ezen -kifejezés alatt oly embert értünk, akinek még megtéret- 
len szive van. Az ilyen ember még mindig a halálos ítélet 
alatt van.
17. Mit értünk azon kifejezés alatt „az uj ember"? -— 
Uj embernek azt az embert nevezzük, aki újjászületett, aki 
megigazult s akiben Jézus Krisztus indulata lakozik.
18. Miben különböznek ezek egymástól ? — „Mert min­
den fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg.“ Lukács 
6, 43—45.
19. Milyenek az ó embernek gyümölcsei illetve csele­
kedetei ? — „Most pedig vessétek el ti is magatoktól mind­
azokat: haragot, felgerjedést, gonoszságot és szátokból a 
káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás 
ellen, mivelhogy levetkeztetétek amaz ó embert az ő cseleke­
deteivel együtt." Kol. 3, 8. 9. „A jó ember az ő szivének 
jó kincseiből hoz elő jót és a gonosz ember az ő gonosz 
szivének kincseiből hoz elő gonoszt: Mert az ő szivének 
teljességéből szól az ő szája." Lukács 6, 45.
Megjegyzés. Az ó embert tehát istentelen cselekedeteiről ismer­
hetjük meg, amely cselekedetek elkövetésére gonosz szive készteti.
20. Az ó, vagy uj ember feszíttetik meg Krisztussal ? — 
„Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszittetett." 
Róm. 6, 6.
21. Miért kell az ó embert megfeszíteni? — „Hogy meg- 
erőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a 
bűnnek." Róm. 6, 6. utolsó r.
* Megjegyzés. A megtérés alkalmával egy valóságos halálon és egy 
valóságos feltámadáson megyünk keresztül. A régi testies érzelmünk 
amely állandó ellenségeskedésben él Istennel, egy uj teremtménynek ad 
helyet, egy uj érzelemnek, egy uj szivnek, amely isten képmására van 
formálva szentségben és igazságban.
„Azért, ha valaki a Krisztusban van, uj teremtés az; a 
régiek elmúltak, imé újjá lett minden." 2 Kor. 5, 17. A régi, 
ami elmúlt, nem más, mint a régi ember régi cselekedetei­
vel. Megfeszittetett Krisztussal, „hogy a bűnnek teste meg- 
erőtelenüljön, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek". Ezen 
áfalakulást a jó Isten eszközli a bűnös lélekben hit által. Az
ember egy halálraítélt bűnös eredetileg, aki a bűnt nyomon 
kővető büntetéstől akar menekülni. Hallja az evangéliumot, 
amely tudatja vele, hogy Isten fia érette szenvedett és halt 
meg. Hallja az isteni ígéretet, ha hiszen a fiúban, nem hal 
meg, hanem örök életet nyer. Hittel ragadja meg ezen Ígé­
retet. Krisztus személyében önmagát látja a kereszten bűnei­
ért meghalni. Hit által Isten ezt ténnyé teszi. Az ó ember 
meghal. Egy uj teremtés megy végbe s az uj ember élete 
kezdetét veszi. Habár a régi bűnös még él, de mégsem úgy, 
mint egy elitéit bűnös, makacs, megkeményedett, megátalko­
dott szivével, hanein úgy, mint egy újszülött gyermek, aki­
ben Jézus Krisztus indulata lakozik. Az uj ember többé nem 
a törvény kárhozata, hanem a kegyelem alatt van. Életét 
többé nem fedi a bűnnek palástja, hanem mint Istennek 
gyermeke, aki életét az Urnák ajánlotta fel, felöltözi: a sze- 
retetet, szivbéli részvétet, barátságosságot, nyájasságot és 
türelmet; s mindenekfelett felöltözi a szeretetet, mert a szere­
tet a tökéletesség feltétele. Lásd Kol. 3, 12—14. Hajlamai­
nak tárgyát nem földi dolgok képezik, hanem az odavalókra 
vannak irányítva, ahol Krisztus is lakozik az Istennek jobb­
ján. Lásd Kol. 3, 1. 2.
Kedves olvasó, vájjon tapasztaltad-e már ezen átalaku­
lást életedben. Vájjon általjutottál-e már a halálból az életre*? 
Ha nem, akkor kérlek: Keresd az Urat, amíg megtalálható 
és kiálts hozeá, amig közel vagyon!
A megváltás.
A bűn és következménye, a bűnhődés.
1. Mi a bűn? — „Valaki a bűnt cselekszi; az a törvény­
telenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség." (A 
törvény megszegése.) 1 János 5, 1.
2. Hány ember vétkezett ? — „Mert mindnyájan vétkez­
tek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül." Róm. 3, 23. 
„Nincsen csak egy igaz is.“ 10. v.
3. Mi a bűnnek zsoldja, vagy jutalma? — „A bűnnek 
zsoldja a halál." Róm. 6, 23.
4. Kijelentette-e Isten Ádámnak, hogy mily büntetést von 
maga után az engedetlenség ? — „De a jó és rossz tudásá­
nak fájáról, arról 
ne egyél, mert amely "napon ejéndel 
arról, bizony meghalsz." 1 Mózes 2, 17.
Miért nem halt meg Ádám ama napon, 
melyen vétkezett?
5. Miért nem halt meg Ádám ama napon, melyen vét­
kezett? — „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő 
egyszülött fiát adta, hogy valaki hiszen őbennej el ne vesz- 
szen, hanem örök élete legyen." János 3, 10. „Aki (Krisztus) 
adta önmagát váltságul mindenekért." 1 Tim. 3, 6.
Megjegyzés. A megváltás terve nem egy késői ^gondolata volt 
Istennek. A megváltást már akkor elhatározta az Atya és a Fiú, midőn
sem vétkeztünk volna, akkor saját, érdemeink alapján is megigazíthat­
nánk. De mivel már vétkeztünk s a halálos Ítélet alá estünk, ha saját 
igazságunk palástjába akarunk a legfőbb biró itélőszéke előtt megjelenni, 
akkor teljesen reménytelenek vagyunk.
5. Miképen tárja elénk az írás az igazságot? — Az írás 
egy ruhához hasonlítja az igazságot. Az ember saját igaz­
ságát egy szennyes rongyhoz hasonlítja. Lásd Ésa. 64, 6; 
Zak. 3, 1—4. Isten igazságát ellenben egy tiszta, szép fehér 
gyolcshoz hasonlítja. Lásd Jel. 19, 8; 3, 18. Ami igazságunk 
ép oly mélyen alatta áll Isten igazságának, mint a szennyes, 
szakadt rongy alatta áll a tiszta, fehér, díszes ruhának.
6. Hogy tekint Isten az elbizakodott emberre? — „Mivel 
ezt mondod: gazdag vagyok és meggazdagodtam és semmire 
nincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult 
és nyavalyás és szegény és vak és mezítelen." Jel. 3, 17. 
Ha az embereknek módjukban lennie látni azt, hogy mily 
szemekkel tekint Isten rájuk s hogy mily véleménnyel van 
róluk, akkor Jóbhoz hasonlóan önmagukat vádolnák meg, 
Istennek adnának igazságot, porba és hamuba ülve vezekel­
nének. Jób 42, 6.
7. Milyen tanácsot ad Jézus az embernek, kínos, nyomo­
rult s mezítelen állapotában? — „Azt tanácsolom néked, hogy 
végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; 
és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen és ne láttassák ki a 
te mezítelenségednek rútsága." Jel. 3, 18.
8. Mibe vannak öltözve a szentek? — „Azután látám 
és imé egy nagy sokaság, melyet senki meg nem számlál­
hatott, minden nemzetből és ágazatból és nyelvből és népből 
és a királyiszék előtt a bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba 
öltözve és kezeikben pálmaágak.", Jel. 7, 9. „Örüljünk és 
örvendezzünk és adjunk -dicsőséget neki, mert eljött a bárány 
menyegzője és az ő felesége elkészítette magát. És adatott 
annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba;
mert a fehér gyolcs, a szenteknek igazságős cselekedetei." 
Jel. 19, 7. 8.
Megjegyzés. Krisztus Isten báránya. Mielőtt befejezné mennyei 
közbenjárói tisztét, hogy megjelenjen s magához vegye az alvó szenteket 
s hogy megdicsoitse s ugyancsak magához vegye a még életben lévöket, 
átveszi atyjának kezeiből az országot s a királyok királyává és az urak 
Urává koronáztatik. Midőn újból visszatér a mennybe megdicsőült 
szentjeivel, megünnepelik ott a menyegzői lakomát. Ezen lakomán csak 
az vehet részt, aki tiszta, fehér gyolcsruhába öltözködött. Ezt az írás 
határozottan a szentek igazságos cselekedeteinek nevezi.
# Mivel azonban saját igazságuk csak egy szennyes rongyhoz hasonlít^ 
€zent ünnepi, tiszta s díszes ruhát attól kellett nyerniük, aki őket a 
lakomához meghívta. Ámbár mindenki meg van hiva az ezen lakomán 
való részvételre, Krisztus mégis figyelmeztet bennünket, Jiogy tőle vásá­
roljuk ezen ünneplő ruhát s azt öltsük magunkra. Aki ezen ruhát nem 
ölti magára s azt hiszi, hogy saját igazságának rongyaiba takarva is 
részt vehet a menyegzői lakomán, az onnan kitaszittatik. Nagyon szépen 
és találóan példázza* ezt Krisztus a király fiának menyegzőjéről szóló 
hasonlatában. Lásd Máté 22, 1—13. Láthatjuk tehát, hogy saját igaz­
ságunk alapján nem közeledhetünk Istenünkhöz. A mi szennyes rongya­
inkat le kell vennünk magunkról s magunkra kell ölteni azt a tiszta 
gyolcsruhát, melyet Krisztustól nyerhetnek mindazok, akik az evangélium 
üzenetét elfogadják.
Krisztus igazsága a bűnös javára számittatik.
9. Kinek engedelmessége által igazulhatunk meg? — 
„Mert miképen egy embernek engedetlensége által, sokan 
bűnösökké lettek: azonképen egynek engedetlensége által 
sokan igazakká lesznek." Róm. 5, 19.
10. Mivé tette Isten Fiát érettünk? — „Mert azt, aki 
bűnt nem ismert (Krisztust) bűnné tette értünk." 2 Kor. 5, 21.
11. Miért tette ezt? — „Hogy mi Isten igazsága legyünk 
őbenne."
Megjegyzés. Krisztus nem vétkezett.- Ő mit sem tndott a bűnről, 
élete ártatlan és makulátlan volt. Mégis rája vetették a mi vétkünk-
S ő, aki soha sem vétkezett, meghalt érettünk,-mint halálra Ítélt bünösv 
Krisztus a törvénnyel szemben a mi helyünket, foglalja el s egy elitéit 
bűnössé lesz érettünk s viszont mint megigazult szent helyettesit ben­
nünket a törvény előtt. Engedetlenségünk által érettünk bűnössé lett s 
az ő engedelmessége által mi igazakká leszünk.
12. 
Mily feltétel mellett igazulhatunk meg Krisztus enge­
delmessége által? — „Most pedig törvény nélkül jelent meg 
az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a 
törvény és a próféták; Istennek igazsága pedig a Jézus Krisz­
tusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik 
hisznek.“ Róm. 3, 21. 22.
Megjegyzés. A törvény és a próféták egyaránt tanúbizonyságot 
tesznek arról, hogy a Krisztusban megnyilatkozó igazság Isten igazsága 
volt. Ezen igazság azonban csak azoknak tudatik be érdemül, akik 
hisznek. Igaz ugyan, hogy az Ur mindenkinek felajánlja ezen igazságot, 
mégis csak a hívők számára szolgál szennytelen ruhául. A törvény és 
a próféták egyértelmű bizonyságot tesznek róla, hogy Krisztus élete 
igaz volt, mivel hogy soha sem vétkezett. Ha az ő engedelmességét 
nékünk tulajdonítja az Ur, akkor mi is mint igazak állhatunk meg 
Istenünk előtt. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, 
a mi Urunk Jézus Krisztus által." Róm. 5, 1. Akkor úgy tekintetünk 
Isten előtt, mintha soha sem vétkeztünk volna,. Jézus Krisztus engedel­
messége igazit meg bennünket is. De a^t is kérdezhetné valaki: Hát 
a mi 'saját jócselekedeteink egyáltalán nem járulnak hozzá megigazitá- 
sunkhoz? Halljátok .csak mit felel ezen kérdésre az írás: „Mert kegye­
lemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van. Isten ajándéka 
ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." Ef. 2, 8. 9. „Megi­
gazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság 
által, kit az Isten eleve rendelt engesztelő áldozatul, hit által, az ő vé­
rében, hogy megmutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek 
elnézése miatt, az Isten hosszutürésénél fogva . . . Azt tartjuk tehát, 
hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. Hol 
van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A csele­
kedeteké által? nem, hanem a hit törvénye által." Róm. 3, 24—28. Látjuk 
tehát, hogy a hitnek törvénye teljesen, kizár ja saját jócselekedeteinket a 
megigazulás eszközléséből. Isten segítségével oly magas erkölcsi fokra 
kell emelkednünk, hogy ép olyanoknak lássuk magunkat, mint amilyenek
vagvunk; szegénynek, nyavalyásnak, vaknak, mezítelennek s készeknek 
ke l lennünk arra, hogv az igazságnak Krisztus által felajánlott maku­
látlan tisztaságú ruháját elfogadjuk. Ha igy cselekszünk, akkor többé 
nem fogunk saját érdemeinkkel dicsekedni hanem egyedül Krisztusnak 
adunk dicsőséget, aki „bölcseségül, igazságul, szentségül és váltságul 
lett nékünk Istentől. Hogy amint meg van irva: Aki dicsekedik, az Urban 
dicsekedjék." 1 Kor. 1, 30. 31.
Azon lelkek közül, akik rfiajdan a mennybe jutnak, egy sem dicsek­
szik majd azzal, hogy saját jó cselekedetei, vagy érdemei által nyerte 
el az üdvösséget. Egyedül Krisztusé lesz minden dicsőség. Krisztus 
élete tökéletes önmagában, nincs rá semmi szükség, hogy mi érdemeket 
igyekezzünk ráháritani. S azok, akik őt elfogadják, úgy, ahogy ő van 
„tökéletesek őbenne." Kol. 2, 10.
Hit által tarthatjuk meg az igazságot.
Hit által igazulunk meg. 
Hit által leszünk tökéletesek 
Isten előtt. Hit által nyerjük el az Istennel való békességet.
13. 
Miképen maradhatunk meg a tökéletesség eme álla­
potában? — „Az igaz ember pedig hitből él.“ Róm. 1, 17. 
„Azért, amiképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, ákképen 
járjatok (maradjatok) őbenne.“ Kol. 2, 6.
Megjegyzés. Krisztust hit által fogadjuk el s általa lehetünK töké­
letesek. Isten úgy tekint bentiünket; mintha soha sem véikeztünk volna. 
A tökéletesség ezen állapotát ép úgy tarthatjuk meg, mint ahogyan el­
nyertük, tudnillik hit által. 
Épen ez az a fontos igazság, amelyben a 
mai kor igen sok gyermeke végzetesen téved. Úgy vélik, hogy a meg­
térés alkalmával hit által megigazultak s ez békességet ad nékik Isten­
nel. Azután azt hiszik, elégséges az üdvösségre, ha jó cselekedetekben 
gyakorolják magukat. Ennek azonban az lesz a következménye, hogy 
hibákat, erkölcsi fogyatékosságokat fedeznek fel csakhamar életükben, 
bátorságukat elveszítik s csüggedten, reménytelenül hagyják fel a meg­
kezdett keresztyén pályafutást. Egy részük tovább folytatja a /küzdelmet. 
Érzelmeik uralják őket. Érzelmeik pedig tapasztalataik befolyása alatt 
állanak. Az ilyen lelkek nagy előszeretettel hasonlítják össze magukat 
másokkal s igy szólanak: Ha ez, ~vagy amaz ismerősöm bejut a menny­
be, akkor bizonyára én is bejutok. De kedves olvasóm, ez nem az 
ágaznak útja, akiről az írás azt mondja hogy „hitből él." Azt a töké­
letességet, azaz a tökéletes életet, amelyet akkor nyertünk Krisztusban 
Krisztussal és Krisztus által, midőn megtérésünk alkalmával hittel tekintet­
tünk fel hozzája, csak az állandó élő hit által tarthatjuk meg, midőn az; 
Ur életünk minden pillanatában „mint szenteket, tisztákat és feddhetet­
leneket állat maga elé." Kol. 1, 22. Azt kérdezhetné valaki: „Vájjon 
egyáltalán nem vétkezünk többé megtérésünk után?" De igen, mindenki 
vétkezik. Még a legjobb akarat és igyekezet mellett is sok fogyatékos­
ságot és kivetni valót találunk életünkben s ezért állandóan szükségünk* 
van arra, hogy Krisztus igazsága’nékünk is érdemül tudassék be. Ámde 
ez az igazság csak annak tudatik be, aki hiszen. Ezért nagyon fontos, 
hogy Istenbe vetett bizalmunkat ne vessük el, hanem kitartsunk mellette 
mindvégig. Ebben az esetben Isten nem számítja fel nékünk hibáinkat, 
fogyatkozásainkat és vétkeinket, s úgy állhatunk Isten előtt, mintha tel­
jesen tökéletesek lennénk. Természetesen nem azért, mintha tökéletesek 
lennénk, hanem mert Krisztus igazságát öltöttük magunkra. .Oh mily 
leirhatatlanul boldog állapot ez! Dávid király ujjongva Írja le ezt a 
zsoltárban: „Boldogok, akiknek megbocsáttatnak az ő hamisságaik és 
akiknek elfedeztettek at ő bűneik (Krisztus igazságával) boldog ember 
az, akinek az Ur bűnt nem tulajdonit." Róm. 4, 7. 8. Mily végtelen 
kegyelmi ajándék adatott' Isten minden gyermekének azáltal, hogy e 
kínos s megpróbáltatásokban gazdag földi vándorlás alatt is minden 
pillanatban Krisztus tökéletes jelleme.és igazsága tulajdonittatik rfeki.
i
Ismét kérdezhetné valaki: „Hát egyáltalán nem szükséges, 
hogy jó cselekedetekben gyakoroljuk magunkat?" Minden 
bizonnyal kedves barátom! De ez nem lesz többé teher ránk 
nézve, ellenkezőleg örömünkre, gyönyörűségünkre szolgál, ha 
Isten akaratát ismerhetjük s teljesíthetjük. A hit is cseleke­
detek nélkül halott önmagában. Az üdvözítő hit mindig csele­
kedetekben nyilvánul meg. Az élő hit termékeny s állandóan 
hat a szeretet által. (Qal. 5, 6; Csel. 15, 6,) A jó cseleke­
detek tesznek arról bizonyságot, hogy élő hitünk van. Ném
általuk igazulunk ugyan meg, 
de ők eredményei meg-
igazulásunknak. Jésus Krisztus 
oly életet 
élt 
e földön,
aminőt nékünk is élni kellene. Az ő engedelmességét nékünk 
is érdemül adja be Isten s általa igazulunk meg. (Tudniillik 
mindazok, akik benne hisznek.) De a folytonos hit által nem
Krisztus eljövetele.
1. 
Mit ígért meg Krisztus tanítványainak, mielőtt tőlük 
eltávozott? — „Áz én Atyámnak a házában sok lakóhely 
van, ha pedig nefn volna, megmondottam volna nékték, el* 
megyek, hogy helyet készítsek néktek és ha majd elmegyek 
és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz vesz­
tek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek." János 
14, 2. 3.
Eljövetelének módja.
2. Miképen hagyta el Krisztus tanítványait ? — „És mi­
kor ezeket mondotta, az ő Iáitokra felemelteték és felhő fogá 
el őt szemeik elől." Ap. csel. 1, 9.
3. Miképen jön el ismét? — „És amint szemeiket az 
égre függesztették, mikor ő elméne, imé két férfiú állott meg 
mellettük fehér ruhákban, kik szólották is: Galileabeli férfiak, 
mit állótok nézve a mennybe. Ez a Jézus, aki felviteték tőle­
tek a mennybe, akképen jő el, amiképen láttátok őt felmenni 
a mennybe." Ap. csel. 1, 10. 11.
4. Látjátok-e az emberek Jézust, midőn Ígérete érteimé­
ben eljön? — „Imé eljön a felhőkkel és minden szem meg­
látja őt, még akik általszegezték is. És siratja őt a földnek 
minden nemzetsége." Jel. 1, 7.
esak megigazulunk Krisztus engedelmessége által, hanem 
példája és engedelmessége a bennünk lakozó Szentlélek által 
ugyanazon cselekedeteket hozza létre általunk is. Mert nem 
önmagunk által miyeljük ezt. Üdvösségünk tekintetében tehát 
Krisztus „minden mindenekben" s mi általa leszünk tökéletesek.
Kedves Barátom, ki ezen sorokat olvasod, elfpgadtad-e 
már Jézust megváltódul, avagy önmagad akarod -e megigazí­
tani magadat? Elfogadtad-e már kezéből az igazság dicső 
szennytelen ruháját, melyet ő kegyelmesen ajánl fel néked, 
hogy eltakarjad.vele mezítelenségedet? Az Úrral dicsekszel-e? 
Avagy még mindig azok nagyon is számos seregéhez tartozói, 
akik nagy megelégedéssel figyelik felebarátjaik hibáit s igy 
szólanak önmagukhoz: „Nos, ha szomszédom a mennybe jut, 
akkor egészen bizonyos vágyók róla, hogy én is bejutok, mert 
én is vagyok oly jó ember, mint ő.“ Jöjj kedves barátom, 
ne tévedj ebben a dologban! Ne nézz másokra, nézz inkább 
önmagadra, tekints abba a tükörbe, amelyben megláthatod, 
hogy lát téged Isten: mezítelennek, szegénynek, nyavalyásnak 
vaknak. Hallgasd meg a hű bizonyság tanácsát, aki ma még 
kér tégedet, hogy kezéből fogadd el az igazság tiszta palást­
ját, amelybe öltözve néked is jogodban áll majd a menyeg­
zői lakomán részt venni. Oh kedves barátom, fogadd el és 
öltsd fel hittel magadra, hogy bizton elmondhasd: „Ha Krisz­
tus a mennyben van, tudom, hogy én is ott leszek, mert én 
vele vagyok." Akkor te is felkiálthatsz a prófétával: „Örven­
dezvén örvendezek az Urban, örüljön lelkem az én Istenem­
ben; mert az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem és az 
igazság palástjával vett engemet körül." Ésaiás 61, 10.
Megjegyzés. Krisztus személyes lény, eljövetele alkalmával is 
személyesen jelenik meg. Midőn tanítványaitól eltávozott, a dicsőség 
felhője vette körül. Ugyanilyen módon jön el ismét. Eljövetelekor min­
den szem meglátja őt. Sokan azon tévedésben leledzőnek, hogy Krisz­
tus minden embernek megjelenik halála órájában. Az ily nézetek tisz­
tára légből kapottak s a bibliában semmi alappal sem bírnak. A biblia 
egyetlen kijelentéséből sem következtethetünk arra, hogy Krisztus el­
jövetelét igy kellene értelmeznünk.
A harag és romlás napja a gonoszok számára.
5. Miért sir majd a föld minden nemzetsége? — „És 
az ég eltakarodék, mint mikor a papírtekercset összegöngyö- 
lik és minden hegy és sziget helyéből elmozdittatik. És a 
földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek 
és a hatalmasok és minden szolga és minden szabad elrej- 
ték’,magukat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba és 
mondának a hegyeknek és a kősziklának: essetek mireánk 
és, rejtseket el minket annak színe előtt, aki a királyi szék­
ben ül és a bárány haragjától, mert eljött az ő haragjának 
ama nagy napja és ki állhat meg.“ Jel. 6, 14—17.
6. Mi történik ekkor velük ? — „Hirtelen veszedelem 
jön. rájuk és semmiképen meg nem menekednek." 1 Thess. 
5, 3.
7. Mit jelent eljövetele a gonoszokra nézve ? — „Az 
időkről és időszakokrój pedig atyámfiai, nem szükség, hogy 
írjak néktek, mert igen jól tudjátok, hogy Urnák napja úgy 
jő el, mint a tolvaj éjjel, mert mikor ezt mondják: békes­
ség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájok és 
semmikép meg nem menekedhetnek." 1 Thess. 5, 1—3.
8. Vájjon az Urnák napja a hívőket is mint éjszakai 
tolvaj lepi meg? — „De ti atyámfiai nem vagytok sötétség­
ben, hogy az a nap tolvajmódra lephetne meg titeket." 4. v.
9. Miért nem lepi meg őket mint éjszakai tolvaj az Ur-
3
nak napja? — „Ti mindnyájan a világosság fiai vagytok és 
a nappal fiai. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé."
3. v.
Megjegyzés. Krisztus eljövetele alkalmával két néposztály él a 
földön. Az egyik igy szól: Békesség, biztonság! Ezen emberek nyilván 
nem várják az Ur eljövetelét. Az Ur nagy napját kitolják a messze jö­
vőbe s ezért teljesen meglepi őket. Ezen nap úgy jön el rájuk, mint az 
özönvíz Noé napjaiban. A következmények is azonosak lesznek: a hir­
telen és váratlanul rájuk törő pusztulás. Lásd Lukács 17, 26; 30.
Az emberek másik osztályát Pál apostol atyámfiainak nevezi. Ezek 
a világosság fiai, akiket Krisztus eljövetele nem lep meg úgy, mint az. 
éjszakai tolvaj a gondtalanul alvókat.
Az üdvösség és öröm napja az igazak részére.
10. Mit hoz eljövetele azon hívők számára, akik azt vár­
ják? — „Másodszor bűn nélkül jelen meg azoknak, akikőt 
várják üdvösségükre." Zsid. 9, 28.
11. Hogyan üdvözlik őt a hívők, midőn az ég felhőiben 
látják eljönni? — „És szólnak ama napon: Imé Istenünk, 
akit vártunk és aki megtart minket. Ez az Ur, akit mi vár­
tunk, örüljünk és örvendezzünk szabaditásában." Ésa. 25, 9.
Megjegyzés. A gonoszok kétségbeesett jajkiáltásokban törnék ki, 
midőn meglátják Krisztust az ég felhőiben. Rájuk nézve ez a harag 
nagy napja lesz. De az igazak, akik eljövetelét felkészülve várták, öröm­
mel üdvözlik. Eljövetele számukra örök üdvösséget jelent. Hosszas, 
boldog reménységük valóra válása ez. Kedves olvasó, te az emberek­
nek melyik osztályához szeretnél tartózni ? A világosság fiaihoz tarto­
zói ? Ha hirtelen felhangzana a kiáltás: Imhol jő a vőlegény, menjetek 
ki elébe, örömtől dobogna-e szived, avagy félelem és kétségbeesés 
venne erőt lelkeden? Ezek igen nagy fontosságú kérdések, melyek min­
den a jelenkorban élő ember örök üdvösségét érintik. Ugyanaz a Jézus, 
aki több, mint tizennyolc évszázaddal ezelőtt a mennybe szállt nem­
sokára újból visszatér a földre. De most nem úgy, mint az első alka­
lommal, hogy gonosz emberek gyalázatos sértéseit és bántalmait hall­
gatagon eltűrje, hanem azért jön, hogy isteni kegyelmének és hosszan- 
tűrésének megvetőit a jól megérdemelt büntetésben részesítse, azoknak 
ellenben, akik híven megtartották parancsolatait -megadja azt a méltó 
jutalmat, melyet néki kegyelmében megígért.
A dicsőség országába való felvételünk napja.
12. Mikor veszi magához Krisztus ígérete értelmében 
tanítványait? — „És ha elmegyek és helyet készítek nektek, 
ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én 
vagyok, ti is ott legyetek. “ János 14, 3.
13. Krisztus eljövetele alkalmával megelőzik-e az élő 
hívők a megholtakat? — „Mert ezt mondjuk néktek az Ur 
szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Ur el­
jöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.
.Mert maga az Ur riadó.val, arkangyal szózatával és isteni 
harsonával leszáll az égből és feltámadnak először, akik 
meghaltak volt a Krisztusban, azután mi, kik élünk, akik 
megmaradtunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az 
Ur elébe a levegőbe és ekképen mindenkor az Úrral le­
szünk." 1 Thess. 4, 15—17.
Megjegyzés. Ezen versek alapján megérthetjük, hogy mily nagy 
fontossága van Krisztus eljövetelének célját: Eljön, hogy övéit magához 
vegye, hogy ők is mindenkor nála legyenek. Ha tehát Krisztus nem 
jönne el, akkor az igazak soha sem lehetnének nála. Másodszor, ha 
nem jönne el, a halottak sem támadnának fel soha. Mert hisz a halot­
tak feltámadása a biblia kijelentése értelmében Krisztus eljövetele alkal­
mával megy végbe. Harmadszor, az irás határozottan kijelenti, hogy az 
irás határozottan kijelenti, hogy az élő igazak nem előzik meg a meg­
holtakat, hanem mindnyájan egyszerre vitetnek az Ur elé, midőn az 
riadóval és arkangyal szózatával leszáll az égből. Az igazak sem jutnak 
egyenként a mennybe mindjárt haláluk után. Oh nem! Krisztus még 
csak most készíti a lakásokat számukra. Ha minden készen lesz, ismé 
eljön a földre, hogy övéit magához vegye. Akkor mindnyájan egyesül­
nek, hogy mint egy egységes boldog, nagy sereg kisérjék Krisztust a 
dicsőséges mennyei hajlékokba.
14. Minek nevezi Pál apostol Krisztus eljövetelét? — 
„Várván a boldog reménységet és a nagy Istennek és meg­
tartó Jézus Krisztusnak dicsőséges megjelenését." Titus 2, 13.
A megjutalmazás napja.
15. Mily jutalom elnyerését várta Pál apostol ama na­
pon? — „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat el­
végeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nékem az 
igazság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon, 
az igaz biró, nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, 
akik vágyva várják az ő megjelenését.“ 2 Tim. 4, 7. 8.
16. Mikor nyerik el az igazak jutalmukat ? — „Imé ha­
mar eljövök és az én jutalmam velem van, hogy megfizes­
sek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz." Jel. 22, 12. 
„Hanem mikor lakomát készítesz, a szegényeket, csonkabon- 
kákat, sántákat, vakokat és boldog leszel, mivelhogy nem 
fizethetik vissza, mert majd visszafizettetik néked az igazak 
feltámadásakor." Luk. 14, 13. 14.
Megjegyzés. Az igazak csak a feltámadás alkalmával nyerik el 
jutalmukat. A feltámadás s a jutalom elnyerése Krisztus eljövetelekor 
megy végbe. Pál apostol az igazak megjutalmazásáról úgy emlékezik 
meg mint a hivők boldog reménységéről, amely az Ur eljövetelének 
fontosságát még jobban emeli. Az az irásellenes tan, hogy az ember 
azonnal halála után részesül jutalomban, vagy büntetésben, nagy mér­
tékben hozzájárult ahhoz, hogy az emberek kedélye előtt ezen nagy- 
fontosságú eseményt elhomályositsa. Mert ha az ember közvetlenül ha­
lála után jut a mennybe, vagy a pokolba, akkor mi szükség lenne arra, 
hogy Krisztus ismét eljöjjön, hogy az embereket cselekedeteik értelmé­
ben megjutalmazza, vagy megbüntesse ? Nem volna ez a legnagyobb 
értelmetlenség? Tény az, kedves olvasó, hogy ez a hatalmas esemény 
váltja valóra a keresztyének boldog reménységét, mert hisz Pál apostol 
maga jelentetle ki: „Mert ha nincsen halottak feltámadása (mely Krisz­
tus eljövetelekor történik és nem történne, ha Krisztus el nem jönne) 
akkor Krisztus sem támadott fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott
Akképen jő el, amiképen láttátok őt felmenni a mennybe.
hiábavaló a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban 
elaludtak, azok is elvesztek tehát." 1 Kor. 15, 13—18. Minthogy ez igy 
van, könnyen megérthetjük, hogy miért tulajdonítottak az apostolok és 
az első keresztyének oly nagy fontosságot Krisztus második eljövetelé­
nek. Ha a mai gyülekezet ezen események fontosságát ép úgy felismeri, 
mint az első keresztyének, akkor a% szeretett tanítványhoz hasonlóan igy 
kiáltanak fel ők is: „Bizony jövel Uram Jézus!“
Ezen esemény fénye és dicsősége.
17. Kinek dicsőségében jelenik meg Krisztus ? — „Mert 
az embernek Fia eljő az ő Atyjának dicsőségében az ő an­
gyalaival." Máté 16, 27.
18. Hány angyal jő el vele? — Mikor pedig eljő az 
embernek Fia áz ő dicsőségében és ővele mind a szent an­
gyalok." Máté 25, 31.
* 19. Hogy írja le Dániel próféta Istent, midőn itélőszékébe 
ül ? — „Nézém, mig királyi székek tétetének és az öregkoru 
leüle, ruhája hófehér és fejének haja, mint a tiszta gyapjú, 
széke tüzes láng, ennek kerekei égő tiiz. Tüzfolyara foly és 
jő vala ki az ő színe felől." Dán. 7, 9. 10.
20. Hogyan írja le János apostol Krisztust? — „Az ő 
feje pedig- és haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; 
és a szemei olyanok, mint a tüzláng; és a lábai hasonlók 
valának az izzófényü érchez, mintha kemencében tüzesedtek 
volna meg; szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása." 
Jel. 1, 14. 15. „És teste olyan, mini táfsiskő és orcája olyan, 
mint a villám, és szemei olyanok, mint-az égő szövetnékek, 
karjai és lábtájai, mint az izzó ércnek színe és az ő beszé­
dének szava olyan, mint a sokaság zúgása." Dán. 10, 6.
21. Milyenek az angyalok? — „A tekintete pedig olyan 
volt, mint a villámlás és ruhája fehér mint a hó." Máté 26, 3-
22. Milyen lesz Krisztus, midőn mindezen dicsőségben 
megjelenik? — „Nektek pedig, akik szorongattatok nyuga­
lommal mivelünk együtt, mikor megjelenik az Ur Jézus az 
égből 
az ő hatalmának 
angyalaival 
tűznek 
lángjában." 
2 Thess. 1, 7. 8.
Megjegyzés. Krisztust ugy'ábrázolja a szentirás, mint aki eljövend 
az égnek felhőiben. De ezen felhők nem ködfelhők lesznek, mint ami­
nők a föld felett elvonulni szoktak, hanem a dicsőség felhői, melyeket 
az őt kisérő dicsősereg fénye ragyog be. Dicsősége a napfényét messze 
felülmúlja s emésztő tűz lesz a gonoszok számára. „Eljön a mi Istenünk, 
mondja a próféta,* és nem hallgat, emésztő tűz van előtte és körülötte 
erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül és a földet, hogy megítélje 
népét. Zsolt. 50, 3. 4. Semmi sem hasonlítható ezen dicsőséges ese­
mény fényéhez s miközben a dicsőségben tündöklő lényen ezen felhője 
a földhöz közeledik, Krisztus szava lesz halható, amely életreszólitja 
a porban alvó szenteket. Parancsára halhatatlanságba öltözve jönnek 
elő sírjaikból az igazak. Az élő igazak egyetlen pillanat alatt átváltoznak 
fialandó lényekből halhatatlanokká és a feltámadt szentekkel együtt az 
Ur elébe, az éltető légbe ragadtatnak. Angyalok gyűjtik egybe a válasz­
tottakat]^ földnek négy széléről, annak egyik végétől a másik végéig. 
A kicsi gyermekeket angyalok viszik édesanyuk ölébe. Ismét egyesülnek 
a szerető barátok egymással, kiket a halál választott el egykoron egy­
mástól. Az igy egyesült szerető lelkek soha sem szakadnak el többé 
egymástól. És ez a megdicsőült, ujjondó, diadalmas sereg együttesen 
vitetik fel isten szent városába, ahogy a próféta kijelenti: „Hisz az Ur 
megváltottál megtérnek és ujjongás között Sionba jönnek, és örök öröm 
fejükön, vigasságott és örömet találnak és eltűnik fájdalom és sóhaj." 
Ésa. 35, 10. Kedves olvasó, nem szeretnél ezen boldog sereghez. tar­
tozni ? A megváltó nemsokára eljön! Légy elkészülve fogadására? Légy 
elkészülve!
Krisztus eljövetelének jelei.
1. Ismeri -e valaki az Ur e jövetelének napját és óráját? — 
„Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angya­
lai sem, hanem csak az én Atyám egyedül." Máté 24, 36.
De tudhatjuk, mikor van közel.
2. Tudhatjuk-e azonban azt, hogy mikor van közel el­
jövetele? „A fügefáról vegyétek pedig a példát: Mikor az ága 
már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár; 
Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, 
hogy közel van, az ajtó előtt." Máté 24, 32. 33.
3. Mennyire van Krisztus eljövetele hozzánk, ha ezen, 
eljövetelét hirdető jelek, már teljesedésbe mentek? — „Bizony 
mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mind­
ezek meg lesznek." 34. v.
4. Bizonyos volt-e Krisztus benne, hogy minden teljese­
désbe megy, amit ő megjövendölt? — „Az ég és föld elmúl­
nak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak." 35. v.
Megjegyzés. Habár Krisztus eljövetelének napját és óráját nem 
határozza meg számunkra a szentirás, mégis kijelentette nékiink az Ur, 
hogy mily események mennek majd végbe Krisztus eljövetele előtt. Ezen 
események Krisztus eljövetelének előjelei, amelyekről, ha teljesedésbe 
mennek, egész határozottan következtethetünk arra, hogy az Ur eljöve­
tele közel van, az ajtó előtt. S Krisztus világosan kijelenti, hogy az a 
nemzedék, amely mindezen események végbemenését látja, eljövetelének 
is szemtanúja lészen.
5. Mit tegyenek Isten gyermekei, midőn az Ur napja 
elközelit? — „Fújjátok a kürtöt a Sionon és rivalgjatok az 
én szent hegyemen! Rémüljenek meg a föld minden lakói, 
mert eljön az Urnák napja, mert közel van az!“ Jóéi 2, K
Megjegyzés. Az özönvíz bekövetkezése előtt Noé által küldött 
Isten egy figyelmeztető üzenetet a világnak. Sodomát és Gomorrát i& 
figyelmeztette Lót által. Ninivét Jónás próféta által intette s Jeruzsálemet 
maga az Ur Jézus figyelmeztette a bekövetkező pusztulásra. Ezen pél­
dák biztosíthatnak bennünket arról, hogy Isten a jelen korban sem bo­
csátja a világra az utolsó idők veszedelmét anélkül, hogy az emberi­
séget a békövetkezendő nagyfontosságu eseményekre egy utolsó üzenet 
által nem figyelmezteti. Mivel Isten rendesen hivő gyermekeit használja 
fel ezen üzenetek továbbítására, rendszerint először figyelmezteti őket 
a bekövetkező események természetére és idejére is, mert különben ép 
oly tájékozatlanul néznénk szembe ezen eseményekkel, mint maga a 
külvilág. Ha Isten övéit megbízza, hogy fújják a harsonát Sionon, hogy 
rivalgjanak szent hegyén, hogy megrémüljenek a föld összes lakói, 
mert az Urnák nagy napja közel van, akkor bizonyosak lehetünk róla, 
hogy Isten gyermekei egész határozottan tudják az Ur szavából, hogy 
melyik az az isteni üzenet, amelyre az emberiségnek szüksége van s 
semmiesetre sem hirdetnek téves, vagy hamis üzenetet.
6. Mit mond Krisztus, mit cselekszenek az emberek ezen 
utolsó napokban? — „Tudván először azt, hogy az utolsó 
időkben csufolódók támadnak, akik saját kívánságaik szerint 
járnak.w 2 Péter 3, 3.
-Megjegyzés. Csufolódónak az olyan embert nevezzük, aki a másik: 
szavait nevetségessé akarja tenni, aki mások szavaiból gúnyt üz. Az 
ellenpárt nézeteit úgy ismertetjük meg, ha figyelembe vesszük azon dol­
gokat, miket kigunyolnak.
7. Miből űznek ezek gúnyt? — „És ezt mondják: Hol 
van az ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak 
minden azonképen marad a teremtés kezdetétől fogva." 4. v.
Megjegyzés. Ebből arra következtethetünk, hogy az Ur eljövete­
léről az utolsó időben sokat beszélnek. Az emberek egyik osztálya hit­
tel várja ezen eseményt és annak közelségét hirdeti. A másik ^osztálya 
az embereknek ellenben gúnyolódva követeli, hogy mutassuk ki nékik 
min alapszik ezen reménységünk s hiveiket a természet folyására figyel­
meztetik mondván: a természet folyása sem változott meg a teremtés 
napjaitól fogva, tehát minek az alapján akarjuk remélni, hogy ily nagy- 
fontosságú s végzetes események következnek be nemsokára? Szerintük 
ez elégséges bizonyíték lesz annak megcáfolására, amelyet az emberek 
velük ellentétes osztálya hirdet, hogy tudniillik a vég közel van. És 
figyeld meg, kedves olvasó, hogy mindennek az utolsó napokban kell 
bekövetkezni, az utolsó nemzedék napjaiban, amely nemzedék Krisztus 
Urunk kijelentése értelmében mindazon jeleket látja saját szemeivel, 
amely jelek világosan bizonyítják, hogy az Ur közel van, az ajtó előtt. 
Az Ur megparancsolja hivő gyermekeinek, hogy fújják meg a harsonát 
és rivalgjanak, midőn ama nagy nap elközelit. S teljes joggal elvárhat­
juk Isten gyermekeitől; hogy ha már az Ur eljövetelének közelséget hir­
dető jelek mind teljesedésbe mentek, teljes erejükkel figyelmeztetik az 
emberiséget. Az istentelenek csak gúnnyal válaszolnak majd ezen figyel­
meztető üzenetre s vonakodnak elhinni, hogy az Urnák nagy napja közel 
van, amig az mint éjszakai tolvaj meg nem lepi őket. Kedves olvasói 
Ma abban a korban élünk, amelyben mindezek teljesedésbe mennek. 
Krisztus közeli eljövetelének előjeleit láthatjuk az élet minden terén s 
ezért Isten gyermekeinek tízezrei közvetítik az egész földön az utolsó 
intő üzenetet. Ez a mozgalom már magában véve is egyike azon leg- 
hathatósabb bizonyítékoknak, melyek meggyőzhetnek bennünket arról, 
hogy Krisztus csakhamar eljön. Az Ur kijelentette, hogy jelek történnek 
és hatalmas rivalgás lészen, midőn az Urnák napja közeleg. A mai 
nemzedék látja ezen jeleket, mi vagyunk azok, akik a legünnepélyesebb 
isteni üzenetet hallhatják, amely valaha az emberiségnek adatott. Kedves 
olvasó, ha netán arra vetemednél, hogy ezen reményt s ezen utolsó, 
igyelmeztető, isteni üzenetet kigunyold, úgy temagad is csak megerősíted 
annak igazságát, mert a Szentirás kijelentése értelmében a csufolódók 
is egyik hathatós előjelét képezik a végnek. Okuljunk hát azon nem­
zedéknek kárán, amely a vízözön előtt, amely Sodomában és Gomorrá- 
ban, amely Ninivében és Jeruzsálemben élt. Szolgáljon számunkra is 
elrettentő például meggondolatlanságuk és fennhéjázásuk, mellyel az 
isteni üzenetet könyelmüen elvetették s ébredjünk tudatára annak, hogy 
attól függ egész üdvösségünk s jövendő, örök életünk, hogy minő állás­
pontra helyezkedünk ezen utolsó, isteni üzenettel szemben. Ha hallgatunk 
^ figyelmeztető üzenetre s ha engedelmeskedünk neki, akkor egyesülünk
-a világosság fiaival s az Ur eljövetele alkalmával megszabadulunk és 
megdicsőülünk. Ellenben, ha elvetjük az isteni üzenetet, megemészt 
bennünket az Ur megjelenésének nagy napja.
A vallási világ veszélyes állapota.
8. Mi történik, Pál apostol kijelentése értelmében, az utolsó 
napokban? — „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napok­
ban nehéz (veszedelmes) idők állanak be.“ 2 Tim. 3, 1.
9. Mért lesznek az utolsó időkben oly veszedelmesek az 
idők? — „Mert lesznek az emberek magukat szeretők, pénz- 
sóvárgók, kérkedők, kevélyek, 
káromkodók, szüleik iránt 
engedetlenek, haládatlanok, tisztátalanok. Szeretet nélkül valók, 
kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéketlenek, kegyetlenek, a 
jónak nem kedvelői, árulók, vakmerők, felvuvalkodottak, in­
kább a gyönyörnek, mint Istennek szeretői; kiknél meg van 
a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. És 
ezeket kerüld." 2—5. versek.
Megjegyzés. E helyen az apostol 19 oly bűnt sorol fel, amelyek 
az apostol kijelentése értelmében azok között találhatók, akik. között 
az utolsó időkben meg lesz ugyan a jámborság látszata, de akik mégis 
nélküzözik annak erejét. Tárgyilagos megfigyelőknek felesleges bizonyít­
gatnunk azt, hogy ezen bűnök tényleg uralkodnak a mai egyházakban. 
Azon lelkek, akik csak önmagukat szeretik és csak az élvezeteket haj- 
hásszák, megvetik és kigunyolják az utolsó, figyelmeztető üzenetet. Az 
ilyeneket Isten haragjának napja az éjszakai tolvajhoz hasonlóan lepi 
meg.. Kedves olvasó! Vájjon ezen osztályhoz tartozói te is? Vájjon ter- 
hedre irhatunk-e egy ilyen vétket? Ha igy van, akkor a legnagyobb 
veszélyben forogsz. Fordulj el a bűntől, amig a kegyelen ideje tart!
Jelek a pénzvilágban.
10. Az emberek mely osztályát figyelmezteti az Ur külö­
nösen Jakab apostol által? — „Nosza immár ti gazdagok, 
sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, amelyek el­
következnek reátok." Jak. 5, 1.
11. Mit tettek ezen gazdagok? — „Kincset gyűjtöttetek az 
utolsó napokban." 3. vers utolsó rész.
12. Mi lesz a következménye ezen eljárásuknak? — „Aranyo­
tokat és ezüstötöket rozsda fogta meg és azok rozsdája bi­
zonyság ellenetek és megemészti testeteket, mint a tüz.“
3. vers első rész.
13. Mi történik rövidesen? — „Az Urnák eljövetele közel 
van. Imé a biró az ajtó előtt áll." 8. 9. vers.
Megjegyzés: Az utolsó napokban az emberek páratlan eredményeket 
mutatnak fel a kincsgyüjtés terén. A gazdagság nagy áldás lehet, ha azt 
helyesen használjuk fel. Vagyonúnkkal, nagy áldására lehetünk szen­
vedő embertársainknak. De hat azt csak azért gyűjtjük, hogy a rozsda 
megeméssze s irigységünkben elzárjuk a társadalom javára való fel- 
használástól, akkor az egybegyűjtött kincsek rozsdája ellenünk tesz tanú­
bizonyságot. E kincsek rozsdája azért#bizonyság ellenük, mert ha hittel 
figyeltek volna az utolsó figyelmeztető üzenetre, akkor tudatában lettek: 
volna annak, hogy az Ur eljövetele közel van s hogy a kincsek gyűj­
tése ezen utolsó időkben, csak haszontalan dolog. Ehelyett-az lett volna 
kötelességük,'hogy kincseiket embertársaik javára, Isten dicsőségére vál­
janak s oly hűséges szolgákká lettek volna, akik szolgatársaiknak eledelt, 
adtak az alkalmatos időben s azon hűséges szolgák között lfett volna 
helyük, akikhez igy szól az Ur majdan, ha Ítéletre megjelenik „^ól 
vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bizlak ezután."
14. Ezenkívül minő jogtalansággal vádolja még az Ur a 
gazdagokat? — „Imé a ti mezőiteket learató munkások bérer 
amit ti elfogtatok, kiált: És az aratók kiáltásai eljutottak a 
seregek Urának füleihez. 
Dőzsöltetek e földön és dobzéd- 
tatok; sziveteket legeltettétek, mint áldozás napján.“ 4. 5. v.
Megjegyzés: A kincsgyüjtés önmagában még nem lenne bűn, de- 
bűn a szegény munkást megfosztani az őt jogosan megillető jutalom, 
tói, azt a munkást, aki fáradságos munkájával keresi meg mindennapi 
kenyerét. Ez Isten haragját hívja ki. Nem láthatjuk-e ezen állapotokat 
manapság mindenfelé? Nézzük csak a nagytőkések szövetkezését, melyek­
nek célja a munkások és a fogyasztókból minél nagyobb hasznot huzni-
A világ napról-napra rosszabbodik, amint Nőé napjaiban volt.
Velük szemben a munkások is szervezetekben tömörültek, hogy érde­
keiket megvédelmezzék s köztudomású dolog, hogy az utolsó időkben 
a két tábor között mindig feszültebbé lesz a viszony. A legkonzervatí­
vabb emberek is el vannak készülve arra, hogy a két tábor között egy 
késhegyre menő küzdelem várható. Ezen tényt látva, önkéntelenül is 
ezen kérdés merül fel:
Vigasztaló szó az elnyomottakhoz.
15. Mit tegyünk? Ellentálljunk-e ezen elnyomásnak, avagy 
türelemmel viseljük-e azt? — „Legyetek azért atyámfiai béke- 
türök az Urnák eljöveteléig. Imé a szántóvető várja a föld­
nek drága gyümölcsét, béketüréssel várja, mig reggeli és estvéli 
esőt kap. Legyetek ti is béketürők és erősítsétek meg szive­
teket, mert az Urnák eljövetele közel van." Jakab 5, 7. 8.
Megjegyzés: Itt világosan megmutatja az Ur, hogy mi a köteles­
ségünk ezen veszélyes, utolsó időben. Ahelyett, hogy az elnyomás követ­
keztében türelmünket veszitenők s hasonló eljárásra ragadtatnék ma­
gunkat, legyünk mindvégig türelemmel. Ahelyett, hogy azzal kísérletez­
nénk s a még hátralévő rövid s drága időt arra fecsérelnők, hogy az 
elnyomatás alól felszabadulni igyekeznénk, készüljünk inkább az Urnák 
nagy és félelmetes napjára, hogy annak veszedelmétől megszabaduljunk. 
„Mert az Ur eljövetele közel vanl“
Kedves olvasó! Te is azokhoz tartozói, akik földi javakban szegé­
nyek! Te is majdnem elcsüggedsz, miközben szerény anyagi javaidból 
meg kell élned s mikor eredménytelenül küzdesz az elnyomók ellen? 
Az Üdvözítő figyelmeztet hogy még egy kis ideig türelemmel légy! Az 
Ur máris az ajtó előtt all s türelemmel várja, hogy a föld drága termése 
megérjen. ím eljött már legfőbb ideje annak, hogy Istened elé készülj! 
Megpróbaltásaidnak s szenvedéseidnek nemsokára egyszer s minden­
korra vége lesz. Ha ellenben a gazdagok osztályához tartozói, itt a 
legfőbb ideje annak, hogy vagyonodat az Üdvözítő utasításához híven 
eladjad és alamizsnát ossz a szegények között. Ne gyüjtsd, hogy majdan 
égjen ama nágy [napnak tüzében, hanem most, midőn még tart a 
kegyelemidő, mentsd meg kincsedet a pusztulástól az örökkévalóság 
számára, meri ahol a ti kincsetek van, ott van a ti szivetek is! Máté 6,2U
Krisztus eljövetelének jelei.
(Folytatás.)
1. Mily bizodalommal szól Péter apostol prédikációiban 
Krisztus eljöveteléről? — „Mert nem mesterkélt meséket kö­
vetve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus 
halálát és eljövetelét; hanem mint akik szemtanúi voltunk az 
ő nagyságának. Mert amikor az Atya Istentől azt a tisztes­
séget és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség 
ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, kiben én gyönyör­
ködöm! Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén 
vele a szent hegyen." 2 Pét. 1, 16—18.
A jövendölések megbízhatósága; 
miért ügyeljünk azokra?
2. Van-e valami, ami megbízhatóbb annál, amit Péter a 
legbiztosabb vezetőnek nevez? — „És igen biztos nálunk a 
prófétai beszéd is, melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint 
sötét helyen világitó szövétnekre, mig nappal virrad és haj­
nalcsillag kél fel szivetekben." 19. vers.
Megjegyzés: A zsoltáriró igy szól: „Az én lábaimnak szövétneke 
a te igéd, és ösvényemnek világossága.* Zsolt. 119, 105. Ez a kijelentés 
különösen vonatkozik a prófétai igékre. A sötét hely a jövendő. A jöven­
dőt senki sem ismeri, csak Isten. S Isten előre kijelentette az elkövet­
kezendőket. Ésa. 46,9. 10. Más szavakkal kifejezve, Isten előre megadta.
nekünk a világtörténelmet. Ezt nevezzük próféciának. Ezen jövendölések 
hasonlatosak a sötét helyen világitó szövétnekhez, mely megmutatja 
nekünk, az idők mely korszakában élünk. S ezen jövendölések mind­
nyájan különösen egy nagy eseményre mutatnak, Krisztus eljövetelére. 
Azok, akik ezen jövendöléseket megértik és megszívlelik, a világosság 
■fiainak neveztetnek. Ezek tudják, hogy a világ történetének mely korszaká­
ban élnek. Az Ur eljövetele nem lepi meg őket oly váratlanul és készü­
letlenül, mint az éjszakai tolvaj az alvókat. Miután ismerik a jövendö­
léseket, azt is tudják, mikor jő el a vég s készen várják azt. Azok ellen­
ben, akik nem ismerik és nem szívlelik meg a jövendöléseket, nélkü­
lözik ezt a mennyei világosságot. Ezek a sötétségben élnek, nem tudják, 
mikor jő el a vég s az Ur nagy napja éjszakai tolvajhoz hasonlóan lepi 
un eg őket.
Dániel a jelen nemzedék számára irta 
jövendöléseit.
3. Mit mondott Gábriel próféta Dánielnek, miután a pró­
féta a világ történelmét, melyet néki az angyal kinyilatkozta­
tott, egy könyvbe irta? — „Te pedig Dániel, zárd be e beszé­
deket és pecsételd be e könyvet a végső időig.* Dán. 12,4.
Megjegyzés: Ezen szavakat a próféta a Krisztus születése előtti 
534. esztendőben irta és pedig azok számára, akik a vég idején élnek. 
A vég ideje az a rövid korszak, mely az Ur eljövetelét közvetlenül meg­
előzi. Az a kijelentés, hogy a könyv a végső időig be legyen pecsé­
telve egyúttal azt is világosan kimondja, hogy a vég ideje elérkeztével 
felpattannak pecsétjei s az akkor élő nemzedék teljesen megértheti a 
könyv tartalmát.
4. Mily kérdésből következtethetünk arra, hogy Dániel 
sóváran vágyott megismerni a könyv tartalmát? — „Én pedig 
haliám ezt, de nem értém és mondám: Uram, mi lesz ezek­
nek vége?“ Dán. 12, 8.
5. Mit felelt néki az angyal? — „És monda: Menj el 
Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég 
idejéig. Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak
^okan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek és az 
istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik." 
9. 10. vers.
Megjegyzés. Dánielnek tehát kijelentette az Ur angyala által, hogy 
a könyv tartalma nem neki, hanem az utolsó idők nemzedékének adatott. 
Egyben azonban biztosította az angyal Dánielt, hogy ha majd elérkezik 
az ideje annak, hogy az emberiség a könyv tartalmáról tudomást szerez­
zen, az értelmesek meg is értik azt. Azonban az istentelenek sajnos ak­
kor is gonoszul cselekesznek s makacs hitetlenségük következtében nem 
értik azt meg.
Azon állapotok, melyek az utolsó időt egyéb koroktól 
megkülönböztetik.
6. Az angyal kijelentése értelmében mily nagy horderejű 
változások jellemzik az utolsó időt? — „Tudakozzák majd 
sokan és nagyobbá lesz a tudás." Dán. 12, 4.
Megjegyzés: Ezen szavakat lehetetlen félreértenünk. E szavak 
minden kétséget kizáró módon határozzák meg az utolsó időket. A 
tudomány és* ismeret rendkívüli növekedése és fejlődéséről határozottan 
felismerhetjük azt. Nagyon könnyen meggyőződhetünk arról, hogy ezen 
jellemvonásai a végidőnek tényleg teljesedésbe mentek akkor, ha a 
jelen időt a régivel öszehasonlitjuk. Helyezzük magunkat képzeletben 
Ábráhám korába. Hogyan utaztak az emberek abban az időben? Min­
denekelőtt rendkívül keveset utaztak s ha már okvetlen kényszerítve 
voltak a helyváltozásra, vagy gyalog, vagy pedig teherhordó állatok 
hátán tették meg az utat. Ha vizen kellett utazniuk, a legprimitívebb 
vitorlás hajókon keltek át a tengereken. így volt ez a legrégibb időktől 
fogva egészen az elmúlt szazadig. Csak nagyon jelentéktelen javításokat 
eszközöltek a közlekedési eszközökön. A mi dédnagyapáink még szin­
tén úgy utaztak, mint a pátriárkák idejében.
De mily nagy változást látunk, ha a 19. századbeli 
viszonyokat szemléljük? A század elején csak gyenge elő­
jeleit látjuk á~ bekövetkezendő nagy felfedezéseknek. Az em-
4
berek felismerik s igyekeznek is felhasználni a gőz feszítő­
erejét. A villamosság felhasználásának lehetőségeiről is beszél­
nek. Csodálatos volt ez a század az emberiség fejlődésének 
történetében. A század utolsó felével egy uj korszak vette 
kezdetét. És minő korszak! Millió és millió tonna szenet és 
ércet bányásznak ki a hegyekből s óriási arányokban állítják 
elő a vasúti síneket. Ezen sínekkel kötötték össze egymással 
a legtávolabbi városokat és falvakat is, úgy hogy az egész 
országot be lehet száguldani a vasparipával. Óriási erejű és 
gyorsaságú gőzhajókat készítenek, melyek a nagy világtenge­
reket könnyedséggel szelik át s kapcsolatot teremtenek a leg­
távolabbi népek között is. Fontold meg, kedves olvasó, hogy 
mily hirtelen ment végbe ez a nagy változás! A csendes renge­
tegek, melyekben 75 évvel ezelőtt csak madárdalt, vagy vad­
állatok ordítását lehetett hallani, ma a gyárak syrénájának, a 
gépek zakatolásától s a villanymotorok kattogásától vissz­
hangoznak, melyek könnyedén röpítik tova a gyors jármüveket.
Fontold meg, kedves olvasó, hogy mily nagy horderejű 
változások ezek? S ha az egyéb tudományokat szemléljük s 
látjuk azt á csodálatos haladást melyet a tudás rövid néhány 
évtized alatt tett, látjuk, hogy a szó legteljesebb értelmében 
teljesedésbe ment a prófétaj ige, mert az ismeret csodás 
módon megnövekedett. Itt van a táviró, a távbeszélő, varró­
gép, grammofon, nem is szólva a dróttalan távíróról, a repülő­
gépről s sok egyébről, amikről azelőtt semmit sem tudtunk. 
Mi történne, kedves olvasóm, ha mindezen találmányokat nél­
külöznünk kellene? 
Nem volna vasutunk és villamosunk, 
távírónk és távbeszélőnk, villanyvilágításunk, gáz, vagy petró­
leumlámpánk, gőzfűtésűnk, gázrezsónk, nem volna varró- és 
írógépünk, kerékpárunk és automobilunk, melyekkel oly gyor­
san száguldhatunk át Isten gyönyörű, nagy világán. Nem 
lennének könnyű, ruganyos járműveink, modern gazdasági 
gépeink, gőzhajóink, gőzsajtóink, modern folyóirataink s csak
nagyon kevés könyvvel rendelkeznénk s csekély lenne művelt­
ségűnk is!
Ezeknek felsorolását mindaddig folytathatnék, amig végül 
kiderülne, hogy minden modern berendezésünktől és esz­
közeinktől meg lennénk fosztva, amig oly gyámoltalánok len­
nénk, mint a kis gyermekek. Különösen hangsúlyozza a pró­
féta, hogy az istenismeret is növekedni fog. S ezen jöven­
dölés is csodálatos módon teljesült. Mig a régebbi korszakok­
ban, mielőtt a könyvnyomtatást felalálták volna, csak kézirat­
ban volt meg a szentirás s csak nagy nehezen lehetett meg­
szerezni s a nyomtatás feltalálása után is csak a nagyon gaz­
dagok szerezhették be, — addig a 19. század elején biblia­
társulatok alakultak, melyek százmillió számra terjesztik ma 
is Istennek szavat az egész földön. Ehhez járul még az is, 
hogy midőn a 2300 prófétai napnak, (azaz esztendőnek) vége 
elközelitett, lehullott a pecsét azon könyvekről, melyek mind­
addig zárva voltak s tartalmukat az értelmesek a prófétai 
szavaknak megfelelően megértették s az egész emberiség köz­
kincsévé tették. A középkorban csak itt-ott akadtak néhányan, 
akik Isten igéjét olvasták és megértették. Ma már sok ezren 
foglalkoznak vele behatóan az egész földön. .Különösen áll 
ez a prófétai ige tanulmányozásáról. A föld legkülönbözőbb 
országaiban teljesedésbe ment az írás szava: „A te beszéded­
nek megnyilatkozása világosságot ad.“
Isten maga nyilatkoztatta ki hivő szolgáinak mindazt, 
ami addig el volt rejtve. Ő maga mutatta meg nekik, hogy 
a jelenkorban egy utolsó, figyelm.eztető üzenetet kell vinniük 
a világhoz, amely munka elvégzése után elközelit a Megváltó 
eljövetelének nagy napja. Az Ur megjelenik az ég felhőiben. 
Az Ur mennyei sugarakat bocsát alá gyermekeire s meg­
mutatja nekik, hogy a történelemnek mely korszakában élnek. 
Megismerhetjük Isten szavának világosságánál azt is, hogy 
mi történik a mennyei szentélyben, melyben Jézus Krisztus,
4*
a mennyei főpap, utolsó főpapi szolgálatát végzi a mennyei 
szentek szentjében. Egyrészt az egész helyévé lesz s mind 
közölebb jut az Ur haragjának nagy napjához. Jel. 18, 1. 
Tényleg beteljesedik mindaz, amit Dániel könyvében olvasunk. 
Tényleg a végső időben élünk, mert a végső kor eljöttét a 
tudás csodás megnövekedése jellemzi. S valamint a menny­
dörgés a közeli vihar kitörésére figyelmeztet bennünket, hason­
lóképen figyelmeztetnek bennnünket mindezen jelek is, úgy­
szólván a mennydörgés hangjával a Bárány haragjának nagy 
napjára, melynek pusztító vihara csakhamar meglátogatja a 
gondatlanság álmába merült feldöt.
A vég bekövetkezése előtt az evangélium minden 
népnek hirdettesék.
Most azt vizsgáljuk meg, mért nem részesülhetett a világ 
ezen hatalmas találmányok áldásában egészen a vég idejéig, 
miközben ezen kérdést vetjük fel:
7. 
Krisztus kijelentése értelmében minek kell végbemenni, 
mielőtt eljönne a vég? — „És az Isten országának ez az 
evangéliuma hirdettetik majd az egész világon bizonyságul 
minden népnek és akkor jő el a vég." Máté 24, 14.
Megjegyzés: Ezek határozott szavak. Nem mondja az írás, hogy 
hirdettetik az evangélium, amig az egész világ megtér, mert hisz a múlt­
ban sem tért meg mindenki és a jövőben sem fog megtérni. Hanem 
azt mondja, hogy „bizonyságul" minden népnek. Ez annyit jelent, hogy 
mindenkihez eljut az evangélium s aki, akar, az megmenekülhet s ekkor 
jő el a vég. Tehát azok élnek a vég napjaiban, akik^az egész világnak 
bizonyságot tesznek Isten országáról. Ezért joggal elvárhatjuk, hogy az 
utolsó időben egy csodálatos arányú missziói tevékenység bontakozzék 
ki az egész világon. Ez tényleg igy is van, mert alig köszöntött be a 
19 század, máris élénk missziói tevékenységet fejtettek ki Isten gyer­
mekei az egész világon. Elhatározták, hogy a földön élő összes népek­
nek hirdetik az evangéliumot s ez a határozat azóta csak növekedett s
megerősödött, úgy, hogy ma nincs oly nép a világon, amelynek ne hir- 
dettetnék az evangélium. S ámbár igaz, hogy ezen munkában még 
nagyon sok feladatot kell teljesítenünk, nem szabad felednünk, hogy 
ma már oly tökéletes közlekedési eszközök állanak ezen munkában 
rendelkezésünkre, hogy a legrövidebb időn belül is lehetséges az igaz­
ságot minden ember hajlékába• vinni. Pál apostol mondja: „Ésaiás 
pedig ezt kiáltja Izráel felől: Ha Izráel fiainak száma annyi volna is, 
mint a tenger fövénye, a maradék tartatik meg. Mert a dolgot bevégezi 
és rövidre metszi igazságban. Mivel rövidesen végez az Ur a földön." 
Róm. 9, 27. 28. Ha az idő itt lesz, a munka gyorsan befejeztetik. S ha 
Izráel fiainak száma annyi volna is, minta tenger fövénye, csak a mara­
dék tartatik meg. Ez egyúttal azt is magában foglalja, hogy más népek­
kel is epen igy van ez. Tehát bízvást remélhetjük, hogy a nagy munka, 
amely immár folyamatban van, rövidesen befejeztefik. 
Ép az a tény a 
legfőbb jele annak, hogy a vég ideje elérkezett, hogy az evangélium az 
egész világon hirdettetik.
Ha a modern közlekedési eszközök nem volnának s ha 
a nyomtató gépek nem állanának rendelkezésünkre, mégis 
lehetetlen volna az evangéliumot az egész földkerekségén hir­
detni. Ismerjük meg hát az Ur kezét a mai kor nagy fel­
fedezéseiben. Mert amikor elérkezett annak ideje, hogy a 
munka igazságban rövidre metszessék, s az üdv üzenete a 
világon minden emberhez eljusson, az Ur megadta a végre­
hajtáshoz szükséges eszközöket is. Midőn látjuk, hogy mind­
két jövendölés teljesedésbe ment, midőn, látjuk, hogy az érte­
lem és tudás is rendkívül megnövekedett s Isten országának 
evangéliuma is hirdettetik az egész földön, csak annál inkább 
meg lehetünk győződve arról, hogy a* vég ideje elérkezett. 
Ez az egyedül helyes következtetés. Ha pedig tudatában 
vagyunk annak, hogy mi az utolsó időkben élünk, azt is 
tudnunk kell hogy mi vagyunk az a nemzedék, amely szá­
mára Dániel könyve íratott. Ámbár 24 századdal ezelőtt íra­
tott már meg, mégis azok számára érvényesek kijelentései, 
akik az utolsó időben élnek, mert a könyv, saját kijelentése 
értelmében bepecsételtetett egészen az utolsó időig. A minden­
tudó Isten látá ugyanis, hogy az utolsó időben élő nemze­
déknek igen nagy tanításra van szüksége. Ha, ez igy van, 
akkor elvárhatjuk, hogy Dániel könyve minden nép nyelvén 
úgy fog mindenfelé elterjedni, mint ősszel a fa levelei.
S nem látjuk-e ezt manapság? Száz évvel ezelőtt csak 
néhány nyelvre volt lefordítva a biblia. Ma már több, mint 
400 nyelven jelent meg és pedig sok millió példányban-. A 
föld a szó szoros értelmében be van vetve az igazság mag- 
vával. A bibliai társulatok oly olcsón állítják elő az egyes 
bibliapéldányokat, hogy a legszegényebb családnak is mód­
jában áll azt beszerezni és tanulmányozni. Aki pedig nem 
veheti meg, az ajándékba is kaphat egy példányt. Isten tehát 
kezünkbe a deta a térképet és az iránytűt. A prófétai ige 
mennyei fénye olyannyira beragyogja utunkat, hogy többé 
senkinek sem kell a sötétségben botorkálni, minden a vilá­
gosság fiává lehet s készen várhatja az Urat dicsőséges el­
jövetelekor. Kedves olvasó, fontold meg, hogy Dániel könyve 
különösen azért adatott, hogy te is világosságot nyerhess 
általa, aki a jelen nemzedékben élsz. Isten adta a prófétai 
könyvet, megőrizte évezredek viszontagságain át egészen a 
mai napig, hogy ma mindenki megismerhesse és megérthesse 
annak tartalmát. Az írás biztosit bennünket róla, hogy az 
értelmesek megértik annak szavait s csak a gonoszok, akik 
makacs istentelenségükben maradnak meg, nem értik azt meg. 
Olvasó, te az emberek melyik osztályához tartozói?
A világ prófétai története.
1. Ki volt Nabukodonozor? — „Babilon jurálya.“ Lásd Dán.
1,1. 
’
2. Ki volt Dániel ? — Dániel egy zsidó ifjú volt, akit Nabu­
kodonozor király a Krisztus születése előtti 606. esztendőben 
Jeruzsálemből sok más zsidóval egyetemben Babilóniába vite­
tett fogságba. Dán. 1, 17.
3. Mily különös bölcseséggel ajándékozá meg Isten Dá­
nielt? — „Dániel pedig értett mindenféle*látomáshoz és álom­
hoz. “ Dán. 1, 17.
4. Mi történt Nabukodonozorral uralkodásának 3. évében? 
— „És Nabukodonozor uralkodásának 3. évében álmokat láta 
nyugtalan lön az ő lelke és álma félbeszakada.“ Dán. 2, 1.
Megjegyzés. Dániel 2. részének első 18. verséből látjuk, hogy 
Nabukodonozor király Babilon bölcseitől követelte álmainak megfejtését* 
mert ezen bölcsek azt állították, hogy meg tudják fejteni a titkos dol­
gokat is. A bölcsek, miután üdvözölték a királyt, felkérték, hogy mondja 
el nékik álmát s megígérték néki, hogy annak jelentését tudtára adják. 
De a király vonakodott ezt megtenni. Vagy elfeledte álmát, vagy pedig 
oly biztos meggyőződést akart szerezni a megfeljtés helyességéről, hogy 
azt követelte a kaldeuso.któl, hogy álmát is mondják el neki s a meg­
fejtést is közöljék vele. Ha az álmot el tudják mondani, bebizonyították 
volna neki egyúttal azt is, hogy megfejtésük helyes. A király kijelentette 
nékik hogy ^menyiben ezt nem képesek megtenni, egész tudományuk 
csak közönséges csalás és szemfényvesztés s a halálos Ítélet vár rájuk.
5. Hogyan feleltek a bölcsek a királynak? — „Feleiének 
pedig a kaldeusok királynak és mondák: Nincs ember a
földön, 
aki a király dolgát megjelenthesse ... és nincs más, 
aki azt megjelenthesse a királynak, hanem ha az istenek, akik 
nem lakoznak együtt az emberekkel." Dán. 2, 10. 11.
Megjegyzés. Ezen felelet haragra lobbantotta a királyt s azonnal 
parancsott adott Babilon összes bölcseinek a megöletésére. Dániel és 
három társát Ananiást, Misáéit és Azáríást szintén a ‘bölcsek közé 
számították. De úgy látszik, hogy nem jelentek meg a többi bölccsel 
egyetemben a király előtt s igy a történteket sem tudhatták. Mikor 
Dániel ezen eseményről értesült azonnal kihallgatást kért a királytól s 
megígérte neki, hogy Isten segítségével eleget tesz'kívánságának, csak 
egy kis halasztást adjon neki. A király szivesen/eljesitette Dániel kérel­
mét, mire Dániel három társával egyetemben áhitatos imában kérte az. 
Urat, hogy nekik a titkot kijelentse.
6. Mi volt annak következménye 
— „Akkor Dánielnek 
megjelenteték a titok éjjeli látásban." 19. v.
7. Mit mondott Dániel, mikor a király elé vezették? — 
„Felele Dániel a király előtt s monda: A titkot, amelyről a 
király tudakozódék, a bölcsek meg nem jelenthetik a király­
nak ; de van Isten az égben, aki a titkokat megjelenti; és ő 
tudtára adta Nabukodonozor királynak, mi, lészen az utolsó 
napokban." 27. 28. vers*
8. Miről gondolkozott a király, midőn Isten néki az ál­
mot megmutatá ? — „Néked oh király gondondolataid támad­
tak a te ágyadban afelől, hogy mik lesznek ezután, és aki 
megjelenti a titkokat, megjelentette neked azt, ami lesz/'
Megjegyzés. A Babiloni'világbirodalom, amely felett Nabukodo­
nozor király uralkodott, az egész akkor ismert világ felett uralkodott s 
csak természetes volt, hogy a nagy király hatalmas birodalmának iövö 
sorsával foglalkozott. Megmarad-e örökre Bábel, avagy megsemmisül-e 
idővel, mint a többi birodalmak. Isten ezen álom által tudatta a királlyal, 
hogy mit hoz számára a jövő s egyúttal feltárta előtte az egész világ- 
történelmet.
„Te látád, óh király és imé egy nagy kép;.. . 
és kiváló az ő fényessége."
Dániel elmondja a királynak az álmot.
9. 
Mit látott a király Dániel elbeszélése szerint, álmá­
ban ? — ,» Te látád oh király, és imé egy nagy kép; ez a 
kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted 
áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek 
feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai 
rézből valának. Nézed vala, amig egy kő leszakada kéz érin­
tése nélkül és letöré azt az állóképet vas és cserép lábairól, 
és darabokra züzá azokat. Akkor eggyé zuzódék a vas, cse­
rép, ezüst és arany és lőnek, mint a nyári szérűn a polyva 
és felkapá azokat a széles helyükét sem találták azoknak. 
Az a kő pedig, mely leüté az állóképet, nagy heggyé lön, és 
betölté az egész földet. Ez az álom és értelmét is megmond­
juk a királynak/' 31—36. versek.
Megjegyzés. ‘ A különböző anyagokból, különösen fémekből fel­
épült állókép és annak a nem emberi kéz által aláhulló kő általi elpusz­
tulásba volt hivatva felvetni a király előtt 'azt, ami „az utolsó napokban 
lészen." Tehát ez egy prófétai álom.
Az álom megfejtése.
10. Mit ábrázol Dániel szerint az aranyfej? — „Te oh 
király, királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, ha­
talmat és dicsőséget adott; és valahol emberek fiai, mezei 
állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, 
és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany fej.“ 37. 
38. v.
11. Mit ábrázol az erüst és réz ? — „És utánad más 
birodalom támad, alábbvaló, mint te; és egy másik, egy 
harmadik birodalom, rézből való, amely az egész földön 
uralkodik/* 39. v.
Megjegyzés. Ez a magyarázat világosan mutatja, hogy itt egy 
próféta képpel van dolgunk, amelyen minden egyes fém egy újabb biro­
dalmat jelképez. Az aranyfej ábrázolta Bábelt, melynek élén Nabukodo- 
nozor király állott. Bábel egy aranykorban fennállott aranybirodalom volt, 
ezért találóan jelképezi az aranyfej. De Isten mégis tudtára adá a ki­
rálynak, hogy nagy hatalma és világraszóló dicsősége ellenére is meg­
semmisül és helyet ad egy nálánál gyengébb birodalomnak, melyet az 
ezüst mell és ezüst karok jelképeznek. Ne feledd kedves olvasó, hogy 
ez képezi kiindulási pontunkat a történelem tanulmányozásánál s ha 
a különböző korszakon áthaladunk, melyek egymást az idők folyam án 
felváltották, csakhamar elérkezünk a jelenkorból — az örökkévalóságba.
Babilont a Krisztus születése előtti 538. évnek egy éj­
jelén, midőn Belsaczár király ezer fő emberének ,egy nagy 
lakomát rendezett, az egyesült médperzsa hadsereg elfoglalta. 
Lásd Dániel 5, 31. Ezzel véget ért az aranyfej által ábrázolt 
birodalom s helyet adott a méd-perzsa birodalomnak. Ez 331-ig 
ig állott fenn, mikor egy harmadik, a réz által jelképezett 
világbirodalom váltotta fel a világtörténelem színpadán. Ez a 
harmadik világbirodalom Nagy Sándor országa volt. Aki né­
mileg jártas a világtörténelemben, az tudja, hogy mily csodá­
latosan 
rövid idő alatt sikerült Nagy Sándornak rombadön- 
teni a hatalmas perzsa világbirodalmat s kiterjeszteni az egész 
akkor ismert világra uralmát. Görögország a 331. évtől egészen 
168-ig megtartotta uralmát különböző vezetők alatt, amikor 
azután a negyedik, a vas Róma váltotta fel az uralomban.
12. 
Milyen tulajdonsága legyen a vas lábszárak által 
jelképezett birodalomban? — „A negyedik birodalom pedig 
erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz 
mindent, bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza 
és elpusztítja." 40. v.
Megjegyzés. Eszerint a negyedik világbirodalom hivatva volt mind­
azon országok elfoglalására, melyeket az előbbi birodalmak együttesen 
bírtak. A római történelem mindezt igazolja. -A római birodalom oly 
teljesen leigázta az akkori országokat, hogy a világtörlénelemben a „vas
birodalom“-nak nevezik. Oly teljesen meghódította Róma a világot, hogy 
• Krisztus születésének évében Augusztus császár már parancsot adhatott 
ki egész birodalmában, „hogy az egész föld összeirattassék". Luk. 2, 1. 
Róma világhatalma a Krisztus születése előtti 168. év junius 22.-én ví­
vott pydnai győzelemmel veszi kezdetét ahol Nagy Sándor hatalmas, 
birodalmának utolsó maradványa is megsemmisült.
13. Mit jelképez a vasnak és agyagnak keveredése a 
lábakban? — „Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserép­
ből, részint vasból valóknak láttál: a birodalom kétfelé oszol." 
41. vers.
Megjegyzés: A hatalmas római világbirodalom több, mint négy­
száz éven át uralta a világot. Azutáó tiz részre oszlott, amely részeket 
még manapság is fellelhetjük többé-kevésbé Európában. -
14. Mit jelképez a vasnak és cserépnek keveredése Euró­
pára nézve? — „Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyag­
cseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egy­
mással nem egyesülnek, minthogy a vas- nem egyesül a cse­
réppel/4 43. vers.
Megjegyzés: Hogy az állókép lábaiban a.vas és cserép kevered­
nek egymással, azt jelenti, hogy Európában, vagy a keleten soha többé 
egységes világbirodalom nem támadhat. Ez a kijelentés egyúttal csodá­
latos próbája az egész jövendölésnek. A próféta kép Babilontól kezdve 
négy különböző világbirodalómra utal, amelyek mindegyikét egy-egy 
fém által jelképezi. A negyedig világbirodalom szétoszlik, amivel egyút­
tal azt is ki akarja fejezni, hogy utána több világbirodalom nem kelet­
kezik. Közismert dolog, hogy a világtörténelem jellemzőbb eseményei 
ismétlődni szoktak. Ez történt a négy világbirodalom keletkezésekor. 
Az egyik birodalom romjain megalakult már a kövatkező hatalom. Csak 
Róma bukásakor nem látjuk ezt többé. Több, mint 1200 éve annak, 
hogy a Római birodalom a különböző európai nemzeti államokra fel­
oszlott. S ez az állapot azóta sem változott meg. 
Azon jövendölés; 
„Egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel*, 
szószerint teljesedésbe ment. Több ízben léptek fel már azóta Európá­
ban hatalmas uralkodók, akik egyetlen jogar alatt akarták egyesíteni
az összés népeket, de kísérletük soha sem sikerült. Bonaparte Napoleon 
volt ezek között az utolsó. Ö ezelőtt 100 évvel törekedett ilyen célokra. 
Mikor fegyveres hatalommal nem érte célját, egy oly másik eszközhöz 
folyamodott, amelyről szintén előre szólott a próféta, tudniillik házas- 
ságók által akart kapcsolatot, teremteni a különböző uralkodó házak 
között. Az idevágó jövendölés igy hangzik: „Azok emberi mag által 
vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek." A házasságkötések a 
különböző európai uralkodó családok között oly gyakoriak lettek, hogy 
azok ma már valamenynyien vérrokonságban állanak egymással. A 
rokoni kapcsolatok célja volt, hogy egész Európában egyetlen uralkodó 
család tagjai üljenek az összes trónokon. Azonban Isten igéje kijelenti, 
hogy nem tartanak össze. S a jövendölés a szó legteljesebb értelmében 
teljesedésbe ment. A fejedelmi családok ugyan közeli rokonságban 
állanak egymással, de a különböző birodalmak a legellentétesebb poli­
tikai célok elérésére törekszenek.
A világ országai megsemmisülnek.
15. 
Mi-történik majd Isten szava értelmében azokban a 
napokban, midőn az európai uralkodó családok házasság- 
kötések egyetlen dinastig uralma alatt igyekeznek a különböző 
országokat egyesíteni? — „És azoknak a királyoknak idejében 
támaszt az egeknek Istene birodalmat, mely soha örökké meg 
nem romol, de ez a birodalom más népre nem száll át, ha­
nem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga 
pedig megáll örökké. Minthogy láttad, hogy a hegyről kő 
szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzuzá a vasat, cse­
repet, rezet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette 
meg a királynak, ami majd ezután lészen; és igaz az álom 
és bizonyos annak értelme." Dán. 2, 44. 45.
Miután az egész világtörténelmet áttekintettük, láttuk, 
hogy Babilon bukása után még három hatalmas világbiro­
dalom keletkezik, s a negyedik feloszlásából keletkező, az 
állókép tiz lábujja által jelképezett, európai ország hiába 
igyekszik egy egységes világbirodalmat alapítani. Isten ugya­
nis elhatározta, , hogy ezen birodalmak idejében előkövet-
kezlk minden földi hatalom vége. Krisztus dicsőséges el­
jövetele elközelitett. Isten haragjának rettenetes napja csak­
hamar meglátogatja az egész világot. A szegeletkő, melyet 
e világ gonosz népei megvetettek, nemsokára ráesik a világra, 
hogy szétzúzza azt. Akkor az uralkodik, akit a hatalom meg­
illet s „az ^birodalmának nem lesz vége."
A pápaság keletkezése és működése.
A látomás.
1. Melyik király uralkodott abban az időben Babilóniá­
ban, midőn az a látomás adatott, melyet Dániel próféta köny­
vének 7. része tartalmaz? — „Belsacárnak, a babiloni király­
nak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait 
az ő agyában." Dán. 7, 1.
2. Mi vonta ezen látomásban először magára Dániel 
figyelmét? — „Sátán az én látásomban és imé az égnek 
négy szele háborút támaszta a nagy tengeren." 2. v.
3. Mi jött elő a vihar .zúgása közben a tengerből ? — 
„És négy nagy állat jőve fel a tengerből, egyik különböző a 
másiktól." 3. v.
4. Hogyan ábrázoltatik az első állat ? — „Az első olyan 
mint az oroszlán és sasszárnyai valának." 4. v.
5. Mit mond az írás a második állatról ? — „És imé a 
második hasonló a medvéhez." 5. v.
6. Hogyan ábrázolja az Írás a harmadik állatot? — 
„Ezután látám és imé egy másik, olyan mint a párduc és 
négy madárszárnya van a hátán ; és négy féje vala az állat­
nak és hatalom adaték neki." 6. v.
7. Mily kifejezéseket használ a próféta a negyedik állat 
leírásánál ? — „Ezek után látám éjszakai látásokban és imé 
negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkívül erős; nagy
vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival össze­
taposta és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, amelyek 
előtte valának és tiz szarva vala néki." 7. v.
8. Mi nőtt ki a tiz szarv közül, miközben azokat a pró­
féta szemlélte és mi következett erre? — „Mialatt a szarva­
kat szemlélőm, imé, másik kicsiny szarv növekedők ki azok 
között, és három, az előbbi szarvak közül kiszakasztaték ő 
előtte." 8. v.
9. Hogy írja le a próféta ezen kicsi szarut ? — „És imé 
emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, 
és nagyokat szóló száj." Ugyanott.
10. Meddig szemlélte ezen szarv működését? — „Nézém, 
mig királyi székek tétetének, és az öregkőm leüle, ruhája hó­
fehér és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, 
ennek kerekei égő tűz. . . itélők ülőnek le és könyvek nyit- 
tatának meg." 9. 10. v.
11. Miután a próféta a mennyben az ítélet ünnepélyes 
megnyitását szemlélte, a földön lévő kis szarv minő tény­
kedésével vonta még egyszer magára a figyelmet? — „Né­
zém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, amelyeket a 
szarv szóla." 11. v.
12. Mi történt szemmeláttára azon állattal, amelyen a 
szarvak valának? — „Nézém, mig megöleték az az állat és 
az ő teste elvesző és tüzbe vetteték megégetésre." Ugyanott-
13. Mi történt még az ítélettel kapcsolatban ? — „Látám 
éjszakai látásokban, és imé az égnek felhőiben mint valami 
emberfia jőve; és méné az öregkoruhoz és eleibe vivék őt. 
És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot és minden nép, 
nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló ha­
talma örökkévaló hatalom, amely el nem múlik, és az ő or­
szága meg nem rontatik." 13. 14. versek.
14. Mily hatással volt ezen látomás Dánielre s mit cse­
lekedett befolyása alatt ? — „Megrendülék én Dániel lel­
kemben ezek miatt, és fejem látásai megháboritanák engem. 
Odamenék egyhez az ottállók közül és bizonyosat kérék tőle 
mindazok felől; és szóla nékem és e dolog értelmét tudatá 
velem." 15. 16. versek.
Gábriel megmagyarázza a prófétának a látomást.
15. Mit jelképezett ez a négy állat az angyal kijelentése 
'értelmében? — „De a magasságos egeknek szentéi veszik 
át majd az országot és bírják az országot örökké és örök- 
kön-örökké.“ 17. 18. v.
16. Mily magyarázató fadott az angyal a negyedik állatra 
vonatkozólag Dánielnek, a próféta különös kérésének en­
gedve? — „így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz 
a földön, amely különb lesz minden országnál és megeszi az 
egész földet és eltapodja és szétszuzza azt." 23. v.
17. Mit jelképez a negyedik állal tiz szarva? — „A tiz 
szarva pedig ez: Ebből az országból tiz király támad, és 
más támad utánuk, és az különb lesz, mint az előbbiek és 
három királyt fog megalázni." 24. v.
Megjegyzés. A 17. versben világosan kiejelenti az angyal, hogy 
a négy állat négy oly birodalmat jelképez, melyek egymásulán fognak 
következni. Ezen birodalmaid egymásután keletkeztek és egymásután 
tűntek el, amint a négy vihar a népék‘tengerén tombolt. A tenger és 
szélvihar szavakat képletesen kell a jövendölésben értenünk. Ha a pró­
féták a vizet képletesen használják, az népeket, nemzeteket és nyelve­
ket jelképez. Lásd jelenések 17, 1. 15. Ha egymásratörö szélviharokról 
szól a próféta, a háborúkat ielent. Lásd Jeremiás 25, 32. "33. A próféta 
tehát a négy szélvihar zúgása által azon háborúkét akarja elénk tárni 
amelyek következtében az általa említett négy világbirodalom támadt s 
.amelyek következtében elpusztult.
Ez a négy állat hasonló jelentéssel bir,.mint a Dániel 
2-ben ábrázolt állóképben foglalt négyféle fém.' Az arany fej 
és az oroszlán egyaránt a Babiloni világbirodalmat jelképe­
zik, amely a Krisztus születése előtti 606-tól 538-ig uralta az
5
akkori világot. Az ezüst mell és karok s medve a méd-perzsa 
világuralmat jelzi, amely 538-ban hódította meg Babilont és 
331-ig állott fenn. Az állókép rézhaza és oldalai, továbbá a 
párduc Görögországot ábrázolja, amelynek hadserege Nagy 
Sándorral az élén 331-ben igázta le a nagy Perzsa birodal­
mat, s ha néha megoszlott állapotban is, mégis egészen 
168-ig bírta a népek feletti hegemóniát. A vas lábszárak a 
negyedik állatnak felelnek meg s a Római birodalmat jel­
képezik, amely 168-ban igázta le Görögországot. Ez a vas­
birodalom legfőbb hatalmát egészen a Krisztus születése 
utáni ötödik évszázad végéig megtartotta, amikor is tiz ki­
sebb országra oszlott, amely országok a nagy állókép vas és 
agyag lábujjainak, illetve a negyedik állat tiz szarvának felel­
nek meg.
Ezen istentelen országoknak a világ végén bekövetkező 
pusztulását az állókép szétrombolása, illetve a negyedik állat 
megöletése jelképezi. Ezen istentelen hatalmakat akkor egy 
ötödik birodalom helyettesíti, amelynek uralma az egész 
földre kiterjed. Ez- Krisztus országa lészen, amely mindörökké 
fennmarad. Akkor majd meghallgatást talál és teljedésbe megy 
az a könyörgés, amelyre maga Krisztus tanított bennünket: 
„Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod a földön 
úgy, miként a mennyben.“•
Ne tévesszük szem elől, hogy Dániel próféta könyvének 
7. részében az úgynevezett kis szarv által egy oly hatalom 
ábrázoltatik, amely az állóképben még nem jeleztetett. Most 
azt akarjuk megvizsgálni, hogy milyen hatalmat jelképez ez a 
kis szarv.
A kis szarv a pápaságot jelképezi.
18. 
Honnan látta a próféta ezen kis szarvat kinőni ? — 
„Mialatt a szarvakat szemlélőm, ime másik, kicsiny szarv 
növekedők ki azok között." Dán. 7, 8.
Megjegyzés. Annak a hatalomnak tehát, melyet a kis szarv jel­
képez a tiz európai hatalom közül, vagyis között kell támadni. 
y
19. Mi történt ezen uj hatalom keletkezése következtében 
a tiz birodalom közül hárommal ? — „És három az előbbi 
közül kiszakasztaték ő előtte." 8. v.
20. Milyen sajátságai voltak ezen szarvnak ? — „És imé 
emberszemekhez hasonló szemek vajának ebben a szarvban 
és nagyokat szóló száj." Ugyanott.
21. Külőnbözik-e az a hatalom, amelyet a kis szarv jel­
képez, Európa többi hatalmaitól ? — „És más támad utánuk 
és az különb lesz az előbbieknél, és három királyt fog meg­
alázni." 24. v. utolsó r.
22. Mily álláspontra helyezkedik ezen hatalom Isten, 
Isten szentjei és Isten törvényével szemben ? — „És sokat 
szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentéit meg­
rontja és véli, hogy megrontja és véli, hogy megváltoztatja 
az időket és a törvényt." 25. v.
23. Meddig adatnak a szentek, az idő és törvény ezen 
hatalom kezébe ? — „És az ő kezébe adatnak ideig, időkig 
és fél időig." 25. v. utolsó r.
24. Mi történik ezzel a hatalommal akkor, midőn az 
adott idő bevégződik s az ige s Isten szentjei megváltatnak 
az üldözésektől ? — „De itélők ülnek le és az ő hatalmát 
elveszik, hogy megrontassék és végleg elvesszen." 26. v.
Megjegyzés. Egy idő, idők és egy fél idő összesen 1260 napot 
tesz ki. Lásd Jel. 12, 14. 16. A Jelenések 13, 5-ben ugyanarról az idő­
ről van szó. amely ehelyütt 42 hónappal- van megadva. Ha egy hónapot 
30 napjával számítunk, ez összesen 1260 napot ad. Nem szabad feled­
nünk, hogy a jövendölésekben a napok mindig éveknek számítanak. Ez 
egy oly szabály, amelyet maga a jó Isten állapított meg Igéjében, s amely 
szabályt az összes bibliamagyarázók egyöntetűen, elfogadnk. Lásd 
Ezekiel 4, 1-6. Eszerint az a hatalom, amelyet a kis szarv jelképez,
összesen 1260 éven uralkodik és pedig azon kortól fogva, midőn az 
utolsó szarvát is kitörte, amely ellene szegült, egészen fogságba vételéig.
Most felmerül a kérdés: Minő hatalom keletkezett Euró­
pában az ötödik század óta, amelyre ráillenek az összes ada­
tok? Csak egyetlen egy és ez a pápaság. Az összes jelenté­
kenyebb bibliamagyarázók megegyeznek ebben. 1. A pápaság 
Európában keletke?ett és Róma városa volt főszékhelye.
2. Hatalmát azonnal általánosan elismerték, mihelyt tiz részre 
oszlbtt a Római világbirodalom. 3. A tiz hatalom közül -há­
rom és pedig az áriunus hitet vallók szembehelyezkedtek a 
római püspök befolyásával. A pápaság növekvő hatalma 
mindhárom birodalmat rombadöntötte. És pedig a herulokét 
493-ban, a vandálokét 534-ben és a keleti gótokét 538-ban.
4. Ha az 1260 éves korszakot 538-tól kezdjük számítani, 
amely esztendőben a pápaság az utolsó hatalmat is meg­
döntötte, amely ellene támadt, akkor az 1798. esztendőbe 
érünk, amely évben Franciaország megszüntette a pápaságot, 
Olaszország köztársasággá lett s a pápaság egyidőre tel­
jesen eltöröltetett. 5. Az 1260. évig tartó korszakot, melyet a 
történelem általában a „sötét középkorinak nevez, különös­
képen az jellemzi, hogy legalább 50—60 millió úgynevezett 
eretneket, akik azonban a valóságban Istennek megannyi 
szentjei valának, a legkülönfélébb 'kínszenvedések között vé­
geztetett ki a hivatalos egyház hatalma. 6. Megkísérelte a 
pápai hatalom, hogy Istennek idejét és törvényét is meg­
változtassa, amint ezt a következő katholikus könyvekből vett 
idézetek elég világosan tárják elénk.
„A pápának hatalmában áll az időket megváltoztatni, 
törvényeket megszüntetni és még Krisztus parancsolatait is 
érvénytelenné tenni." A pápaság számos tanításában érvény­
telennek nyilvánította a tízparancsolat második pontját, amely 
megtiltja a faragott képek imádását. Az Ur szombatját a hét 
hetedik napjáról az elsőre helyezte át. 7. Ez a hatalom abban
különbözik a többi európai hatalmasságoktól, hogy egyúttal 
vallási és politikai hatalom is. 8. A pápák oly címeket igé­
nyeltek maguknak, amelyek a szentirás értelmében egyedül 
Istent illetik meg. A többek között „Isten fia helytartójának,, 
nevezik és neveztetik magukat. „Ami Úristenünk, a pápa", 
„egy másik Isten a földön", „a királyok királya és az urak­
nak Ura". Miklós pápa. ezt a kijelentést tette: „A pápát, 
akit Konstantinus Istennek nevezett, emberek hatalma soha 
sem köthet meg és soha sem oldhat fel, mert Iste.nt nem 
Ítélhetik meg emberek." Ha a hely megengedné számos ilyen 
és hasonló értelmű citátumot mutathatnánk be olvasóinknak.
9. A pápák, akik hosszú időn át épen úgy uralkodtak Itália 
felett, mint egyéb földi fejedelmek, csak a múlt század vége 
felé veszítették el ezen hatalmukat. Hatalmuk utolsó marad­
ványát Viktor Emánul király ragadta el tőlük 1870 szeptem­
ber 20-án. A pápaságra tehát teljes mértékben ráillik a pró­
féciák minden kijelentése. Európa tiz országa közül, vagyis 
között keletkezett. Különbözött a' többi tíztől. A tiz biroda­
lom közül három kitöreték előtte. Uralma 1260 esztendeig 
fennállott. A szentekét pusztította és Istent káromolta. Meg- 
változtatá Isten idejét és törvényét is. Végre azonban elve­
tették á pápaság világi hatalmát. Isten gyermekei, miután 
több, mint ezer éven keresztül szenvedték a legsúlyosabb 
üldöztetést és elnyomást ezen hatalom áltál, immár több, 
mint egy évszázad óta tényleg felszabadultak igája alól. 
S ámbár eme nagy egyházi hatalom féltékenysége elzárta a 
szentirás drága igazságait Isten gyermekei elől, ma Istennek 
szava mégis már több, mint négyszáz nép nyelvén, sok száz­
millió példányban van elterjedve az egész földkerekségén. 
Mi manapság a vég idejében élünk. A világ történelme immár 
az elmúlté és Isten haragjának rettenetes napja elközelitett. 
A végső Ítéletre váró s a végső ítélet előtt álló nemzedékhez 
most küldi Isten utolsó kegyelmi üzenetét. Csakhamar be­
fejeztetik a nagy munka, melyet az Ur igazságban rövidre 
metszett s a nagy szomorujáték utolsó felvonása is véget ér. 
Ur Jézus Krisztusunk, akit oly sokan várnak, újra megjele­
nik. A föld megtisztittatik a bűntől és bűnösöktől, újra édeni 
szépségében pompázik s Isten szentjei lakoznak rajta s bír­
ják a földet örökkön-örökké. -
Mit jelent ez a szó és milyen korszakra vonatkozik?
A millennium szó két latin szó összetételéből származik: 
a miile magyarul ezer, az annus évet jelent, tehát a millen­
nium szó ezer évet jelent. A jelenések könyve értelmében egy 
évezreden át lesz Sátán megkötözve. Ez á korszak a leg­
pontosabban meg van határozva. Meg van adva az eleje és 
a vége. Kezdődik Krisztus dicsőséges eljöv etele és az igazak 
feltánadása alkalmával és végződik a gonoszok feltámadása, 
a végítélet és a gonoszoknak a tüzes pocsolyában való el­
pusztulásakor. A következő értekezésnek célja nem csupán 
azon eseményeket bemutatni, melyek ezen ezer esztendős 
korszakot magukba zárják, hanem azt az állapotot is bemu­
tatni, amely ezen idő alatt a földön uralkodik.
1. Hány feltámadás lesz? — „Ne csodálkozzatok ezen: 
mert eljön az óra melyben mindazok, akik a koporsókban 
vannak, meghallják az ő szavát és kijönnek akik a jót csele- 
kedték, az élet feltámadására, akik pedig a gonoszt művelték, 
a kárhozat feltámadására." Ján. 5, 23. 29.
2. Kiknek lesz részük ezen feltámadásban? — „Boldog 
és szent, akinek része van az első feltámadásban, ezeken 
nincs hatalma a második halálnak." 1 Thess. 4, 16. Ezen 
első feltámadás Krisztus eljövetelekor megy végbe.
3. Mily rendkívüli megtiszteltetésnek örvend ezen sereg
A millennium, vagy aiz ezeréves birodalom.
az ezer esztendő folyamán? —*„És élnek és uralkodnak a 
Krisztussal ezer esztendeig/4 Jel. 20, 4.
Megjegyzés. Véleménykülönbség van a különböző bibliakutatók 
és bibliamagyarázók között azon kérdésben, hogy hol élnek és uralkod­
nak ezen szentek Krisztussal az ezer éven át. Egyesek úgy vélik, hogy 
ezen földön, mások pedig azt hiszik, hogy a mennyben lesznek. For­
duljunk a bibliához s tőle igyekezzünk megtudni, az igazságot. Már 
eddig láttuk azt, hogy az első feltámadásban az igazaknak és szentek­
nek lesz részük.
4. 
Mikor támadnak fel a többi halottak, tudniillik az 
istentelenek? — „A többi halottak pedig meg nem elevened­
nek, mígnem betelik az ezer esztendő.44 Jel. 20, 5.
Megjegyzés. Az istentelenek, azaz azok, akik csak az Ítéletre 
támadnék fel, csák az ezer esztendő végen támadnak életre.
Az igazak a mennybe vitetnek.
5. Mi történik Krisztus eljövetele alkalmával az életben 
lévő igazakkal és azokkal, akik az Urban aludtak el, de 
Krisztus eljövetelkor életre kelnek? — „Azután mi, akik élünk, 
akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön 
az Ur elébe, a levegőbe és ekképen mindenkor az Úrral 
leszünk.44 1 Thess. 4, 17.
Megjegyzés. Abban az időben, midőn a meghalt igazak feltámad­
nak, az életben lévök halhatatlanságból és romlékonyságból halhatatlan­
ságba és romolhatatlanságba öltöznek és a feltámadt igazakkal egye­
temben elragadtatnak az Ur elébe a levegőbe.
6. Hova vitetnek ezután az igazak? — „És hallék szó­
zatot az égből; mint sok vizeknek zúgását és mint nagy 
mennydörgésnek szavát ... és énekelnek vala mintegy uj 
éneket a királyiszék előtt ... és senki meg nem tanulhatja
Az ezer év alatt -Sátánnak ideje van gondolkozni a lázadás és gonoszság borzasztó követktzményei fölött.
vala azt az éneket csak a 144-ezer, áron vétettek meg a föld­
ről." Jel. 14, 2. 3. „Azután látám és imé, egy nagy sokaság, 
amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és 
ágazatból és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és 
bárány előtt állanak vala, fehér ruhákba öltözve és az ő kezeik­
ben pálmaágak." Jel. 7, 9. Lásd 15, 2. 3.-at is.
Megjegyzés. Ezen bibliai helyek világosan megmutatják, hogy a 
feltámadás után az igazak a mennybe vitetnek. Krisztus is ugyanilyen 
értelemben nyilatkozott. Ján. 14, 1—3. igy hangzik: „Elmegyek, hogy 
helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, 
ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én. vagyok, ti is 
ott legyetek." Réter szerette volna Krisztnst ezen hajlékokba kisérni, de 
az Üdvözítő igy felelt neki: „Ahova én megyek, oda utánam most nem 
jöhetsz, utóbb azonban utánam jösz." Ján. i3, 36. Ezen bibliai helyek­
ből is kitűnik, hogy Krisztus eljövetele alkalmával magával viszi övéit 
a mennyei hajlékokba.
Krisztus eljövetelekor a gonoszok elpusztulnak 
és a föld is pusztává lészen.
7. Mi történik azon gonoszokkal, akik Krisztus eljövetele­
kor még a földön élnek? — „És miként a Noé napjaibati 
lett, úgy lesz az ember Fiának napjaiban is. Ettek, ittak, 
házasodtak, férjhez mentek mind ama napig, melyen Noé a 
bárkába beméne és eljőve az özönvíz és mindeneket elveszte. 
Hasonlóképen, mint a Lót napjaiban is lett, ettek, ittak, vettek, 
adtak, építettek, ültettek, de amely napon kiment Lót Sodömá- 
ból, tűz és kénkő esett az égből és mindenkit elvesztett, azon- 
képen lesz azon a napon, amelyen az ember Fia megjelenik." 
Luk. 17, 26—30.
8. Mi történik Krisztus eljövetelekor a gonoszokkal Pál 
apostol kijelentése értelmében? — „Mert amikor ezt mond­
ják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön
rájuk.............és semmiképen meg nem menékedhetnek."
1 Tliess. 5, 3.
Megjegyzés. Ezek oly szavak, melyeket lehetetlen félreertertünk, 
Az Igazak tehát Krisztus eljövetelekor megváltatnak, a gonoszok pedig 
elvesznek, ahogy ez Noé és Lót napjaiban is történt. További'bizonyi- 
tékek találhatók. 2 Thess. 1, 7— 9; Jel. 6, 14. 17; 19, 11 
21; Jeremiás 
25, 30. 31. Krisztus eljövetelekor az igazak a mennybe vitetnek, a 
gonoszok pedig megöletnek s az ezer esztendő végéig egy sem támad 
fel közülük. így lesz a föld is lakatlanná és pusztává.
9. 
Milyen lesz a föld ezen idő alatt Jeremiás próféta 
leírása szerint? — „Nézek a földre, de imé kietlen és puszta; 
és az égre, de nincs világossága, nézek a hegyekre is, de 
imé reszketnek, és a halmokra, de imé ingadoznak. Nézek 
é§ imé egy ember sincsen; és az ég madarai is mind elmene­
kültek. Nézek és imé a bő termő föld pusztává lön; és minden 
város összeomlott az Ur előtt, az ő haragjának tüze előtt!" 
Jer. 4, 23—26.
Megjegyzés. Krisztus eljövetelkor elpusztul a föld. Az ég eíta- 
karodik, mint amidőn egy papírtekercset összegöngyölitenek, a hegyek 
és szigetek, elmozdulnak helyükről s egy sötét és kietlen pusztává lesz 
a föld.
Sátán megkötözése.
10. 
Mit tesz az Ur azon időben Sátánnal és angyalaival? 
— „És lesz apia napon: Meglátogatja az Ur a magasság 
seregét a magasságban és a föld királyait a földön, és őssze- 
gyüjtetve összegyüjtetnek gödörbe, mint a foglyok és bezárat­
nak tömlőébe, és sok napok után meglátogattatnak." Ésa 24, 
21.22.
Megjegyzés. Ezen kifejezés: „a magasság serege a magasságban" 
Sátánra és angyalaira vonatkozik, akik a világ sötét légürében, mint az 
„ég alatt lévő gonosz lelkek" uralkodnak. Lásd Ef. 6, 11. 12. Az a kife­
jezés: „a föld királyai a földön" azon istentelen földi uralkodókra vonat­
kozik, akik Sátánnal szövetkeztek. Ezen uralkodók Krisztus eljövetele 
alkalmával mind megöletnek, hullájuk a földszinén hever, nem temetik el
s nem gyászolják meg őket, a madarak táplálékává lesznek. Lásd Jere­
miás 25,30—33. Jel. 19,11—21. Ezen általános pusztulás közepette 
Sátán és angyalai is megkötöztetnek. és fogságba vitetnek.
11. 
Meddig tart Sátán fogsága? — „És láték egy angyalt 
leszállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa és 
egy nagy lánc a kezében és megfogá a sárkányt, azt a régi 
kígyót, aki az ördög és Sátán és megköté azt ezer eszten­
dőre. És veté azt a mélységbe és bezárá és bepecsételő őfe­
lette, hogy többé el ne hitesse a népeket, mig betelik az ezer 
esztendő; azután el kell neki oldatni egy kevés időre.* 
Jel. 20, 1—3.
Megjegyzés. Az itt használt „mélység" szó, amely már 1 Móz. 1* 
1-ben is előfordul görögül abys-nek neveztetik. A puszta, kietlen helyet 
nevezik igy. Ily állapotban marad a föld ezer éven át. A millennium 
alatt' egy nagyon szomorú fogságban sínylődik Sátán. Áldozatai hullái 
s a régi világ dicsőségének és pompájának romjai* között elégséges al­
kalma lesz Sátánnak, hogy lázadása átkos következményei felett elmél7 
kedjék. Azonban már Ésaiás próféta is kijelenti az idézett helyen, hogy 
hosszú idő múltával újból meglálogattatnak.
Végjelenetek.
12. 
Mily változás áll be Sátán állapotában az ezer év 
végén? — „Azután el kell néki oldatni egy kevés időre.* 
Jel. 20, 3.
Megjegyzés. Az ezer esztendő végeztével Krisztus újra lejön a 
földre, hogy Ítéletet tartson a gonoszokon s hogy a földet újra vissza­
állítsa édeni pompájába, hogy az immár örökké az igazak boldog ott­
hona lehessen. Ez alkalommal Krisztus parancsára ismét életre'kelnek 
az összes gonoszok, bármely korszakban éltek is azok. 
És lészen a 
második feltámadás, a kárhozat feltámadása. Az istentelenek ugyanazon 
szellemmel támadnak fel, mint amely akkor lakozott .bennük, midőn 
meghaltak. Ez alkalmat ad újra Sátánnak, hogy ismét megkezdje köztük 
a csábítás és lázitás munkáját s ezzel véget ér tétlenségre kárhoztatása* 
vagyis fogsága. 
*
- 13. Mire lázitja Sátán az istenteleneket, miután feltámadá­
suk által megváltatott a tétlenségre kárhoztatás kinos rab­
ságából? — „És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán 
eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld 
négy szegeidén élő népeket, a Qógot és Mágógot, hogy egy- 
begyütjse őket háborúra, kiknek szama, mint a tenger fövénye." 
Jel. 20, 7. 8.
14. Mire vállalkoznak és mi lesz vállalkozásuk ered­
ménye? — „És feljövenek a föld szélességére és körülvevék 
a szentek táborát és a szeretett várost. És Istentől, a menny­
ből tűz szállá alá és megemésztő azokat." 9. vers. '
Megjegyzés. A Krisztus és Sátán között folyó nagy küzdelemnek 
ez a jelenet képezi utolsó felvonását. Ha figyelemmel olvassuk a bib­
lia kijelentéseit, azt látjuk, hogy ép ezen időben hajtőik végre Isten 
végső ítélete a gonoszokon, úgy hogy azok ekkor pusztulnak el végérvé­
nyesen a tüzes pocsolyában. 
Ez lészen a második halál. Ezzel vég­
ződik a nagy, istenellenes lázadás. És felhangzik az Ur szava, amint 
imigyen szól szentjeihez: „Imé én ujjáteremtek mindeneket!" A szentek 
legnagyobb ámulatára az ó föld romjaiból édeni szépségében emelkedik 
ki az uj föld s létrejön az uj égü. A2 uj föld képezi a szentek örök 
hazáját.
A szentek öröksége.
Isten célja a föld teremtésével.
1. Milyen célból teremtette Isten a földet? — „Mert 
igy szól az Ur aki az egeket teremtette uő az Isten, ki alkotá." 
Ésa. 45, 18.
Megjegyzés. Ma oly népek lakják a földet, amelyek legnagyobb 
részt szembehelyezkednek Isten akaratával. Mindenfelé láthatjuk a bűnt, 
a nyomort, a bajt és a halált. Ez nem volt benn Isten tervében. Isten 
azt akarta, hogy az igazak lakják a földet. Ezt azon tényből is láthatjuk, 
hogy Isten a teremtés alkalmával saját képmására alkotá az embert 
Lásd 1. Móz. 1, 26. 27. Isten az embert becsületesnek és őszintének 
teremtette. Lásd Préd. 7, 29.
2. Mit parancsolt Isten az embernek mindjárt a teremtés 
után? — „És megáldá Isten őket és monda nékik Isten: 
Szaporodjatok és sokasodjatok és töltsétek be a földet és 
hajtsátok uralmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain és 
az ég madarain és a : földön és mindenféle csuszó-mászó 
állatokon." 1. Móz. 1, 28.
3. Mily rendkivüli előkészületeket tett Isten, hogy Ádám- 
nak minél kellemesebbé tegye othonát? — „És ültete az Is­
ten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az 
embert, akit formált vala." 1. Móz. 2, 8.
Megjegyzés. A kertben a legpompásabb gyümölcsfák ékeskedtek. 
Közepén állott a jó és rossz tudásának és az életnek fája. Az embernek
A békesség országa.
hivatása volt a kertet gondozni és művelni. Ha Ádám és Éva hűségesek 
és engedelmesek maradtak volna az Ur iránt, akkor, ivadékaik is hoz­
zájuk hasonló jellemű lények lettek volna s kizárólag igazak népesítették 
volna be földet 
Éden lett volna a földnek fővárosa a Jeruzsálem, 
amelybe minden évben elzarándokolt volna az emberiség tizenkét nem­
zetsége, hogy leböruljon Jehova előtt s hogy az életfájának gyümölcsét 
élvezze. Ádám, Isten fennhatósága alatt boldog atyja és fejedelme lett 
volna az egész emberi nemnek. A halál sohasem ütött volna rést sorai­
kon, soha sem láttak volna temetést. A szomorúság és betegség isme­
retlen fogalmak lettek volna előttük, mert ezek mind csak a bűnnek 
következményei. Mily biztató jövő mosolygott az Éden kertjében bol­
dogan élő emberpárra! S mily gyorsan veszítettek el mindent a bűn 
következtében: Ha Isten fia nem jött volna alá a földre, ha nem állott 
volna a résbe, hogy megmentse a halálraítélt emberiséget, akkor ezen 
boldog remények örökre elvesztek volna az emberiség számára. De hála 
legyen az Urnák, „Krisztus eljött, hogy megkeresse és üdvözítse azt, 
ami elveszett." Luk. 19, 10. Ezáltal ismét helyreállittatott az evangélium 
által mindaz, ami a bűnbeesés következtében elveszett.
Mit veszített az ember a bűnbeesés következtében ?
Hadd soroljuk fel azon lényeges károkat, miket a bűnbe­
esés következtében szenvedett az emberiség. Ezáltal egyúttal 
abba a helyzetbe jutottunk, hogy megértjük, mit ad Krisztus 
azoknak, akik üdvözölnek. 1. Az ember elveszítette igaz jelle­
mét. 2. Elveszítette édenkerti otthonát. 3. . Elveszítette jogát 
az élet fájának gyümölcséhez. Lásd 1. Móz. 3, 22—24. 4. El­
veszítette életét, úgy hogy teste ismét visszatér a porhoz, 
amelyből vétetett. Lásd 1. Móz. 3, 19. 5. Elveszítette a föld 
feletti uralmát, Sátán rabszolgájává lett. Lásd Róm. 6, 16.
6. Elveszítette azon magasztos kiváltságát, hogy Istennel 
szemtől szembe beszélhessen. 7. Elveszítette a dicsőség pa­
lástját, mely őt beborította. Lásd 1. Móz. 3. 7. Ha Krisztus 
az emberiséget üdvözíti és néki visszaadja mindazt, amit a 
bűnbeesés következtében elveszített akkor visszaállítja régi 
tisztaságát, megtisztítja bűneitől, feltámasztja a 
halálból.
Visszaadja néki elveszített uralmát, visszavezeti az élet fájá­
hoz, vissza engedi édeni hajlékába. Ismét megengedi néki, 
hogy Istent szemlélhesse és vele szemtől szembe beszélhessen. 
Újból visszaadja neki a dicsőség mennyei palástját.
Minden dolog helyreállítása Krisztus által.
4. Feltámad-e az ember halottaiból? — „Miután ugyanis 
ember által van a halál, szintén ember által van a halottak 
feltámadása is. Mert amiképen Ádámban mindnyáján meg­
halnak, azonképen Krisztusban is mindnyájan megelevenittet- 
nek." 1 Kor. 15, 21. 22.
5. Mi lesz a jelen világ vége? — „De készakarva nem 
tudják azt, hogy az egek régtől fogva voltak és föld, mely 
vízből és viz által állott elő az Isten szavára, mely által az 
akkori világ elborittatván, elveszett. A mostani egek pedig és 
föld ugyanazon szó által megkiméltettek, tűznek tartatván fel 
az ítéletnek és az'istentelen emberek romlásának napjára. Ez 
azonban ne legyen elrejtve előttetek szeretteim, hogy egy nap 
az Urnái olyan, mint ezer esztendő és ezer esztendő, mint 
egy nap. Nem késik el az Ur az Ígérettel, mint némelyek 
késedelemnek tartják, hanem hosszan tűr érettünk, nem akar­
ván, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki a 
megtérésre jusson. Az Ur napja pedig úgy jön majd el, mint 
éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek 
pedig megégve felbomlanak és a föld és a rajta lévő dolgok 
is mind megégnek." 2 Pét. 3, 5—10.
Megjegyzés. A bihlia három világról szól: A régi, (az özönvíz 
előtti) a jelen és az eljövendő világról. Lásd Zsid. 2, 5; 6, 5; Luk. 20, 
34. 35. A vízözön előtti világ viz által, a jelen világ pedig a végítélet 
napján tűz által pusztul el.
6. Mi következik ezen világ tűz által való elpusztulása
6
után? — „De uj eget és földet várunk az ő ígérete szerint, 
amelyben igazság lakozik." 2 Pét. 3, 13. „Ezután Iáték uj 
eget és földet; mert az elsőség és az első föld elmúlt vala; és 
a tenger többé nem vala.“ Jel. 21, 1. Ez az eljövendő világ.
7. Mit ígért az Ur azoknak, akik győznek? — „Aki 
győz, annak enni adok az élet fájáról, mely az Isten para­
dicsomának közepette van." Jel. 21, 2. 7.; 22, 13.
8. Megengedtetik-e ismét az embernek, hogy Istennek 
arcát, szemlélhesse ? — „És az ő szolgái szolgálnak neki, és 
látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz." Jel. 
22, 3. 4.
9. Milyen város lészen akkor az uj földön? — „És én 
János látárn a szent várost, az uj Jeruzsálemet, amely az Is­
tentől száll alá a mennyből, elkészítve, mint férje számára 
felékesített menyasszony." Jel. 21, 2.
10. 
Milyen nagy lészen az a város? — „És a város négy­
szögben fekszik. És a hosszúsága annyi, mint a'szélessége. 
És megméré a várost a vesszővel 12 ezer futamatnyira." 
16: v.
Megjegyzés. Ha szószerint vesszük a bibliai adatokat, akkor azt 
látjuk, hogy a város mindegyik oldala 12 ezer futamatnyi, azaz 700 kiló­
méter, tehát a város körülbelül akkora területre terjed ki, mint egész 
Franciaország. A város tehát igen nagy lesz, .de ha elgondoljuk, hogy 
maga az Ur is benne lakozik, akkor nem szabad csodálkoznunk az 
isteni város nagy méretein és végtelen dicsőségén.
11. Ki jár majd ezen város világosságában? — „És a 
pogányok, akik megtartatnak, annak világosságában járnak, 
és a föld királyai az ő dicsőségüket és tisztességüket abba 
viszik." 24, v. „Boldogok a szelídek, mert örökségül bírják 
a földet." Máté 5, 5.
12. Milyen fa áll a város közepén? — „Az ő utcájának
közepén és a folyóvizén innen és túl az életnek fája vala." 
Jel. 22, 2. 
'
Megjegyzés. Tehát az uj földön Krisztus által újból visszanyeri 
az ember mi'ndazt, amit a bűnbeesés által egykor elveszített. Csak ekkor 
valósul meg teljesen Istennek eredeti terve. Igazak lalcják a földet, akik 
újból átalakulták Isten képmására. Krisztus hasonlóvá teszi a mi halandó 
testünket az ő megdicsöült, halhatatlan testéhez. Lásd Fii. 3, 21. Az uj 
Jeruzsálem kebelében lészen Éden kertje is s az üdvözülteknek nem 
csak az áll jogában, hogy a kertbe mehessenek, hanem hogy újból él­
vezhessék az élet fájának gyümölcsét, melytől ősszüleink a bűnbeesés 
következtében űzettek el.
13. Mit cselekszenek az üdvözültek, ha majd az uj föl­
dön újra átveszik örökségüket? — „Házakat építenek és 
benne lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik a_zok gyű-, 
mölcsét." Ésa. 65, 21.*
Megjegyzés. A megváltottak az uj hazában sem élnek tétlenül. 
Isten megadta az embernek a képességet ahhoz, hogy a természet szép­
ségeit utánozza. Az képezi majd ott is az ember örömét és boldogságát, 
ha szorgalmas munkájával hozzájárulhat a föld szépítéséhez, amely 
virágozni fog, mint egy rózsa.
S lkakat megdöbbent talán ez a gondolat. Teljesen hamis 
nézeteik voltak a feltámadás s különösen az igazak meg- 
jutalmazásának módjáról s az első pillanatban talán csalódva 
érzik magukat, ha kimutatjuk nékik, hogy a paradicsomi 
szépségébe helyreállított uj föld képezi majdan az üdvözültek 
örökös otthonát. De ha figyelembe vesszük azon tényt, hogy 
ezen.az uj földön lészen majd-Istennek városa is, amelyben, 
Istennek és a Báránynak királyiszéke áll, ha figyelembe veszr ' 
szűk, hogy Isten ezen városából kormányozza egész világát, 
hogy el nem bukott világokból bűnbe soha sem esett lények 
követei jelennek majd meg rajta, hogy Jehova élött hódolja­
nak, ha meggondoljuk, hogy ez a föld, amely oly sokáig 
nyögött a bűn átka alatt, ujjáteremtése után a legtisztább és 
legdicsőségesebb helye lesz áz egész világegyetemnek, akkör 
jobban örülünk annak a magasztos kiváltságnak, hogy egy-
6-
.koron ennek az édeni pompában díszelgő uj földnek nemes 
és tiszteletreméltó lakói közé tartozhatunk.
Az Ábrahámnak és magvának adott ígéret és annak
teljesülése.
14. 
Mit ígért meg az Ur Ábrahámnak és magvának? — 
„Mert nem a törvény által adatott az Ígéret Ábrahámnak és 
magvának, hogy e világ örököse lesz, hanoin a hitnek igaz­
sága által." Róm. 4, 13.
15‘. Mire várt Ábrahám ezen ígéretre támaszkodva? — 
„Mert várja vala az alapokkal biró várost, melynek építője és 
alkotója az Isten," Zsid. 11, 10.
16. Teljesültek-e ezen ígéretek Ábrahámnak, vagy magva 
közül bárkinek életében? — „Hitben haltak meg mindezek, 
nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és 
üdvözölve azokat és vallást tévén arról, hogy idegenek és
vándorok a földön..........azért nem szégyenli őket az Isten,
hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nekik várost." 
Zsid. 11, 13—16.
Megjegyzés. Az alapokkal biró város, melyre Ábrahám várt, nem 
más, mint a szent város, az uj. Jeruzsálem, melynek 12 a'apja van. Miu­
tán azonban ezen város Krisztus országának fővárosa lesz az uj földön, 
s miután az Ur Ábrahámnak és magvának Ígérte az uj földet örökségül 
s ezen várost nékik készítette, bizton következtethetünk arra, h"gy a 
nékik adott Ígéret csak az uj földön, az eljövendő világban megy tel­
jesülésbe.
17. Kiket értsünk Ábrahám magva alatt, kikre vonatkoz­
nak az Ígéretek? — „Értsétek meg tehát, hogy akik a hit­
ből vannak, azok az Ábrahám fiai. Qal. 3, 7. Ha pedig 
á Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok és 
az Ígéret szerint örökösök." 29. v.
1.8. Vájjon a zsidók, akik test szerint Ábrahám gyermekei,
szintén részesei-e. az ígéretnek? — „Nem lehet pedig, hogy 
meghiúsult legyen az Isten beszéde, mert nem mindnyájan 
izraeliták azok, akik Izráeltől valók; sem nehi mindnyájan 
fiák, akik az Ábrahám magvából valók 
. . azaz nem a 
testnek fiai az Istennek fiai, hanem az Ígéret fiait tekinti 
magul." Róm. 9, 6—8.
Megjegyzés. Ábrahám magva alatt nem test szerinti leszármazott­
jait, hanem lélek szerinti gyermekeit kell értenünk, azokat, akik Krisz­
tusban hisznek s akik -megtérnek Istenhez. Pál apostol igy szól. „Nem 
mindnyájan izraeliták, akik Izráeltől valók.“ Az izráel szó, magyarul 
annyit jelent, mint Isten harcosa. Lásd 1 Móz. 32, 28. 
így csak azok 
neveztethetnek, akik. Istennel diadalmaskodtak a bűn felett s lélek által 
újjászülettek. Tehát Jákob gyermekeit ez értelemben nem lehet korlát­
lanul izraelitáknak tekintenünk, mert nem váltak mindnyájan Isten 
mennyei családjának tagjaivá az ujjászülétes által. Ebből, határozottan 
következik, hogy az az Izráel, illetve „Ábrahám magva", amelynek Isten 
az uj földet Ígérte, kizárólag azok, akik lélek által újjászülettek s akik 
Krisztuséi.
18. 
Hány törzsre oszlik Ábrahám magva,, illetve a lelki 
Izráel az uj földön? — „Jézus pedig monda nekik: Bizony, 
bizony mondom néktek, hogy ti, akik követtetek engem az 
újjászületéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsősé­
gének királyiszékébe, ti is beültök majd 12 királyiszékbe és 
ítélitek az Izráel 12 nemzetségét." Máté 1*9, 28.
Megjegyzés. A megváltottak tizenkét nemzetsége él majdan az uj 
földön. Á szent városnak 12 kapuja lészen, mindegyikre fel lesz írva 
egyik nemzetség neve. Ezen 12 törzs lakja majd az uj földet, amely 
arányosan osztatik szét közöttük Mindegyik törzs azon kapun lép majd 
be a szent városba, melyre neve lészen felírva. A 12 apostol mint 
király uralkodik Krisztus fennhatósága alatt ezen 12 nemzetségen. Krisz­
tus dicsőséges királyiszékén ülve, mint a királyok Királya és uraknak 
Ura országok Ábrahám magva, amelyen Krisztus, mint az igaz Dávid 
uralkodik örökké, igen sok népet foglal majd magában s a nékik adott 
ígéretek végérvényesen teljesednek. így megy teljesedésbe Isten ősi
terve, melynek értelmében a 12 törzsnek kell majdan az uj földön la­
kozni: „Emlékezzél meg az ősidőkről, gondoljátok el annyi nemzedék 
éveit! Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek, mikor szétválasztá 
az ember fiait; megszabta a népek határait, Izrael fiainak száma szerint." 
5 Móz. 32, 7. 8.
Izraelnek, illetve Jákobnak 12 fia volt, akik a későbbi 
Izráel népének törzsátyái voltak. S ha majdan Isten a meg­
váltottak seregéaek birtokul adja az uj földet, Izráel fiainak 
száma, illetve a 12 törzs szerint osztja azt fel közöttük. Jog­
gal mondhatjuk tehát, .hogy azon országot veszik birtokukba, 
•amely elkészíttetett számukra a világ kezdetétől fogva. Lásd 
Máté 25, 34. Tehát Krisztus által újra visszanyerjük mind­
ama magasztos és becses kiváltságokat, miket Ádám bűnbe­
esése 
következtében veszítettünk el, mert 
Krisztus azért 
tt, hogy „megkeresse és üdvözítse azt, ami elveszett".
A keleti kérdés a biblia világánál.
Előkészületek az armaggeddoni csatára.
1. Jóéi próféta kijelentései értelmében mit cselekszenek a 
népek, midőn az Ur napja elközelit? — „Hirdessétek ezt a 
pogányok között; készüljetek harcra, indítsátok fel a hősöket; 
járuljanak elé, jöjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak! 
Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; 
mondja a beteg is: hős vagyok!" Jóéi 3, 10. •
2. Mi történik, ha már befejezték az előkészületeket? — 
„Siessetek és jöjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek 
egybe!" 11. v.
3. Hol gyűlnek majd egybe? — „Serkenjenek fel és jöj­
jenek fel a népek a Josafát völgyébe, mert ott ülök törvényt, 
hogy megítéljek minden népeket." 12. v.
4. Mi történik a völgyben egybegyült-sokasággal? — 
„Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Jertek 
el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert 
megsokasult az ő gonoszságuk! Tömegek, tömegek az Ítélet 
völgyében! Mert közel van az Urnák napja az ítélet völgyé­
ben! Az Ur pedig megharsan a Sionról, megzendül Jeru­
zsálemből és megrendülnek az egek és a föld; de az Ur az 
ő népének oltalma lesz és. Izráel fiainak erőssége!" 13—16. v.
Megjegyzés. Az Ur napjának elközeledtével felserken az egész 
föld és előkészületeket tesz a háborúra. Ezen mozgalomban a pogányok
is részt vesznek. Az ítélet völgyében gyűlnek egybe. Midőn a nagy 
szomorujáték ezen felvonásához érünk, Krisztus megjelenik, hogy a föld­
nek aratását betakarítsa s hogy megsemmisítse ezen istentelen népeket.
Kedves olvasó! Megfigyelted-e már; hogy mily hatalmas 
előkészületeket tesznek az elkövetkezendő nagy küzdelemre a 
föld összes nemzetei? Tudomást vettél-e róla, hogy az utóbbi 
években az alvó pogányok is felébrednek és készülődnek, 
mintha csak egy égi hang szólította volná fel őket, hogy 
készüljenek a háborúra? 
Gondolkoztál-e már azon, hogy 
mindez mit is jelent s mik lesznek mindennek következményei? 
A fent idézett bibliai versek a próféta könyvéből világosan 
megmutatják ezen készülődés célját. Az itt említett dolgok 
egyik legkiválóbb előjelét képezik az utolsó időnek a biblia 
minden kutatója számára.
5. Milyen eszközök késztetik az európai népeket arra, 
hogy egybegyüljenek az ítélet völgyébe? — „És láték a sár­
kány szájábój, és a fenevad szájából, és a hamis próféta 
szájából három tisztátalan lelket' kijönni, a békákhoz hason­
lókat. Mert ördögi lelkek azok, akik jeleket tesznek; akik 
elmennek a földnek és az egész világnak királyaihoz, hogy 
egybegyüjtsék őket a Mindenható Isten ama nagy napjának 
viadalára." Jel. 16, 13. 14.
6. Hova gyüjtetnek egybe a Mindenható Isten nagy nap­
jának viadalára? — „Egybegyüjték azért őket a helyre, melyet 
zsidóul Armageddonnak neveznek." 16. v.
Megjegyzés. Armaggeddon Palesztina északi részében, a Jezreél 
völgyet koszoruzó Karmel hegy lejtőjén van. Ez ugyanazon egybegyűj­
tésre vonatkozik, amelyről Jóéi próféta szól.
A török birodalom bukása képezi az előjelét 
a nemzetek egybegyűjtésének és Krisztus eljövetelének.
7. Mi történik a hatodik csapás alatt és miért? — „A hato­
dik angyal is kitölté az ő poharát a nagy folyóvízre, az
Eufrátesre, és kiszárada annak vize, hogy a napkelet felől 
jövő királyoknak ut készíttessék." Jel. 16, 12.
Megjegyzés. A halódik csapás egyike a hét utolsó csapásnak. 
Ezen csapásokkal ér véget Isten haragja s ezen csapásokat Krisztus 
épen eljövetele előtt árasztja ki a föld lakosaira. A hetedik csapás kitöl­
tése után megjelenik Krisztus. Hasonlóak lesznek ezek az egyiptomi tiz 
csapáshoz, amelynek végeztével Isten Izráelt Mózes által kiszabadita 
a rabszolgaságból. Ámde ezen csapások sokkal rettenetesebbek lesznek 
amazoknál, már csak azért is, mert valószínűleg egy egész esztendeig 
tartanak. A hatodik csapás alkalmával kiszárad az Eulrátes folyóvize, 
hogy ut készíttessék a napkelet felől jövő királyoknak. Mindezek egy- 
begyüjtetnek az ítélet völgyébe a Mindenható Isten nagy napjának 
viadalára. Ezzel kapcsolatban azonban önként merül fel a kérdés. Miért 
kell az Eufrátes folyónak kiszáradni? Vájjon tényleg akadályozhatja 
egy folyó a napkeleti királyokat előrehaladásukban? Hisz Ábrahám napjai 
óta számtalan esetben keltek át rajta a legnagyobb hadseregek. Világos, 
hogy az „Eufrátes folyóvíz" képletesen értendő.
A Jel. 17, 1. 15. verseinek elolvasása után látjuk, hogy a 
vizek képletes értelemben „népeket, sokaságokat és nyelveket" 
jelentenek. Ennek értelmében a nagy Eufrátes folyóvíz a nagy 
török birodalmat jelenti, az Eufrátes kiszáradása a török biro­
dalom bukását jelképezi, mert hisz az ottomán birodalom 
központját épen az a vidék képezi, amelyen az Eufrátes 
átfolyik s általában az Eufrátes a legnagyobb folyója a török 
birodalomnak. Ezen nézetet megerősíti azon tény is, hogy 
Isten a hét utolsó csapást ?z istentelen népekre önti ki. A 
valóságos Eufrátes folyó nem vétkezhetett, hogy bűne által 
Isten haragjára lenne méltó, de vétkezett a török birodalom. 
Oly sok* barbárságot és kegyetlenséget követett el az idők 
folyamán a meghódított népekkel, hogy tetjes mértékben kiérde­
melte Isten haragját s méltán tölti ki rá az Ur a hatodik 
csapást. Eszerint a török birodalom lészen az utolsó akadály, 
amely megakadályozza, hogy a föld királyai egybegyüljenek 
a Mindenható Isten nagy napjának viadalára.
8. Mily változások mennek végbe a török birodalomban 
az utolsó időben azon kijelentések értelmében, melyeket 
Gábriel arkangyal Dániel prófétának tett? — „De megriaszt­
ják őt napkeletről és északról való hírek és kivonul nagy 
haraggal, hogy elveszessen és megöljön sokakat. Es felvonja 
az ő sátorpalotáját a tengerek és a dicső szent hegy között; 
és végére jut és senki sem segít rajta." Dán. 11, 44. 45.
Megjegyzés. Törökországot keleten Perzsia, északon Oroszország 
határolja. Tudjuk, hogy Oroszország Törökországnak ősi ellensége. Az 
1725. évben meghalt Nagy Péter cár napjai óta Oroszország a legrava­
szabb politikai sakkhuzásokKal állandóan arra törekedett, hogy Kon­
stantinápoly birtokába jusson, mert tudatában volt annak, hogy ha egy­
szer ez a hely birtokában lesz, általa az egész keletet uralja. Ezen 
tervének megvalósítását akarta Anglia, Franciaország, Németország s 
egyéb európai államok meghiúsítani. Oroszország számtalan esetben , 
kísérelte meg Törökországot Európa területéről kiűzni, de valahányszor 
az orosz haderő Konstantinápolyhóz közeledett, az európai hatalmak 
mindannyiszor közbeléptek, Oroszországot a háború félbeszakítására 
kényszeritették és nem engedték, hogy Konstantinápolyi megszállja. 
Mindazáltal Törökország minden egyes háború után igen nagy földterüle­
teket veszített, úgy hogy ma már nagyon jelentéktelen területek birtoká­
ban van. Látjuk, hogy miképen megy fokozatosan teljesedésbe a próféta 
szava, amely kijelenti, hogy minden segítség ellenére is végére jut és 
senki sem segít neki. Mielőtt azonban mindez bekövetkeznék, Európá­
ból teljesen'kiűzik, fővárosát kénytelen lesz Ázsiába, Jeruzsálembe át­
helyezni a tengerek és a kívánatos szent hegy közé, ahol azután végére 
jut, mert senki sem segít neki.
Ilyen módon kell értenünk az Eufrátes folyóvizének 
kiszáradását, s igy készíttetik ut a napkeletről jövő*királyok- 
riak is, hogy egybegyüjtessenek a nagy küzdelemre az Ítélet 
völgyébe. Az angyal kijelentése értelmében akkor „oly nyo­
morúságos idő lészen, amilyen nem volt attól fogva, hogy 
nép kezdett lenni, mindez ideig." 
Kedves olvasó! Ép ezen 
nyomorúságra készülődnek már most élő a népek. Ez a 
nyomorúság akkor veszi kezdetét, mikor a törököt kiűzik
Európából s végére jut. Európa nagy államférfiai az utolsó 
70 esztendő folyamán azon gondolkoztak, miképen lehetne 
ezen nagy összeütközésnek elejét venni. Tudták, hogy mind­
addig nem következhetik be ezen nagy csapás, amíg Török­
ország fennáll. 
Látták, hogy Törökország bukásával a leg­
hatalmasabb keresztény országok egy véres háborúba keve­
rednek egymással. 
Így nyilatkozott Lord Salisbury, Nagy- 
brilannia miniszterelnöke az 1895. év november 9.-én:
Törökország már mintegy.fél évszázad óta van abban a 
sajátságos állapotban. Ezen helyzetét különösen annak köszön-
Az ezer év múltával Sátán elcsábítja az összes korszakok 
istentelenjeit, hogy a szent város ellen vonuljanak és azt 
erőszakkal elfoglalják.
heti, hogy az európai nagyhatalmak belátták, miszerint a 
keresztyénség 
békéje 
érdekében szükség 
van arra, hogy 
Európában továbbra is fennálljon az ottomán birodalom. Ezen 
elhatározás mintegy ötven évvel ezelőtt érlelődött meg bennük.
Nem hiszem, hogy azóta ezirányu nézetüket megváltoztatták 
volna. 
Az ottomán birodalom bukása következtében nem 
csupán az a veszedelem állana elő, hogy az egyes országok 
területe nem lenne többé biztonságban, hogy a politikai egyen­
súly megbillenne, hanem az is, hogy az egyszer lángra lobbant 
tűz könnyen átcsaphatna a többi országok területére is s 
Európa legnagyobb s leghatalmasabb birodalmai egy borzal­
mas és gyilkos küzdelembe sodortatnának. Ezt a veszedelmet 
már apáink is látták s ezért elhatározták, hogy az Ottomán 
birodalom fennállását Európában egy európai szerződéssel is 
biztosítják. Ez egy olyan veszedelem, amely még ma sem 
múlt el.“ Nyugodtan hozzátehetjük, hogy ez a veszedelem 
nem múlik el soha! A prófécia kijelenti az el jövendőt és 
Isten igéje nem csal!
9. Mi történik akkor, midőn a török birodalom végére 
jut? — „És abban -az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, 
aki' a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, 
amilyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindez 
ideig. És abban az időben megszabadul a te néped; aki csak 
beírva találtatik a könyvben. 
És sokan azok közül, akik 
alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, 
némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra." Dán. 
12, 1. 2.
Megjegyzés. Mihály, a nagy fejedelem, nem más,-mint maga Krisz­
tus. Lásd Judás 9; 1 Thess. 4, 16. 17; Ján. 5, 28. 29. Az a kifejezés, 
hógy „felkél 
annyit jelent, hogy elfoglalja országát és megkezdi ural­
mát. Az ottomán birodalom a hatodik csapás folyamán elpusztul. Erre 
következik a hetedik csapás, amelynek folyamán a föld összes fejedel­
mei és királyai egybegyüjtetnek Armaggeddon völgyébe, hogy ott elpusz­
tuljanak. Az armaggeddoni ütközet nem a föld népeinek egymásközötti 
harca lesz, hanem Istennek a különböző nemzetekkel vívott küzdelme. 
Lásd Jer. 25, 31; Jel. 19, 11-21.
10. Mi történik a hetedik csapás kitöltése után? — „A-
hetedik angyal is kitölté az ő poharát a levegő égre, és nagy 
szózat jőve ki a mennyei templomból, a királyi széktől, amely 
ezt mondja vala: meglett! És lőnek zendülések és menny­
dörgések és villámlások; és lön nagy földindulás, amilyen 
nem volt azóta, amióta az emberek a földön vannak, ilyen 
földindulás, ilyen nagy .... és minden sziget elmulék és 
hegyek nem találtatának többé .... És látám, hogy az ég 
megnyílt, és imé vala egy fehér ló és aki azon ül vala, hiva- 
tik vala hívnek és igaznak és igazságosan itél és hadakozik . . . 
És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve, és neve Isten igéjé­
nek neveztetik. És mennyei seregek követik vála őt fehér 
és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő 
vala ki, hogy azzal verje a pogányokat; és ő fogja azokat 
legeltetni vasvesszővel és ő nyomja a Mindenható Isten haragja 
hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda vala 
írva az ő neve: Királyoknak Királya és uraknak Ura . .
És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik 
'Cgybegyülének, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül 
és az ő serege ellen. És megfogaték a fenevad és ő vele 
.együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte. ... Ők 
ketten együtt a kénkővel égő tüzes tóba vettetének: a többiek 
pedig mggöletének a lovon ülőnek kardjával, amely az ő 
szájából jön vala ki; és a madarak mind megelégedének 
azoknak húsával" Jel. 16, 17—21; 19, 11—21.
Megjegyzés. A keleti kérdés tehát oly nagy fontossággal bir, hogy 
megoldási egyuital magában foglalja az összes népek sorsának eldön­
tését. A törököknek Európábc 1 való kiűzetése csak .az előjele és beveze­
tése lesz azon általános pusztulásnak, amely a hetedik csapás alatt éri 
utol az összes népeket. Igaz ugyan, hogy ^ abbán az időben oly nagy 
nyomorúság lészen a földön, milyen még sohasem volt, de Isten gyer­
mekei épen ezen nagy nyomorúságból vitetnek át az örökös szabad­
ságba és Isten országába. Kedves olvasó 1 Készen várod-e ezen esemé­
nyeket ? A törököknek Európából való kiűzetése minden évben várható- 
Olyan emberek is igy nyilatkoznak már, akik a legoptimisztikusabban
ítélik meg a helyzetet. A török birodalom előbb-utóbb teljesen végére 
ér, még ha az európai hatalmak idáig állandóan megvédelmezték is a 
végpusztulástól. És mit is jelent ez a világ számára ! Vájjon rádnézve 
is bir valamely jelentőséggel ez a dolog, kedves olvasó!? A népek meg­
haragudtak s a legsúlyosabb áldozatok árán is állandóan készülődnek 
az utolsó nagy mérkőzésre: Törökország helyzete a legbizonytalanabb. 
Az evangéliumot hirdetik az egész földön. Hamar, tán nagyon hamar 
befejezést nyer éz a munka s Isten királyiszékétől felhangzik a határo­
zat: „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is és aki fertelmes, 
legyen fertelmes ezután is, és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki 
szent, szenteltessék meg ezután is. És imé hamar eljövök és az én ju­
talmam velem van." Jel. 22,11,12. Ez az Ítélet pecsételi meg minden egyes, 
lélek sorsát örölq-e s a véghatározat kimondása után kitöltetik Isten ha­
ragja az összes népekre. A hatodik csapás alatt Összeomlik a török bi­
rodalom s' a hetedik- csapás az összes népek végpusztulását.jelenti. 
Kedves olvasó! Vájjon a te neved be van írva az élet könyvébe? Vájjon 
a szentek gyülekezetéhez tartozol-e ? Ha még nem, ezután már csak 
kevés időd lészen arra, hogy megragadd és elfogadd a felajánlott s 
feléd nyújtott isteni kegyelmet. Mentsd meg lelkedet! Keresd az Urat* 
amíg megtalálhatod !
Ha nem él bennünk az igazság alapelve s ha nem ragasz­
kodunk hozzá tűrhetetlenül, minden előítélettől mentesen, ak­
kor semmit sem tudunk megállapítani. Az emberek gyakran 
csak azért küzdenek az igazság ellen, mert hamis nevelésben 
részesültek s nevelésük az igazság ellen befolyásolja őket. 
Ám de az igazság mégis igazság marad. A mi felfogásunk és 
hitünk megváltozhat ugyan, de az igazságnak minden betűje 
örökké változatlan marad ! Az emberek azóta mindig vitatják 
az. ember természetének titkait, amióta Sátán e tekintetben 
először hazudott Éden kertjében. Csak azok érthetik meg 
tökéletesen ezen nagyfontosságu kérdést és csak azok tudhat­
ják meg, hogy mi ebben a kérdésben az igazság, akik a hit 
és igazság zsinór mértékéül kizárólag Isten szavát tekiatik. 
Azért vizsgáljuk hát Isten szavának világánál ezen tárgyat.
1.'Halandó, vagy halhatatlan-e az ember? — „És az 
örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a múlandó embe­
reknek . . . képmásával." Róm. 1, 23. „Mi is halandó embe­
rek vagyunk,- hozzátok hasonlóan." Csel. 14, 15.
Megjegyzés. Barnabás és Pál apostolok elismerték azt az igaz­
ságot, amit a biblia is mindvégig hirdet, hogy tudniillik, természettől 
fogva mindnyájan halandök vagyunk.
2 Mit jelent az a -szó „múlandó," vagy „halandó."? — 
Ezen kifejezések határozottan csak annyit jelenthetnek, hogy 
a halálnak alávetve lenni.
Az ember természete.
3. Alá van-e vetve az ember a halálnak? — „És miképen 
elvégezett dólog, hogy az emberek egyszer meghaljanak." 
Zsid. 9, 27.
Megjegyzés. Minden ember alá van vetve a halálnak, tehát min­
den ember halandó.
4. Mily feltétel mellett ajándékozá meg Isten Ádámot 
élettel? — „De a jó és rossz tudásának fájáról, arról ne egyél, 
mert amely napon ejéndel arról, bizony meghalsz." 1. Móz. 
2, 17.
5. Milyen Ítéletet mondott ki Isten az emberre, mikor ez 
megtagadta az iránta való engedelmességet? — „Az ember­
nek pedig monda: . . . Mert por vagy te és ismét porrá 
leszesz." 1 Móz. 3, 17—19.
6. Mily hasznára volt az embernek az élet fája? — „És 
monda az Ur Isten: Imé az ember olyanná lett, mint mi- 
köztilünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki- 
ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy 
egyék és örökké éljen: Kiküldé őt az Ur az Éden kertjéből 
.... és oda helyhezteté az Éden kertjének keleti oldala 
felől a kerubokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék 
az élet fájának útját." 1 Móz. 3, 22—24.
Megjegyzés. Az élet fája meghosszabbitotta az életet. Az ember­
nek mindaddig jogában állott enni az élet fájáról, amig csak engedelmes 
volt Isten irányában. Tehát Isten az örök életet csak az engedelmesség 
feltétele mellett ígérte meg az embernek. De amikor vétkezett az ember, 
elveszítette jogát az élet fájához és halandóvá lett.
7. Kicsoda halhatatlan egyedül? — „Amit a maga ide­
jében megmutat ma boldog és egyedül hatalmas, a királyok 
Királya és uraknak Ura, kié egyedül a halhatatlanság." 1 Tim. 
6, 15. 16.
Megjegyzés. Mitután a biblia kijelentése értelmében Isten az 
'egyedüli és egyetlen halhatatlan lénv, az emberek halandók. Ennek ér­
telmében nyilvánvaló dolog, hogy amennyiben valaha embeV is elnyeri 
az örök életet, ezt-csak isteni ajándékképen nyeri.
8. Mily isteni intézkedés által nyerheti el az ember a 
halhatatlanságot ? — „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy 
az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki benne hiszen, el ne 
vesszen, hanem örök élete legyen." János 3, 16.
9. Mi vétetett ilymódon el és mi hozatott Jézus Krisztus 
evangéliuma által világosságra ? — „Aki megtartott minket... 
A mi megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki 
eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és hal­
hatatlanságot az evangélium által.44 2 Tim. 1, 9. 10.
10. Milyen ingyen ajándékot adott nékünk Isten Fia ál­
tal ? — „Mert a bűn zsoldja a halál; az Isten kegyelmi 
ajándéka az örök élet, a mi Urunk Jézus Krisztusban.* Róm. 
6, 23.
Megjegyzés. Kedves olvasó I Gondolkoztál-e már azon,hogy vájjon 
miért van szüksége az embernek arra, hogy ajándékul kapja az örök 
életet és hogyan is nyerhetné el ajándékképen, ha már úgy is birtoká­
ban vannak-? Aki valaminek birtokában van már, annak lehetetlen 
ugyanazt a dolgot ajándékozni. Az ember halhatatlanságáról szóló tan 
azonban a legelső hazugság, amelyet Sátán az emberrel elhitetett. „Bi­
zony nem haltok meg.“ Ez a hazugság meghazudtolja Istent és meg­
semmisíti az evangéliumot. Megfosztja Istent azon dicsőségtől, hogv az 
örökéletet ingyen kegyelmi ajándék gyanánt adja az embereknek Fia 
által s Krisztust is megfosztja a/on dicsőségtől, hogy az evangélium 
által ö hozta napvilágra az életet és halhatatlanságot. Szívleljük meg a 
következő bibliai verseket: „Aki hisz az Isten Fiában, bizonyságtétele 
van önmagában. Aki nem hisz Istennek, hazugsággá tette őt; mert nem 
hitt abban a bizonyságtételben, amellyel bizonyságot tett Isten az ő 
Fiáról. És ez az a bizonyságtétel, hogy örök életet adott nékünk az 
Isten és ez az élet az ő Fiában van.“ Ez lehetetlenné teszi az isteni 
ajándék elfogadását minden oly lélek számára, akiben nincs meg az 
Isten Fia. Csak azok lehetnek ezen ajándék birtokosai, akik elfogadják
Isten Fiát. Azok ellenben, akik Krisztust elvetik, elvetik egyúttal az örök 
élet ajándékát is, mert az örök élet és a halhatatlanság egyedül Krisz­
tusban van. Az ilyenek örökre elvesznek.
11. Mikor nyerik el ezen adományt azok, akik az evan­
géliumban hisznek és mikor változnak át halandókból hal­
hatatlan lényekké? — „íme titkot mondok néktek: Mind­
nyájan ugyan 'nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. 
Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; 
mert trombita fog szólani és a halottak feltámadnak romol- 
hatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a 
romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára és e halandó 
test halhatatlanságot öltsön magára. Akkor teljesül azon ige, 
amely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál, 
hol a te fulánkod, pokol (hádes-sir) hol a te diadalmad!“ 
1 Kor, 15, 51—55.
Megjegyzés. A feltámadás alkalmával, amely Krisztus eljövetele­
kor megy végbe, az igazak elnyerik az örök élet koronáját. A halál 
ekkor elnyeletik diadalra s Krisztus a mi halandó s romlandó testünket 
átváltoztathatja, hogy hasonlókká lehessünk az ő dicsőséges, halhatat­
lan és romolhatatlan testéhez. Lásd Fii. 3, 20. 21.
12. Mi lenne a halottakkal, ha nem lenne feltámadás? — 
„Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem tá­
madt fel. Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló 
a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban 
elaludtak, azok is elvesztek tehát." 1 Kor. 15, 16. 18.
Megjegyzés. Ezen bibliai helyekből világosan kitűnik, hogy azok, 
akik Krisztusban haltak meg, csak a feltámadás alkalmával nyerik vissza 
újra az életet és pedig az örök életet. Ha nem támadnak fel soha, akkor 
örökre elvesznek, ami annyit jelent, hogy feltámadás nélkül hiábavaló 
létük. Ha az ember születésénél fogva halhatatlan volna s már halála­
kor jutalmazásban, vagy büntetésben részesülne, akkor mindez termé­
szetesen nem lehetne igaz.
13. Mikor veszi magához Krisztus tanítványait ígérete 
értelmében ? — „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, 
ha pedig nem volna, megmondottam volna néktek. Elmegyek, 
hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és he­
lyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek 
titeket, hogy ahol én vagyok^ ti is ott legyetek." János 
-14, 2. 3.
Megjegyzés. Krisztus még eddig nem jött el, tehát tanítványait 
sem vehette még magához. Csak eljövetelekor egyesülhetnek vele.
14. Mikor következik be az az esemény, amelyről Pál 
apostol szól s mikor úgy az élő, mint a megholt hívek eléje 
ragadtatnak, hogy mindenkor ővele maradjanak? — „Mert 
azt mondjuk nektek az Ur szavával, hogy mi, akik élünk, 
akik megmaradtunk az Ur eljöveteléig, éppen nem előzzük 
meg azokat, akik elaludtak. Mert maga az Ur riadóval, ark­
angyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből és 
feltámadnak először, akik meghaltak volt a Krisztusban; az­
után mi, akik élünk, akik megmaradtunk, elragadtatunk azok­
kal együtt az Ur elébe, a levegőbe; és ekképen mindenkor 
az Úrral leszünk." 1 Thess. 4, 15— 17.
Megjegyzés. Kedves olvasói Ezen esemény az apostol kijelenté­
seihez híven megy végbe. Egyik sem előzi meg a másikat. A halál al­
kalmával egy ember sem száll fel az égbe. Azok is, akik már évezre­
dekkel ezelőtt haltak meg együtt ragadtatnak az Ur elébe az életben 
tévő szentekkel. Mindnyájan ugyanabban a pillanatban találkoznak az Úrral 
ha majdeljő, hogy magához vegye övéit. De azt kérdezhetné valaki: Nem 
mondja-e az Írás, hogy ha az ember meghal, a lélek visszatér Istenhez 
aki azt adta 1 Az ember három részből áll: Test, szellem és lélek. Lásd 
X Thess. 5, 23. A test az embernek anyagi része, mely ismét porrá 
lesz. A szellem az embernek éltető lehellete, amelyet ls en az ember­
nek orrába lehelt. 1 Móz. 2, 7. Az életnek ezen lehellete nemcsak az 
embert„hanem minden élőállatot is megelevenít, ahogy azt számos ii;ás- 
hely bizonyítja: „És elvesze minden földön járó test, madár, barom,
7*
vad és a földön nyüzsgő minden csúszómászó állat és minden ember, 
mindaz, aminek orrában élő lélek lehellete vala. A szárazon valók közül, 
mind meghalad 1 Móz. 7, 21. 22. Ezen .iráshely a világnak az özönvíz 
általi elpusztulására vonatkozik. Isten az élet forrása. Tőle nyerik az 
Összes lények az életeit. Ha meghalnak, életük visszaszáll Istenhez, aki 
azt adta.
A lélek az emberi életnek azon része, melyet Isten cse­
lekedeteiért felelősségre von. 2 Kor. 5, 10. „Amely lélek vét­
kezik, annak kell meghalni." Isten az emberi élet azon ré­
széhez szól, amely gondolkozni, érteni és érezni is tud. De 
ez a rész sem független a testtől, mert a legszorosabban 
összefügg az agyvelő tevékenységével. Ezen lélek nem léte­
zett a test megteremtése előtt, de azonnal létrejön, mihelyt 
kapcsolatba hozatik a test az élet lehelletével. „És formálta 
vala az Ur Isten az embert a földnek porából és lehelle vala 
az ő orrába az életnek lehelletét és lön az ember élő lélekké."
1 Móz. 2, 7. Itt vette kezdetét a gondolkozó ember élete. És 
mi ebből természetszerűleg azt következtetjük, hogy ha az 
ember meghal, a test és szellem különválnak egymástól, az. 
ember elveszíti érző és gondolkozó képességét.
15. Mit mond erre nézve a Szentirás ? — „Kimegyen a 
lelke, s visszatér földébe és azon a napon elvesznek az ő 
tervei." Zsolt. 146, 3. 4.
16. Mire kérte a zsoltáriró az Urat, miért? — „Térj 
vissza Uram, mentsd ki leikémet, mentsd ki, segíts meg en­
gem kegyelmedért, mert nincs megemlékezés rólad a halálban, 
a seólban kicsoda dic-őit téged ?" Zsolt. 6, 5. 6. „Nem a 
meghaltak dicsérik az Urat, sem azok, akik alászállanak a 
csendességbe." Zsolt. 115, 17.
17. Tud-e az ember halála után egyáltalán valamiről ? — 
„Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit 
sem tudnak és azoknak semmi jutalmuk sincs többé, mivel­
hogy emlékezetük is elfelejtetett. Mind szeretetük, mind gyűlő­
létük immár elveszett és többé semmi részük sincs semmi 
dologban, amely a nap alatt történik." Préd. 9, 7. 8.
Megjegyzés. Ezen bibliai kijelentések világosan megmutatják ne­
künk, hogy a halhatatlan lelkekről való beszéd nem más, mint az ellen­
ségnek csalása és egy oly csapda, amellyel az egész emberiséget meg­
akarja fogni a spiritizmus tévelygése számára. Ha ellenben egyedül 
Isten igéjére támaszkodunk és annak adunk hitelt, akkor tudjuk, hogy 
azon szellemek, amelyek a spiritizmus tana szerint az emberekkel érint­
keznek, nem az elhallak lelkei, hanem ördögi lelkek és bűnbeesett an­
gyalok azok. A bibliában sehol sem találhatunk oly kijelentést, amely­
ből arra lehetne következtetni, hogy az ember halála után azpnnal á 
mennyországba, vagy a pokolba jutna.
Ama nevezetes pünkösd napján Péter apostol prédikáció­
jában kijelentette, hogy Dávid király még nem ment fel a 
mennybe, hanem halva fekszik sírjában. Csel. 2, 34. Péter 
ezen kijelentést Dávid király halála után több, mint ezer 
évre tette. Azok, akik azon kellemes hitben ringatták magu­
kat, hogy elhalt hozzátartozóik és barátaik a mennybén van­
nak, idegenkedve hallják ezen tanítást. De bizonyos vagyok 
abban, hogy Isten bölcseségét látjpk ezen intézkedésben, mi­
helyt jól megértjük azt. E tan értelmében a halál és fel­
támadás közötti idő teljesen eltűnik. Még ha ötezer évvel ez­
előtt halt'is meg valaki, az illetőnek egyáltalán semmibe sem 
tűnik a halála és a feltámadás közötti idő. A két eseményt 
egymástól elválasztó időközről semmit sem tudnak. Úgy vélik, 
mintha Krisztus dicsőséges eljövetele és a feltámadás azon­
nal haláluk után következett volna be. Úgy vélik, mintha 
életüknek közvetlen folytatása lett volna az örök élet. Hason­
lóan azon emberhez, aki este lefekszik, elalszik s reggeli éb­
redése alkalmával mit sem tud arról, hogy mi történt az éj­
szaka hosszú órái alatt. A biblia úgy beszél a halottakról, 
mintha azok aludnának. A halottak öntudatlan állapotban van­
nak. Nem tudnak semmiről sem. Nem dicsérik Istent. Semmit
sem gondolnak. Nem tudnak többé sem szeretni, sem gyű­
lölködni. S Pál apostol kijelenti, hogy amennyiben hallottaik- 
ból fel nem támadnának, örökre veszve lennének. Tehát az 
ember természetétől fogva múlandó, vagy halandó. Halhatat­
lanságot csak a feltámadás alkalmával nyerhet. A halhatat­
lanság és örök élet Isten kegyelmi ajándéka, amely Krisz­
tusban vagyon. Akik most elfogadják ezen kegyelmi ajándé­
kot, a feltámadás alkalmával elnyerik a halhatatlanság koro­
náját. Azok ellenben, akik megvetik és visszautasítják ezen 
.kegyelmi ajándékot, a második halál által pusztulnak el.
Az istentelenek bünhődése.
1. Mi a btin büntetése, vagy zsoldja? — „Mert a bűn­
nek zsoldja a halál." Róm. 6, 23.
2. Hány ember vétkezett? — „Mert mindnyájan vétkez­
tek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül." Róm. 3, 23.
A bünhődés ideje.
3. Mikor veszik el a gonoszok büntetésüket? — „Meg 
tudja szabadítani az Ur a kegyeseket a kisértéstől, a gonoszo­
kat pedig az Ítélet napjára büntetésre fenntartani." 2 Pét. 2, 9.
4. Mikor hajtatik végre ezen ítélet? — „Kérlek azért az 
fsten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és 
holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában." 2Tim.4, 1.
Megjegyzés: Az istentelenek csak akkor nyerik el megérdemelt 
büntetésüket, mikor az Ítélet már kimondatott felettük. S mivel a biblia 
határozott kijelentései értelmében az ítélet csak Krisztus második eljö­
vetele alkalmával tartatik meg, büntetésük is akkorra van fenntartva.
5. Hányszor kell az embernek meghalni? — „És miképen 
elvégzett dolog, hogy az emberek egyszer meghalnak, azután 
az ítélet." Zsid. 9, 27.
Megjegyzés. Az a halál, amelyet Ádám bűnbeesése következtében 
kell minden embernek elszenvedni, még nem bűneink zsoldja. Ez Isten 
végzése, melynek igazak és gonoszok egyaránt alá vannak rendelve.
6. Mindenki feltámad ezen halálból? — „Mert amiképen 
Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen Krisztusban is 
mindnyájan megelevenittetnek." 1 Kor. 15, 22.
7. Mi vár a halottakra a feltámadás utón? — „Ne csu- 
dálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, 
akik a koporsóban vannak, meghallják az ő szavát. És kijő- 
nek, akik a jót cselekedték, az élet feltámadására, akik pedig 
a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására." ján. 5, 28. 29.
8. Mi az oka annak, hogy egyesek örökké élnek, mások 
ellenben elkárhoznak a feltámadás után? — „Mert úgy 
szerette Isten a világot, hogy az ö egyszülött fiát adta, hogy 
valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." 
Ján. 3, 16.
Megjegyzés. Az ember bűnbeesése alkalmával már elhatározta 
Isten, hogy az ember ismét porrá legyen. De Isten ugyanekkor, fiának 
feláldozása által intézkedett, hogy az emberek ezen ideiglenes háláiból 
feltámadjanak és többé soha se haljanak meg. Az evangélium által 
tehát lehetővé tette, hogy az embernek csak egyszer kelljen meghalni. 
Akik ezen kegyelemteljes isteni gondoskodást megvetik és visszautasit- 
ják, örökre elvesznek. Ők is féltámadnak ugyan, de nem azért, hogy 
örökké éljenek, hanem hogy megitéltessenek és örökre elkárhozzanak 
s elpusztuljanak. Ök a második halált is elszenvedik, amely bűneik bün­
tetése lészen. 
Ezen Ítéletet a feltámadás után szenvedik el olyképen, 
hogy elpusztulnak a tüzespocsolyában. Jel 20, 11 — 15; 21, 8.
A pusztulás helye s az azt előidéző elem.
9. Mi képezi ezen tüzes pocsolyát, amelyben az isten­
telenek elpusztulnak? — „A mostani egek pedig és a föld 
ugyanazon szó által megkiméltetnek, tűznek tartatván fenn 
az Ítéletnek és az istentelen emberek romlásának napjára." 
2 Pét. 3, 7. „Az Urnák napja pedig úgy jön majd el, mint 
éjjel tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek 
pedig megégve felbomlanak és a föld és a rajta lévő dolgok 
is megégnek." 10. v.
Megjegyzés. A jelen föld az ítélet napján egy nagy tüzes pocso­
lyává változik át. A föld megolvad és minden elég, amit csak beszeny- 
nyezett a bűn. Ez lészen az istentelen emberek kárhozata.
10. Mi történik ennek következtében a gonoszokkal az, 
Ur szava értelmében? — „Mert imé eljön a nap; lángoló, 
mint a sütőkemence, és olyanná lesz minden kevély és min­
den gonosztevő, mint a pozdorja és megégeti őket az eljö­
vendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, mely nem hagy 
rajtok gyökeret, sem ágat." Mai. 4, 1.
Megjegyzés. Nincs szükségünk további bizonyítékokra, mert a 
tiszta és világos isteni szó elég mérvadó arra, hogy véget vessen min­
dennemű vitának. Az értekezést csak azért folytatjuk, hogy segítségére 
legyünk azon lelkeknek, akik még több oly bibliai kijelentést akarnak 
megismerni, amelyek mind megerősítik ezen igazságokat.
11. 
'Mit tesz az Ur az istentelenekkel keresztelő János 
kijelentése érteimében? — „Akinek szóró lapát van az ő kezé­
ben és megtisztítja az ő szérűjét és az ő gabonáját (az igaza­
kat) a csűrbe takarítja, a polyvát (a gonoszokat) pedig meg­
égeti olthatatlan tűzzel." Máté 3, 12.
12. Mit mond Pál apostol a gonoszok büntetéséről? — 
„Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Ur ábrázatá­
tól és az ő hatalmának dicsőségétől." 2 Thess. 1, 9.
Megjegyzés. A gonoszok pusztulása teljes lészen. Soha többé 
fel nem támadnak, hanem „lesznek, mintha soha sem lettek volna." 
Abdiás 16.
13. Mily teljes lészen pusztulásuk? — „Egy kevés idő 
még és nincs gonosz, nézed a helyét és nincsen ott." 
Zsolt. 37, 10.
14. Hol lesznek akkor az igazak? — „A szelídek pedig 
örökölik a földet és gyönyörködnek a nagy békességben."
11. vers.
15. Mi történik Péter apostol kijelentései értelmében, 
miután már a föld tűz által megtisztittatik s a gonoszok ki­
irtatnak? — „De uj eget és uj. földet várunk az, ő Ígérete 
szerint, amelyben igazság lakozik." 2 Pét. 3, 13. Az uj föld 
a régi romjain épül fel. Lásd Jel. 21, 5.
16. Hol lesznek a gonoszok akkor, midőn az igazak már 
az uj földön laknak? — „És széttapodjátok a gonoszokat és 
porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet 
én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura." Mai. 4, 3.
Megjegyzés. Az itt mondottak logikusan következnek abból, amik 
az előbb idézett bibliai versekben foglaltatnak. A gonoszok, az ítélet 
nagy napjának tüzében megégnek gyökerestől és ágastól. Az ezen tűzben 
megégett és megtisztult ó föld romjain építi fel az Ur az uj földet. A 
gonosz hamuja egyesül a föld porával az igazak lábainak súlya alatt. 
Ha tehát Isten azt mondja: „Amely lélek vétkezik, annak meg kell halnia" 
(Ezek. 18, 4), továbbá: „a bűn zsoldja pedig a halál," (Róm. 6, 23.) 
s végül, hogy mindazok, akik nem hittek Krisztusban, elvesztek, azon 
tényt akarja velünk az Ur megértetni, hogy amikor az itt kimondott 
ítélet a gonoszokon végrehajtatik, azok oly teljesen elpusztulnak, s oly 
végérvényesen megsemmisülnek, hogy többé soha sem adatik nekik mód 
és alkalom arra, hogy vétkezzenek s hogy megronthassák Istennek 
immár ujjáteremtett világát. Ha ellenben Isten oly módon büntetné a 
bünösököt, hogy egy örökkön égő tüzes tóban hagyná őket égni, (mint 
ahogy ezt sokan vélik és hirdetik is) akkor Isten örökké meghagyná a 
bűnt világában. A bűn örökké bűn marad, bárhol követik is azt el. 
A büntetésnek olyannak kell lenni, hogy lehetetlenné tegye a gonoszok­
nak további lázadását. Enélkül soha sem távolithatná el az Ur a bűn 
és lázadást világából.
17. Eljön-e valaha az az idő, midőn többé sem halál, 
sem szenvedés nem lészen? — „És az Isten eltöröl minden 
könnyet szemeikről; és a halál nem lesz többé, sem gyász, 
sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők 
elmúltak." Jel. 21, 4.
Megjegyzés. A halál, a szenvedés és a fájdalom a bűn követ­
kezményei. Ha majdan a bűnös és a bűn kiirtatnak, akkor a bűn követ­
kezményei is eltűnnek. Ez nem lehetne igy, ha a bűnösök egy tüzesen 
égő tóban a legrettenetesebb kinok között gyötrődnének az örökkévaló­
ságon át. Pedig a legtöbb ember elpusztul. (Lásd Máté 7, 13. 14.) Ked­
ves olvasóm! Lehetetlen, hogy Isten* édeni szépségébe visszaállított 
gyönyörű világát azzal csúfítsa el, hogy egy ilyen rémhelyet tűrjön el 
benne az örökkévalóságon át. Nem engedi az Ur, hogy a pokol, ahogy 
az egyesek képzeletében él, árnyékot vessen az uj föld boldogságára 
és szépségére. Isten egyetlen egy Ízben is csak azért pusztítja el tűz­
ben a jelen világot, hogy helyébe egy uj eget és uj földet teremtsen, 
amelyből örökre száműzetnek a bűn és annak gyászos következményei, 
a halál és szenvedés. Ha ez bekövetkezik, akkor itt a földön év úgy 
teljesedésbe megy Isten akarata, amiképen fenn a mennyben. A világ- 
egyetem összhangját és békéjét többé mi sem zavarhatja s a világegye­
tem minden teremtménye a legteljesebb egyetértésben és összhangban 
magasztalja és dicsőíti Istent. Jel. 5, 13.
Ellenvetések cáfolata.
Mindenki belátja, hogy az általunk levont következtetések 
a legteljesebb összhangban vannak a bibliai kijelentésekkel. 
Vannak azonban oly helyek is a bibliában, amelyekről sokan 
azt hiszik, megerősítik azon tant, hogy az istentelenek örökké 
szenvednek a pokolban. Ezen szövegek egyikét Máté 25, 46. 
tartalmazza: „És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre, 
az igazak pedig az örök életre." A büntetés, amelyről itt szó 
van, a bűnnek zsoldja s tudjuk, hogy a bűnnek zsoldja a 
halál. És pedig a második halál, amely örökké tart, amelyből 
nincs többé feltámadás. A 41. vers örök tűznek nevezi azt a 
helyet, ahol a gonoszok büntetésüket veszik. Sodorna és 
Gomorra is az örök tűznek büntetését szenvedte el a szént- 
irás szerint. Júdás 7 ; 2. Pét. 2, 6. kijelenti, hogy ezen városok 
elhamvasztattak és teljesen elpusztultak „például tévén azokra 
nézve, akik istentelenkedni fognak." Ma a Holt tenger hullá­
mai mossák azon helyeket, amelyeken hajdan ezen városok 
falai emelkedtek. Az a tűz, amely egykoron, ezen városokat 
elhamvasztotta, már rég kialudt. A Zsid. 6, 2.-ben Pál apostol
is beszél „őrök itélet“-ről, azonban ezen kifejezéssel nem azt 
akarja mondani, hogy az ítéletnek soha sem lesz vége, hanem 
hogy örökké tartó lesz az ítélet következményeiben. A Szent- 
irás kijelentése értelmében az istentelenek is örök tűzre men­
nek. Ez a tűz végleg elhamvasztja őket. Megemésztetnek és 
hamuvá lesznek, mint egykoron Sodorna és Gomorra lakói s 
többé nem lesznek. Az ítélet örökkétartó következményeiben.
A kővetkező szövegeket Jel. 14, 9—11.-ben olvashatjuk: 
„És a harmadik angyal is követé azokat mondván nagy szó­
val: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét és bélye­
gét felveszi vagy homlokára vagy kezére, az is iszik az Isten 
haragjának borából, mely elegyitetlenül töltetett az ő harag­
jának poharába; (és kinoztatik tűzzel és kénkővel' a szent 
angyalok és a Bárány előtt; és az ő kínlódásuknak füstje 
felmegyen örökkön örökké) és nem lesz nyugalmuk éjjel és 
nappal, akik imádják a fenevadat és annak képét, és ha 
valaki az ő nevének bélyegét felveszi."
A zárójelet önkényesen alkalmaztuk az idézett bibliai 
szövegben, hogy általa segítségére legyünk az olvasónak a 
szöveg igazi értelmének meglelésében. A Jelenések könyve 
15, 1. és 16, 1. 2.-ben azt olvashatjuk, hogy „az Isten harag­
jának bora elegyitetlenül töltetett az ő haragjának poharába" 
s a hét utolsó csapás folyamán a fenevad imádóira öntetik 
ki. Ezen csapások közvetlenül Krisztus eljövetele előtt töltet­
nek ki a gonoszokra és körülbelül egy évig tartanak. Ezen 
csapások Isten büntető ítéletei lesznek, mellyel a gonosz vilá­
got sújtja. Az első csapás alkalmával gonosz és ártalmas 
fekélyek lesznek azokon az embereken, akik a fenevadat és 
annak képét imádják. Lásd Jel. 16, 1. 2. Az ötödik csapás 
alatt ugyanazok az emberek nyelvüket rágják a kintól és 
káromolják a menny Istenét az ő kínjaik és fekélyeik miatt. 
De mivel meg nem térnek cselekedeteikből, „éjjel és nappal 
nem lesz nyugalmuk" amig Isten haragjának poharai mind
kiöntetnek rájuk. A hetedik csapás alkalmával, amely köz­
vetlenül Krisztus megjelenése előtt öntetik ki a földre, mind­
nyájan végleg elpusztulnak. 
Ugyanezen emberek az ezer 
esztendő múltával feltámadnak és a szent angyalok és a 
Bárány szemeláttára Isten szent városa ellen vonulnak. De 
ugyanekkor tűz száll alá Istentől, az égből s megemészti őket. 
Jel. 20, 4. 9.
Ez az örök tűz, mely az istenteleneket elpusztítja. A 
zsoltáriró ezeket mondja: „De a gonoszok elvesznek, és az 
Urnák ellenségei, mint a liget ékessége elmúlik, füstként 
múlik el.“ Zsolt. 37, 20. Kedves olvasó! A gonoszok pusz­
tulása a biblia tanítása értelmében hasonlatos lesz ahhoz, 
mikor a tűz egy házat elhamvaszt. A tűz nem ég örökké. 
Mikor elhamvasztotta már teljesen martalékát, elalszik. Ha a 
romok helyén egy újabb épületet emelnek, az többé nem 
lesz a régi, mert a régi teljesen megsemmisült. így járnak 
a fenevad imádói is. Isten haragja a 7 utolsó csapás folya­
mán kiöntetik rájuk s a fájdalmak úgy gyötrik őket, hogy 
sem éjjel, sem nappal nyugalmuk nem lészen. Oly makacsul 
ragaszkodnak a fenevadnak és képének imádásához, hogy 
inkább készek elszenvedni a csapásokat, csakhogy attól ne 
kelljen megválniuk. 
I^ek az ezer esztendő végével a többi 
istentelenekkel egyetemben feltámadnak s a tüzesen égő 
pocsolyában veszik el végleges büntetésüket. Ez a második 
halál. A hét utolsó csapásban nincsen tüzesen égő, kénköves 
tó. A fentidézett bibliai szöveg mindkét büntetést magában 
foglalja s azt a részét a büntetésnek, amely az ezer év végén 
bekövetkező pusztulásra vonatkozik, zárójelbe foglaltuk. Ha 
helyesen értjük a szentirás kijelentéseit, akkor csakhamar 
belátjuk, hogy ezen köveikeztetesek a legteljesebb összhang­
ban vannak Isten szavával és meggyőződünk róla, hogy a 
bűn zsoldja a halál és pedig a második halál, melyből többé 
feltámadás nem lészen.
A mózesi szövetségsátor mint Isten mennyei 
templomának képmása.
1. Milyen épületet emelt Mózes és Izráel fiai a pusztá­
ban Isten parancsára? — „És készítsetek nekem szent hajlé­
kot, hogy öközöttük lakozzam.“ 2 Móz. 25, 8.
2. Milyen minta szerint építették ezen szentélyt? — 
„Mindenestől úgy csináljátok, amint én megmutattam néked 
a hajléknak formáját, és annak minden edényeinek formáját.*
9. versek.
Megjegyzés. A földi szentélyt a mennyeinek mintájára építették. 
Isten ugyanis megmutatta Mózesnek a mennyei szentélyt és annak egész 
berendezését és megparancsolta neki, hogy teljesen annak mintájára 
készítsék a földi szentélyt is. Ha tehát a Mózes által emelt pusztai 
szentélyt és annak berendezését tanulmányozzuk, egyúttal megismerhet­
jük a mennyei templomot is, amelynek a fdftü csak árnyképe volt.
3. Mire figyelmeztette az Ur Mózest a földi szentély s 
a templomi edények készítése alkalmával?— „Vigyázz, hogy 
arra a formára csináld, amely a hegyen mutattatott neked.* 
2 Móz. 25, 40.
Megjegyzés. Az Ur szigorúan megparancsolá, hogy a pusztai% 
ha léknak minden alkatrésze pontosan a mennyei minta szerint készül­
jön el. 2 Móz. 25—31. fejezetei tartalmazzák a pusztai szentélynek és a 
benne lévő öszszes felszerelésnek pontos leírását. Itt csak azt akarjuk 
megemlíteni, hogy a szövetségsátort egy kárpit ketté osztotta. Az első 
része volt a szentély, a második a szentek szentje.
A szentélyben a következő tárgyak álltak: A hétágu 
arany gyertyatartó, a kenyerek felrakására szánt asztal és a 
füstölő oltár. A szentek szentjében állott a frigyszekrény, 
benne a tízparancsolatot tartalmazó két kőtáblá. Mindezen 
tárgyak a mennyei szentélyben lévőknek mintájára készültek. 
Ennek értelmében, ha betekintést nyerhetnénk a mennyei szen­
télybe, ott is megláthatnék a hétágu aranygyertyatartót' a 
kenyerek felrakásának asztalát és az arany oltárt. A szentek 
szentjében látnók a frigyszekrényt és benne a tízparancsolat 
tábláit. Az a törvény tábla, amelyet Isten saját ujjával irt, s 
amelyet Mózes a földi szentélyben lévő frigyszekrénybe helye­
zett, csak a másolata volt a mennyei szentek szentjében lévő 
törvénytábláknak.
Az igazi frigysátor a mennyben és annak berendezése.
4. Minő szentélyben szolgál Krisztus, mint a mi főpa­
punk? — „Fődolog pedig azokra nézve, amiket mondunk, 
az, hogy olyan főpapunk van, aki a mennyei Felség királyi 
székének jobbjára üle. Minthogy a szent helynek és annak 
az igazi sátornak szolgája, melyet áz Ur és nem ember épi- 
tett.“ Zsid. 8, 1. 2.
Megjegyzés. A földi szentély nem volt az igazi frigysátor, hanem 
csak a képmása annak a valódi mennyei szentélynek, amelyben Krisz­
tus kiontott vérének érdeménél fogva főpapi szolgálatot teljesít. Főpapi 
szolgálatát a mennyei szentélyben keresztrefeszitése és mennybemenetele 
után kezdte meg.
5. Mit látott legelőször látomásában János apostol? — 
„Megfordulók azért, hogy lássam a szót, mely velem beszéle, 
megfordulván pedig láték 7 arany gyertyatartót és a hét 
arany gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig 
érő ruhába öltözve és mellénél arany övvel körülövezve. “ 
Jel. 1, 12. 13.
Megjegyzés. Ezen látomást Krisztus mennybemenetele után 60 
évvel szemlélte az apostol. Látja Jézust, amint főpapi talárban szó gál 
a mennyei szentély első részében. Ezt bizonyítja az is, bogy az arany- 
gyertyatartó között Játta. A hétágu arany gyertyatartó a mózesi szövet­
ségsátorban is az első részben, a szentélyben állott. S a mózesi hajlék 
pontosan a mennyeinek mintájára készült.
6. Mily egyéb edényt emlit meg János apostol, amely a 
földi szentélyben is fellelhető? — „És jőve egy másik angyal 
és megálla az oltárnál, arany tömjénezőt tartva, és adaték 
annak sok tömjén, hogy tegye minden szentnek könyörgései­
hez az arany oltárra, mely a királyi szék előtt vala.w Jel. 8,3.
Megjegyzés. Az arany oltárt is fellelhetjük a földiszentélyben, és 
pedig annak első szakaszában.
7. Mit látott ezenkívül még a próféta? — „És megnyi- 
latkozék az Isten temploma a mennyben és megláttaték az 
ó szövetségének ládája az ő templomában u Jel. 11, 10.
Megjegyzés. János apostol tehát látta a mennyei szentélyben az 
eredeti edényeket, amelyeknek mintájára a földi szentély berendezése 
készült. A földi szentélynek legszentebb és legfontosabb tárgya a fi igy- 
szekrény volt, mely a frigysátor második részében, a szentek szentjében 
állott. Frigyszekrénynek azért nevezték, mert benne voltak elhelyezve 
azon igék, amelyeknek alapján Isten szövetséget kölött népével: a két 
kőtábla a tízparancsolattal, melyeket Isten saját ujjával irt. A mennyei 
szentek szentjében lévő frigyszekrény az eredeti, a földi ennek csak kép­
mása volt. A mennyei tartalmazza Isten örök törvényét.
Ezen törvényeket Isten maga hirdette ki a Sinai hegyen 
s maga irta a kőtáblákra, hogy a földi frigyszekrénybe helyez­
hessék őket. Minden egyes bűn, melyet Ádám bukása óta 
emberek elkövettek, s amelyek fel vannak jegyezve a mennyei 
könyvekbe, azon törvények megrontását jelenti, amelyek a 
mennyei szentek szentjének szövetségládájaban vannak el­
helyezve.
Sokan azon tévtant hirdetik, hogy Krisztus a keresztfán 
eltörölte a tízparancsolatot s arra vetemednek, hogy annak 
egyes pontjait megrontják. Jól fontolják meg az illetők, mit 
is cselekednék! A törvény kinyilatkoztatása azért volt szük­
séges, mert az emberek annyira eltávolodtak Istentől, hogy 
teljesen megfeledkeztek követelményeiről. Továbbá azért is 
szükség Volt a törvény megismerésére, hogy annál jobban 
átértsük azon engesztelési szolgálatnak fontosságát, melyet 
Krisztus mint mennyei főpapunk végez értünk a mennyei 
szentélyben. Csak egyetlen törvény van, melynek áthágása 
bűn s csak egyetlen oly áldozat van, mely engesztelést szerez­
het bűneinkért.
Tévedés azt gondolni, hogy a tízparancsolatot Isten csak 
a zsidó népnek adta. A tízparancsolat fel van írva a mennyei 
kőtáblákra is, azoknak minden egyes, ember alá van vetve, 
megrontásuk következtében halt meg Krisztus a keresztfán.
8. Mit jelképezett a papoknak szolgálata a földi szentély­
ben? — „Akik a mennyei dolgok ábrázolatának és árny­
képének szolgáltak." Zsid. 8, 5.
9. Mi által bizonyította ezt az apostol? — „Amint az 
Isten mondotta Mózesnek,!mikor be akarta végezni a sátort: 
Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint 
készíts, amely a hegyen mutattatott neked!" 5. v.
Megjegyzés. Ez ismételten megerősíti mindazt, amit ezen tárgy­
ról már mondtunk, hogy tudniillik a földi, szentély és a benne végzett 
szolgálat csak az árnyképe volt a mennyeinek s Isten azért rendelte el 
a földi szolgálatot, hogy megismertesse velünk a Krisztus álfal a meny- 
nyei szentélyben végzett engesztelő szolgálatot.
10. Eltörölte az áldozati állatok vére a bűnt? — „Mivel­
hogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a 
dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, 
melyeket esztendőnként szüntelenül visznek, soha sem képes
8
tökéletességre juttatni az odajárulókat .... mert lehetetlen, 
hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket." Zsid. 10,1—4.
11. Mért jött Krisztus erre a világra és mért vette fel 
testünket és vérünket? — „Azért e világba jövetelekor igy 
szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál 
nekem, égő, meg bűnért való áldozatot nem kedveltél. Akkor 
mondám: Imé itt vagyok, (a könyv fejezeteiben írva van rólam) 
hogy cselekedjem oh Istenem a te akaratodat." Zsid. 10, 5—7.
12. Hogyan magyarázza Pál apostol ezen bibliai szöveget? 
— „Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, 
meg bűnért való áldozatot nem akartál, sem nem kedveltél, 
melyet a törvény szerint visznek. Ekkor ezt mondotta: Imé 
itt’vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat; eltörli az elsőt, 
hogy meghagyja a másodikat. Amely akarattal szenteltetünk 
meg egyszersmindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldoz- 
tatása által." Zsid. 10, 8—10.
Megjegyzés. Krisztus önmagát áldozta fel bűneinkért, „hogy ki­
szabadítson minket e jelenvaló gonosz világból az Istennek és a mi 
Atyánknak akarata szerint." Gal. 1, 4. „Mert úgy szerette Istfen a világot, 
hogy az ő egyszülött Fiát adta." Ezen isteni adományt azonnal megí­
gérte az Ur, mikor az ember vétkezett. Azon a napon megígérte már, 
hogy a assony magva, széttapossa a kígyó fejét. Lásd 1 Móz. 3, 15. Ennek 
megfelelően Isten teste) öltött, hogy meghalhasson az emberek bűneiért.
A bűnbeeséstől kezde egészen Krisztus kereszthaláiáig 
állatok feláldozásával jelképezték az emberek a megváltó 
áldozati halálát.. Az áldozati törvények értelmében a bűnös 
egy hibátlan bárányt, kost, kecskebakot, vagy tulkot hozott, 
kezét fejére tette, megvallotta rajta bűneit s égőáldozatul 
mutatta be az oltáron. Ezen eljárása által beismerte, hogy a 
bűn zsoldja a halál. Beismerte, hogy ő maga is megérdemelte 
a halált s csak úgy menekülhet meg tőle, hogy Isten elég­
séges váltságul tekinti az ártatlan állatnak vérét.
Istennek azonban nem tetszett az ártatlan állatok lemé-
szárlása. Mikor Krisztus, akire mindezen áldozatok mutattak 
meghalt a keresztén, mikor kimondatott az ige: „elvégeztetett", 
elérkezett az árnyképeknek a valósága, a lényege. A templom 
kárpitja kettészakadt, ami egyúttal azt jelképezte, hogy a tem­
plomban folyó jelképes árnyékszolgálát feleslegessé vált s 
véget ért. A Malkisedek rendje szerinti főpap saját, kiontott 
vérének érdemében felment a mennyei szentélybe, hogy ott 
az Atya szine előtt végezze övéiért azt a valódi szolgálatot, 
amelyet a földi főpap szolgálata a földi szentélyben csak 
jelképezett.
Pál apostol kifejti, hogy ez alkalommal megszűnt a földi 
szentélybeli árnyék és jelképes szolgálat, hogy helyet adjon, 
a másiknak, az igazinak, a lényegesnek, amelyet Krisztus, 
a mi nagy Főpapunk a mennyei templomban végez. Ennek 
értelmében a bűneinkért végzett engesztelő főpapi szolgálat 
áttétetett a földi Jeruzsálemből a mennyeibe, Istennek kegyelmi 
székéhez, a mennyei szentélybe. 
Lásd Zsid. 4, 14—16; 
12, 22—24.
Krisztusnak a mennyei szentélyben végzett főpapi szol­
gálatát csak úgy érthetjük meg teljesen, ha a földi főpap 
szolgálatának rendjét tüzetes tanulmányozás tárgyává tesszük. 
Tanulmányozni fogjuk a képet, hogy annál jobban megért­
hessük a valóságot. A földi szentélyben, amely, mint már 
hangsúlyoztuk, a leghívebb képmása volt a mennyeinek, két 
osztály, volt, úgymint: a szentély és a szentek szentje.
13. Mikor és hányszor szolgáltak a papok az első részé­
ben a frigy sátornak? — „Ezek pedig ekképen lévén elren­
delve, az első sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok 
az istentisztelet elvégzésére." Zsid. 9, 6.
14. Hányszor ment be a főpap a szentek szentjébe? — 
„Á másodikba azonban csak egy-egy évben egyszer maga a 
főpap, vérrel, amelyet magáért és a nép bűneiért áldoz," 
Zsid. 9, 7.
Megjegyzés. A papok, az engesztelési nap kivételével, egész éven 
át az első sátorban teljesítettek szolgálatot. A 7. hónap 10. napján azon­
ban bement a főpap a szentek szentjébe, hogy ünnepélyesen fejezze ott 
be az egész évi szolgálatot. Ez volt a nagy engesztelő nap, amellyel az 
egész évi templomrszolgálat véget ért. A földi papi szolgálat minden 
éyben egyszer elvégezte körforgását, s ezen' egész évi papi szolgálat 
árnyképe volt Krisztus mennyei főpapi szolgálatának. A földi szolgálat 
árnyéka volt a mennyei valóságnak.
Ezen bibliai tanításokból világosan látható, hogy Isten 
nem azért rendelte el a földi templomi s papi szolgálatot, 
hogy az szerezzen engesztelést számunkra bűneinkért, avagy 
hogy azok által nyerjük el az üdvösséget, hanem hogy az 
bennünket Krisztushoz, az igazi, mennyei főpaplioz vezessen, 
hogy hit által igazuljunk meg.
Hogyan jelképezte az árnyékszolgálat Krisztus 
főpapi szolgálatát a mennyei szentélyben.
Az előbbi értekezésben megemlítettük már, hogy a földi 
szentélyben végzett szolgálat színhelye egész éven, kivéve a
7. hónap tizedik napját, a külső csarnok, a templom első 
része volt. A 7. hónap 10. napján egyszer egy évben lépett 
be a főpap a szentek szentjébe, hogy ünnepélyesen befejezze az 
egész évi templomi szolgálatot.
Mózes 3. könyvének 4. és 5. része tartalmazza azon 
szabályokat, melyek a bűnáldozatra vonatkoznak. A bűnösnek 
minden bűnért egy engesztelő áldozatot keltett hozni. Az ál­
dozati oltár előtt a bűnös retette kezét az áldozati állat fejére 
s megvallotta rajta minden bűnét, hogy igy bűnét az ártatlan 
állatra. hárítsa át. Ezután levágták az áldozati állatot, jel­
képezvén ezzel azon igazságot, hogy a bűn zsoldja a halál, 
amit bűne következtében joggal meg is érdemelt volna, azon­
ban Isten elfogadja az ártatlan helyettest, hogy az haljon meg 
a bűnös helyett. Az áldozat vérét a papok egy edényben 
fogták fel, belőle az égőáldozati oltár szarvaira öntöttek s 
bizonyos esetekben a szentélybe is vittek be belőle, hogy 
azon kárpitra fecskendezzék, amely a szentélyt a szentek 
szentjétől elválasztja. A többi vért az égőáldozati oltár talap­
zatára öntötték. Ilyen és hasonló áldozatokat mutattak be 
naponként a szentély első részében, amíg a 7. hónap 10. 
napja el nem érkezett, amikor azután a főpap a szentek 
szentjébe lépett be szolgálattételre.
Az engesztelési nap a földi szentélyben.
1. 
Milyen különös szolgálatot kellett a főpapnak ezen na­
pon végezni? — „Mert ezen napon engesztelés lesz értetek, 
hogy megtisztítson titeket; minden bűnötöktől megtisztultok 
az Ur előtt." 3 Mózes 16, 3Q,
2. Mire terjedt ki az engesztelés? — „És végezzen en- 
gesztelést a szentek szentjéért, és a gyülekezet sátoráért, és 
az oltárért is végezzen engesztelési, sőt a papokért és az 
egész összgyülekezet népéért is engesztelési végezzen." 33. v.
3. Mit kellett a népnek ezen a napon cselekedni? — 
„Szombatok szombatja ez néktek, sanyargassátok meg azért 
magatokat; örökkévaló rendtartás ez." 31. v.
Izráel megítélésének napja.
4. Mi történjék azokkal, akik vonakodnak magukat ezen 
napon megsanyargatni? — „Mert ha valaki nem sanyargatja 
meg magát ezen a napon, irtassák ki az ő népe közül." 
3 Mózes 23, 29.
Megjegyzés. A 7. hónap 10. napja az Ítélet napja volt Ijráel szá­
mára, Isten megparancsolta, hogy azok, akik vonakodnak magukat ezen 
a napon megsanyargatni, örökre zárassanak ki népük kebeléből.
5. Mily külön áldozatokat mutatott be a főpap ezen na­
pon? — „Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át ezen 
a napon két kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy kost 
egészen égő áldozatul. És áldozza meg Áron a bűnért való 
áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelési ma­
gáért és házanépéért." 16, 5. 6.
6. Mi történt a két kecskebakkal, miután a tulkot már 
feláldozta? — „Azután vegye elő a két kecskebakot, és 
állassa azokat az Ur elé, a gyülekezet sátorának nyílásához
és vessen sorsot a két bakra; az egyik sorsot az Űrért, a 
másik sorsot Azázélért." 7. 8. versek.
7. Mi történt erre azzal a bakkal, amelyre az Űrért való 
sors esett? — „És áldozza meg Áron azt a bakot, melyre 
az Űrért való sors esett és készítse el azt bűnért való áldo­
zatul." 9. v.
Megjegyzés. Ha a 11—18. verseket is elolvassuk, azt látjuk, hogy 
a főpap, miután a tulkot és a bakot feláldozta, vérüket a szentek szent­
jébe vitte s ott hétszer hintette azt a frigyszekrény feletti kegyelem 
trónjára.
8. Mi történt a vérnek ezen hintése által? — „És hint­
sen arra a vérből az & ujjával hétszer; igy tegye tisztává és 
szentelje meg az Izráel fiainak Lsztátalanságától." 19. v.
Megjegyzés. Izráelnek az a tisztátalansága, melytől a, szentélyt 
meg kellett tisztítani, nem testi tisztátalanság volt, hanem a bűnnek 
szennye.
9. 
Mi történt a még életben lévő bakkal, midőn a főpap 
befejezte a szentély megtisztítását? — „Miután pedig elvégzi 
a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való en- 
gesztelést, hozza elő az élő bakot. És tegye Áron mindakét 
kezét az élő bak fejére és vallja meg felette Izráel fiainak 
minden hamisságát és minden vétkét,- mindenféle bűneit: és 
rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arra való 
emberrel a pusztába, hogy vigye magán a bak minden ő 
hamisságukat kietlen földre és hogy bocsássa el a bakot a 
pusztában." 20—22. v.
Megjegyzés. A bűn az egész éven át összegyűlt a szentélyben. 
Az engesztelési napon a főpap a rendkívüli szolgálat által eltávolította 
a szentélyben összegyűlt összes bűnt az Azázel fejére, akit a bűnnel 
együtt örökre eltávolítottak a táborból.
Ez az a szolgálat, amelyet Pál apostol megemlit: „De 
azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek." Zsid. 10, 3. Ha 
valaki vétkezett s áldozatot mutatott be, csak feltételesen 
nyert bűnbocsánatot. Csak egyszer az évben, az engesztelési 
napon ment végbe az a fő szolgálat, amely végérvényesen 
megszabadította őket bűneiktől. Ez a nap a bűnre emlékez­
tet mindenkit. S ha a bűnös őszintén megbánta bűneit s el­
határozta magát a megtérésre, akkor Isten az e célból eh 
rendelt templomi szolgálat által engeszteléssel ajándékozta 
meg őket. Ha azonban vonakodtak ezen napon magiíkat sa­
nyargatni s bűneiket őszintén megbánni, akkor kiirtattak 
Izráel gyülekezetéből. Ez volt az egész évi kegyelemidőnek 
vége Izráel bűnösei számára. Ez volt a végső isteni döntés­
nek napja.
10. Minek az árnyképe volt az egész évi templomi'szol­
gálatnak ezen utolsó napja? — „Akik a mennyei dolgok 
árnyékának és ábrázolatának szolgáltak." Zsid. 8, 5.
11. Megtisztittatott-e a mennyei szentély is ? — „Annak- 
okáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai 
efélékkel tisztittassanak meg, magük a mennyei dolgok azon­
ban különb áldozatokkal." Zsid. 9, 23.
Megjegyzés. A földi szentélyt áldozati állatok vérével tisztították 
meg, azonban a mennyeit, amelynek a földi csak árnyképe volt, különb 
áldozat, Krisztus vére tisztítja meg. Ezen bibliai hely határozóban ki­
jelenti, hogy a mennyei szentély is megtisztittatik. A földi szentély és a 
benne végbemenő összes szolgálatok csak árnyképei voltak a mennyei 
szentélyben lefolyó szolgálatoknak.
Izráel engesztelési napja az ítélet napjának előképe volt.
• 
12. Mily különleges szolgálatot teljesít Krisztus híveiért,
mielőtt a memíyei szentélyből távozik? -r- „Aki győz, az fe­
hér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet-
nek könyvéből; és vallást teszek annak nevéről az én Atyám 
előtt és az ő angyalai előtt," Jel. 3, 5.
13. Mit tesz Krisztus azoknak a bűnével, akik végül 
mégis győztesen végezték be életpályájukat? — „Krisztus el­
törli ezeknek bűnét. „Bánjátok meg azért és térjetek meg, 
hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy igy eljöjjenek a fel- 
üdülésnak idői az Urnák színétől." Csel. 3, 19.
14. Mit,cselekszik az Ur azok neveivel, akik ellene vét­
keztek ? —' „Aki vétkezett ellenem, azt kitörlöm az én köny­
vemből." 2 Móz. 32, 33.
15. Mikor nyittatnak meg a könyvek és mikor vizsgál­
tatnak meg a beléjük irt dolgok? — „Nézém, mig királyi 
székek tétetének és az Öregkőm leüle . . . itélők ülének le és 
könyvek nyittatának meg." Dán. 7, 9. 10.
Megjegyzés. Mielőtt Krisztus a mennyei szentélyből távozik, egy 
oly ítélet tartatik meg a mennyben, amely a földi szentélyben lefolyt 
engesztelésnapi árnyékszolgálatnak valóságos képét alkotja. Ez alkalom­
mal megnyittatnak Isten előtt azon könyvek, melyekbe cselekedeteink 
fel vannak jegyézve s Isten megvizsgálja mindazoknak életét és csele­
kedetét, akik a Krisztusba vetett hitükről tanúbizonyságot tettek.
16. Ki viteték ez alkalommal Isten elé? — „Látám éj­
szakai látásokban és imé az égnek felhőiben mint valami 
emberfia jőve, és méné az Öregkoruhoz és eleibe vivék őt."
Megjegyzés. Krisztus mint a mi szószólónk és közbenjárónk lé­
szen ezen időben Isten előtt. A mennyei könyvekbe be van írva minden 
embernek az élete s ez alkalommal Isten elé-terjesztetnek ezen köny­
vek a végső döntés céljából. Ha valaki győztesnek találtatik, Krisztus 
annak nevét vallja az Isten előtt, saját vérének kiontását néki is érde­
mül tudja be s az illetőnek vétkfei kitöröltetnek az emlékezés könyvé­
ből. Viszont azoknak a nevét kitörlik az élet könyvéből, akik érdem­
teleneknek bizonyulnak az örök életre. Ezen munka mindaddig folytató­
dik, amig Isten minden gyermeke igazolva lészen s mindnyájuknak bűne 
eltávolittatik Isten színe elől. Ezen mennyei munkát jelképezte a földi 
szentélyben az engesztelési napon lefolyt árnyékszolgálat.
Sátán Azázél, vagyis a bűnbak által jelképezve.
17. Mi történik Sátánnal, miután Krisztus befejezi szol­
gálatát a mennyei szentélyben? — „És láték egy angyalt le- 
szállani a mennyből, akinél vala a mélységnek kulcsa és egy 
nagy lánc a kezében. És megfogá a sárkányt, azt a régi kí­
gyót, aki az ördög és Sátán s’megkötöző ezer esztendőre. És 
veté őt a mélységbe és bezárá azt, és bepecsételé ő felette, 
hogy többé el ne hitesse a népeket, mig betelik az ezer 
esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre." 
Jel. 2Q, 1—3.
Megjegyzés. A 1(1 számú leckében már kimutattuk, hogy az a 
mélység, amelyben Sátán ezer esztendeig megkötözve tartatik, tulajdon­
képen nem más, mint földünk, azonban elpusztult állapotában. Az első 
és második feltámadás között ugyanis teljesen kietlen és kihalt lészen 
a föld. Borítva lesz felszíne az Ur által megölettek hulláival. A hatal­
mas földrengések következtében felülete megrepedezik s minden pom­
pája romokban hever. Azázél, azaz a bűnbak Sátánt jelképezte. Midőn 
Jézus a mennyei könyvekből már kitörölte szentjeinek vétkeit, mind­
nyájuk bűne Sátán fejére tétetik, mert hisz ő volt az, aki az emberiséget 
a bűnre csábította. Egy hatalmas angyal megragadja s kilöki örökre a 
szentek táborából. Egy lakatlan helyre űzi, hogy ott vezekeljen örökre 
az emberiség bűneiért.
18. Mily isteni végzés hirdettetik ki, midőn Krisztus le­
zárja főpapi szolgálatát? — „Aki igazságtalan, legyen igaz­
ságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután 
is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szentel­
tessék meg ezután is. És imé hamar eljövök; és az én ju­
talmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az 
ő cselekedete lesz." Jel. 22, 11. 12.
Megjegyzés. Ezen végzés kihirdetése a kegyelemidő lejárását je­
lenti s örökre elpecsételi mincfen egyes emberi léleknek a sorsát. Azok, 
akik vonakodtak lelkűket bűnbánóan megalázni Isten előtt, örökre ki-
záratnak az igazak közösségéből. Az a rövid idő, mely a kegyelemidő 
lezárása és Krisztus eljövetele között telikkel, a nyomorúságnak és szen­
vedésnek ideje lészen a föld istentelen lakói számára. Ezen időben 
öntetik ki a föld lakósaira az isteni harag hét utolsó csapása. Ekkor 
már nem lészen többé közbenjáró, ki szót emeljen érettük.
Midőn a főpap az engesztelési napon a szentek szent­
jében befejezte szolgálatát, kilépett, hogy megáldja az imára 
egy begy ült népet, mely reá várakozott. A mi üdvözítőnk is, 
midőn befejezi mennyei közbenjárói szolgálatát, bűn nélkül 
jelenik meg azoknak üdvösségére, akik reá várakoznak. A hű­
séges várakozókat megáldja és megadja nékik örökös jutal­
mukat. A következő leckében azon kérdéssel foglalkozunk, 
hogy meghatározza-e az írás azt az időpontot, midőn Krisz­
tus mint főpap belép a mennyei szentélybe, hogy azt mind­
azon bűntől megtisztítsa, amely benne Ádám bukása óta fel­
halmozódott.
A mennyei, szentély megtisztításának ideje.
1. Hol és mikor adatott az a látomás, melyet Dániel 
könyvének 8. része ismertet velünk? — „Belsaczár király 
uralkodásának 3. esztendejében látomás jelenék-meg nékem 
Dánielnek . ... és mikor láték, Susán várában voltam, mely 
Élám tartományában van; és láték látomásban és imé az
'Ulai folyam mellett valék." Dán. 8, 1. 2. 
-
2. Mit látott Dániel ezen látomásban? — „És felemelém 
szemeimet és látám és imé egy kos álla a folyam előtt és 
2 szarva vala; és az a két szarv magas vala, de egyik a 
másiknál magasabb, és a magasabb később növekedők. Látám 
ezt a kost szarvaival öklelőzni napnyugat, észak és dél felé 
és semmi állat sem állhata meg előtte és senki sem szabadít­
hatta még kezéből és tetszése szerint cselekedék és nagy- 
gyá lőn.“
És mig én szemlélőm, imé egy kecskebak jőve a föld 
egész színére, és nem is illető a földet; és ennek a baknak 
tekintélyes szarva; vala az ő szemei Között; és méné a két- 
,szarvú koshoz, melyet láték állani a folyam előtt; és feléje 
futa erejének indulatában. És látám á koshoz érni; és néki 
dühödött és leüté" a kost, és letöré két szarvát, és nem vala 
erő a kosban megállani előtte, és leüté a földre és megtapodta, 
és nem vala a kosnak senkije, aki őt megmentse annak 
kezéből . . . .“
„És megnőve mind az ég seregéig; és a földre vete
némelyeket ama seregből és a csillagokból és megtapodá 
azokat. És a seregeknek fejedelméig növekedék és elvette 
tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségé­
nek helye. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, 
a vétek miatt; és földre veti az igazságot és cselekszik és jó 
szerencséje van." Dán. 8, 3—12.
3. Milyen jövendölést hallott a próféta ezen látomás után 
a szentély megtisztításának idejére nézve? — „És hallék egy 
szentet szólani, és monda egy szent annak, aki szól vala: 
Meddig tart e látomás a mindennapi áldozat és a pusztító 
vétek felől? S a szent hely és a sereg meddig tapostatik? 
És monda nékem: 2300 estvéig és reggelig, azután megtisz- 
tittatik a szenthely." Dán. 8, 14.
4. Ki küldetett el, hogy Dánielnek ezen látomást meg­
magyarázza? — „És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta 
pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látomást." 16. v.
5. Hogyan magyarázta meg Gábriel a prófétának adott 
látomást? — „Az a kétszarvu kos, melyet láttál, Médiának 
és Perzsiának királya. 
A szőrös kecskebak Görögország 
királya. Hogy pedig az letöreték és négy álla helyébe, négy 
ország támad abból a nemzetből, de nem annak erejéből. És 
ezek országai után, mikor elfogynak a gonoszok, támad egy 
kemény orcáju, ravaszságokhoz-értő király." „És annak nagy 
ereje lesz, noha néma maga ereje által; és csodálatosképen 
pusztít és jó szerencsével halad és cselekszik ... sőt a feje­
delmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik 
meg." 20—25. v.
Megjegyzés. Ezen tIátomás röviddel azelőtt adatott, hogy a babi­
lóniai birodalmat az egyesült méd-perzsa hadsereg elfoglalta. Itt is 
ugyanarról a tárgyról van szó, mint a 2. és 7. fejezetekben, csakhogy 
iti még iöbb részletkérdést tudunk meg. Látjuk a kost, mely a Méd- 
Perzsa birodalmat jelképezi, amint hódítva tör elő s hatalmát kiterjeszti 
észak, nyugat és dél felé. Látjuk a nyugatról előretörő kecskebakot,
amely előtt összeomlik a Perzsa birodalom. A kecskebak szemei közötti 
nagy szarv az első leghatalmasabb királyt, tehát Nagy Sándort jelképezi. 
Ezen szarv letörése Nagy Sándornak a világ meghódítása után csak­
hamar bekövetkezett halálát jelzi. A négy szarv azt ábrázolja, hogy 
halála után tábornokai rövidesen maguk között osztották fel hatalmas 
birodalmát. A kis szarv, amely végül a négy szarv egyikéből támadt 
s amely igen naggyá lön, úgy hogy Isten népét is elnyomta, sőt a sere­
gek fejedelme, azaz Krisztus ellen is feltámadt, a Római birodalom volt.
6. A látomás megmagyarázása után mily szavakkal em­
lékezik meg az angyal a 2300 napról? — „És az estvéről 
és reggelről való látomás, mely megmondatott, igazság; te 
azonban pecsételd be a látomást, mert sok napra való." 26. v.
Megjegyzés. Gábriel nem magyarázta meg a 2300 napnak jelen­
tését. Ennek valószínűleg #z volt az oka, hogy Dániel elerőtlenedett, 
elájult s nem volt ereje a titkok további feltárásának meghallgatásához. 
A 27. vers végén kijelenti Dániel, hogy nem értette a látomást és nem 
volt senki sem, aki azt neki megmagyarázta volna. Ez a kijelentés nem 
a jelképekre, amiket az angyal megmagyarázott, hanem csakis a 2300 
napra vonatkozhatik. A további fejezet közli velünk, hogy az angyal 
ismét felkereste Dánielt, hogy további magyarázatokkal szolgáljon neki. 
Ebben az időben Dániel áhitatosan könyörgött Istenhez, hogy irgalmaz- 
zon végre népének, mely szétszóratott és szentélyének, mely rombadölt. 
Nabukodonozor király ugyanis éppen 68 évvel előbb dúlta fel Jeruzsá­
lemet, amikor is a templomot felégette s Izráel népét száműzetésbe vitte 
Babilóniába. Isten elhatározta, hoey ezen fogság 70 évig tartson. Jer. 25, 
11. 12. Dániel tudta, hogy ezen 70 esztendő befejeződik, ezért forró 
fohászban kérte Istent, hogy közelítse el népe megváltásának idejét. 
Olvassuk el Dániel könyvének 9. részét.
7. Ki látogatta meg imaközben Dánielt? — „És még az 
imádságot mondom vala, mikor arpa férfiú, Gábriel, akit elébb 
a látomásban láttam vala, sebességgal repülvén, megillete 
engem az estvéli áldozat idején." Dán. 9, 21.
8. Milyen célból jött Gábriel saját kijelentése szerint ? — 
„És értésére adá és szóla és mondá: Dániel, most jöttem ki* 
hogy értelemre tanítsalak." 32. v.
9. Mire kérte fel Dánielt? — „Értsd meg a látomást!"
23. vers.
Megjegyzés. Az angyal szavaira azért kell figyelnünk, mert azok 
a látomás további magyarázatát tartalmazzák. Megadja a 2300 estvének 
és reggelnek kiindulási pontját és leírja azon eseményeket, melyek az 
első 490 esztendő folyomán mennek végbe.
10. A látomásban meghatározott időből, Gábriel kijelen­
tése értelmében, mekkora volt szánva a zsidó nép számára? 
— „70 hét szabatott a te népedre és szent városodra.“ 24. y
Megjegyzés. A héber alapszöveg szerint nem szabatott, hanem 
vágatott le kifejezés használtatik a szentirásban. Ez annyit jelent, hogy 
a 2300 prófétai napból 70 hét, azaz 490 prófétai nap kizárólag a zsidó 
népre vonatkozik még. A jövendölésekben egy nap mindig egy évet 
jelent. Ezen idő .alatt a jeruzsálemi szent templom fennállott s Izráel 
népe, mint Isten kiválasztott, papi nemzete hazájában lakott. Ezen 490 
éves korszak végén kellett a megváltónak is eljönni s ugyancsak ezen 
korszak végén vettetik el a zsidó nép s záratik ki Isten kegyelméből, 
mivelhogy az isteni kegyelem hivó szavának nem engedett. Ezen kor­
szak végeztével a szentély elpusztult s ezen elpusztult állapotában 
marad mindvégig.
11. Gábriel kijelentése értelmében mikor kezdődött ezen 
2300 éves prófétai korszak? — „A Jeruzsálem ujjáépittetése 
felől való szózat keletkezésétől* “ 25. v.
Megjegyzés. Artaxerxes király a Krisztus születése előtti 457. 
esztendőben adta ki a parancsot Jeruzsálem és a szentély felépítésére. 
,Ezsd. 7. 11—26. Ezen parancsot, mely körülbelül az év közepe táján 
lépett érvénybe, Ezsdrás vitte Jeruzsálembe. Ha ezen időponttól 2300 
évet számítunk, akkor az 1844. év őszébe jutunk, midőn a próféták 
tanítása szerint kezdetét vette a mennyei szentély megtisztítása.
Egyelőre azon eseményekkel foglalkozunk, melyek az 
első 70 hét, illetve 490 esztendő folyamán játszódnak le.
12. Hány évnek kell eltelni azon időtől fogva, midőn a
Jeruzsálem újjáépítésére vonatkozó parancs kiadatott, Jézus 
születéséig? — „Tudd meg azért és vedd eszedbe: a Jeru­
zsálem újraépítése felől való szózat keletkezéstől a Messiás 
fejedelemig 7 és 62 hét van.w 25. v.
Megjegyzés. Ez összesen 69 hét, valóságban 483 évet jelent. Ha 
a Krisztus születése előtti 457-hez' hozzáadjuk a 483 esztendőt, akkor 
a Krisztqs születése utáni 27. évbe jutunk, amely esztendőben Keresz­
telő János Jézust alámentette s Isten nyilvánosan egyszülött Fiának 
nyilvánította. Lásd Márk. 1, 9—11; Luk. 3, 21. 21.
13. Mi történik ezután Krisztussal Gábriel kijelentése 
szerint? — „A 62 hét múlva pedig kiirtatik a messiás és 
senkije sem lesz." 26* v.
14. Mit cselekszik Krisztus a 70. hétben? — „És egy 
héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén 
véget vet a véres áldozatnak és ételáldozatnak." 27. v.
Megjegyzés. Krisztus alámeritkezése után 3 és fél évvel feszit- 
tetqtt meg, tehát az utolsó prófétai hétnek (hét évnek) épen a közepén 
halt meg. Az összes áldozatok, mikről a próféta említést tesz* Krisztus 
halálára mutattak. Mikor Krisztus meghalt, feleslegessé váltak a halálát 
symbolizáló eme áldozatok, ezért megszűntek. Halála által sokkal meg­
erősítette a szövetséget Izráelben. Halála után 3 és fél évig tanítványai 
sem mentek sehova, hanem csupán Izráel népének hirdették az igaz­
ságot. Lásd Zsid. 2, 3. Ezzel a Krisztus születése utáni 34. évbe jutunk, 
midőn István vértanú halált hal s Pál, a pogányok eme nagy apostola 
megtér. Mindezen események a 2300 évre terjedő prófétai korszak 
első 490 évében történtek, tehát azon időszakban, amely Izráel népére 
szabatott ki, amely korszakban Izráel népe Isten kiváltságos, kiválasz­
tott népe volt.
15. Gábriel angyal kijelentése értelmében mi történjék 
Jeruzsálemmel Krisztus halála után? — „És a várost és a 
szenthelyet elpusztítja a következő fejedelem népe; és vége 
lesz mintegy vízözön által, és végig tart a háború, elhatároz­
tatott a pusztulás .... és utálatosság szárnyai pusztít, amig
az enyészet és ami elhatároztatott, a pusztítóra szakad." 
26. 27. versek.
Megjegyzés. Ennek értelmében tehát a messiás eljövetele után 
elpusztittatik a szent város és a szentély s mindvégig pusztán is marad. 
Ezen jövendölés szószerint teljesedésbe ment. Krisztus halála után alig 
negyven évre a rómaiak romba döntötték a szent várost s Titusz seregei 
elhamvasztották a szent templomot.
Ne feledjük, hogy a prófétai kijelentés értelmében a 
szentély tisztulásának a 2300 év végen kell végbemenni. Ez 
a 2300 év, mint már láttuk a Krisztus előtti 457-ben vette 
kezdetét és a Krisztus utáni 1844.-ben végződött. Ezen kor­
szaknak első 486 és fél éve Krisztus kereszthalálához hoz 
bennünket. Mindeddig a jeruzsálemi szentély képezte az egy- 
istenimádás központját. Midőn azonban Krisztus megjelent 
és vérét engesztelő áldozatul ontotta ki az emberiség bűnei­
ért, feleslegessé vált s meg is szűnt a földi szentélyben folyó 
áldozati szolgálat. Az imádás központját ettől fogva a meny- 
nyei szentély s a benne folyó igazi főpapi szolgálat képezte. 
Ennek következtében a 2300 évre terjedő korszak végén meg- 
tisztittatott szenthely semmiesetre sem lehet a földi szenthely, 
amely mind a mai napig romokban hever s amelyben a szol­
gálat Krisztus halálától fogva mind a mai napig szünetel, 
illetve érvénytelen. Ebből világosan következtethetjük, hogy 
a 2300 év végén megtisztittatott szentély a valóságos mennyei 
szentély.
Ugyanezen igazságot egyéb bibliai kijelentések is. meg­
erősítik. Dán. 7, 9—13. bemutatja a mennyben folyó Ítéletet. 
Ezen ítélet még abban az időben kezdetét vette, midőn a 
pápaságnak világi hatalom volt kezében. Dán. 7, 26-ban 
ugyanis a következőket olvashatjuk: „De itélők ülének és az 
ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elvesszen." 
1844 óta a pápák végleg elveszítették világi hatalmukat.
9
Birodalmuk utolsó maradványaitól őket Viktoi Emánuel király 
fosztotta meg 1870. szept. 20.-án.
A Jel. 14, 6—15. azon tényt tárja elénk, hogy miután a 
mennyei ítélkezés kezdetét vette, az utolsó kegyelmi üzenet 
hirdettetik az egész világon. Az utolsó kegyelmi üzenet mind 
nagyobb erővel és hatalommal hirdettetik az egész földkerek­
ségén, ami világos bizonyítéka annak, hogy mi jelenleg az 
ítélet idejében élünk. Egy hasonlóképen jellemző esemény a 
múlt század negyvenes éveiben lefolyt Miller-féle nagy evan­
géliumi mozgalom, amely a hivő lelkek figyelmét a 2300 
éves prófétai korszak végére irányította. 
»
A szombat. A szombat elrendelése 
és megünneplése.
A bibliai hit alapja.
Az igaz keresztyénség fundamentuma és egyedüli zsinór­
mértéke a Biblia, mint Istennek kijelentése. Az igaz keresz­
tyéneknek el kell vetni minden olyan tant és minden olyan 
vallási szokást, amelyet nem a szentirás, tehát nem a jó Isten 
rendelt el. Az igaz keresztyén csak akkor fogadhat el vala­
mely tant, ha azt előbb a biblia fényénél megvizsgálta s úgy 
találta, hogy az összhangban van Isten igéjével.
Az utolsó időben sokan kutatják a bibliában a vasárnap 
megünneplésének alapját. Sokan szeretnék kimutatni, hogy a 
biblia is ismeri a vasárnap megünneplését. Azonban a bibliá­
ban még csak említés sem tétetik a vasárnapról, mint heti 
szünnapról. Ennek következtében a következő kérdések me­
rülnek fel bennünk: Miért ünnepeljük a hét első napját, mi­
kor a biblia világosan és félreérthetetlenül kimondja, hogy a 
hét hetedik napja a te Uradnak Istenednek szombatja? Ki 
felelős azért, hogy ezen ünnepet a hét első napjára helyez­
ték át? Ki eszközölte ezen változást? Miért ünnepeljük a hét 
első napját? Mily jelentősége van ennek egyáltalán?
Örömmel fogadják mindazon lelkek ezen kérdéseknek 
tárgyilagos megvizsgálását, akiknek minden igyekezete oda 
irányul, hogy isteni Mesterüket mindenben hiven kövessék s
9*
akik az igazságot mindennél többre becsülik. Ezért felkérjük 
a kedves olvasót, hogy a legnagyobb gonddal kutassa és 
vizsgálja ezen kérdéseket Isten igéjének fényénél.
A szombat elrendelése.
1. Kinek az érdekében rendelte el Isten a szombatot? — 
„A szombat lön az emberért.“•Márk. 2, 27.
2. Mikor rendelte el Isten a szombatot ? — „És elvégez- 
teték az ég és a föld és azoknak minden serege. Mikor pe­
dig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, melyet alkotott 
vala. És megáldá Isten a hetedik napot és megszentelé azt, 
mivelhogy ezen a napon szűnt vala meg minden munkájától, 
melyet teremtve szerzett vala Isten. “ 1 Móz. 2, 1.
Megjegyzés. Isten hat nap alatt teremtette a világot s a hetedik 
napon megpihent munkájától. Isten ezzel a szombatot a teremtés hete­
dik napját rendelte el e föld lakosai számára. Isten négyféle eljárással 
rendelte el a szombat megünneplését. 1. Ő maga is hat napon át 
uralkodott. 2. A hetedik napon megpihent. 3. A hetedik napot meg­
áldotta végül 4. megszentelte azt. A szombat, vagy helyesebben „szab­
hat" szó nyugalmat, megpihenést jelent. Isten tehát megáldotta és meg­
szentelte a szombat napot. Megszentelni egy napot, annyit jelent, mint 
azt kiválasztani a többi nap közül oly célból, hogy valamely magasz- 
tosabb dologgal töltsük azt ki, mint a többit. Jóéi. 1, 14. Józsué 20, 7. 
Minthogy az írás kijelenti, hogy Isten az emberért alkotá a szombatot, 
egészen világos, hogy Isten a szombat megtartásának módozataira nézve 
is kioktatá az embert. Isten tehát már Ádámmal megismertette azt a 
törvényt, amely néki a szombatnap megszentelését és megőrizését elő­
írta.
A szombat megünneplése.
3. 
Hogyan kell a szombatot megünnepelnünk? — „Meg­
emlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat 
napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a
hetedik nap az Urnák, a te Istenednek szombatja; semmi 
dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szol­
gád, se szolgáló leányod, se barmod, se jövevényed, aki a 
kapudon belül van." 2 Móz. 20, 8—10.
4. Hogyan okolja meg az írás a szombat megünneplé­
sének elrendelését? — „Mert hat napon teremté az Ur az 
eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van. A 
hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldá az Ur a 
szombatnapját és megszentelé azt.“ 11. v.
Megjegyzés. Isten hat nap alatt teremtette meg az egész földet s 
mindazt, ami azon van. A hetedik napon megnyugodott munkájától. A 
hetedik napot megáldotta s megszentelte és elrendelte, hogy az emberi­
ség azt a teremiés emlékünnepe gyanánt ülje meg. így keletkezett az 
időnek hetekre való beosztása. A hét első hat napja munkanap volt, 
de a hetediket ünnep gyanánt ülte meg az ember a Teremtő tiszte­
letére.
5. Minek a jele a szombat megünneplése Isten és gyer­
mekei között ? És az én szombatjaimat megszenteljétek, hogy 
legyenek jegyül énköztem és tiköztetek, hogy megtudjátok, 
hogy én vagyok az Ur, a ti Istenetek." Ezék. 20, 10.
Megjegyzés. A szombat megünneplése az embernek állandóan 
emlékezetébe idézi az igaz Istent, mindeneknek atyját, ég és földnek 
teremtőjét. Azok az emberek, akik Isten szavának elrendelése következ­
tében megszentelik és megőrizik a szombat napiát, soha sem feledkez­
nek meg Istenükről. Ez állandóan emlékezteti őket arra, akitől minden 
áldás származik. Ez egy oly jel, amely Jehova imádóit megkülönbözteti 
a hamis hitüektől. Mily lelki vakság és korlátoltság kell ahhoz, hogy 
az ember Isten ezen szent napját könnyelműen elvesse s azt egy­
szerűen zsidó ünnepnek nevezze. Azok, akik az Ur szombatnapját el­
vetik, ezzel kinyilvánítják, hogy nem akarnak a teremtés művéről sem 
megemlékezni s egy nagy igazságnak árulóivá lesznek.
6. Mit ígért meg az Ur azoknak, akik a szombatnapot 
megünnepelik? — „Ha megtartóztatod szombaton lábadat és
nem űződ kedvtelésedet szent napomon és a szombatot 
gyönyörűségnek hívod, az Ur szent és dicsőséges napjának, 
és megszenteled azt, dolgaidat nem tévén, foglalkozást sem 
találván, hamis beszédeket sem szólván, akkor gyönyörűsé­
ged lesz az Urban; és én hordozlak a föld magaslatain és 
azt mivelem, hogy Jákobnak, atyádnak örökségével élj; mert 
az Ur szája szólt." Ésa. 53, 13. 14.
Megjegyzés. Kedves olvasó! Te kiknek táborába tartozol? Tán 
te is azok közé tartozol, akik lábbal tapossák az Ur szent szombaját? 
Gondolkozz egy kicsit és fontold meg, mily végtelen tiszteletlenség ez 
Teremtőddel szemben, aki annak megőrizését szent igéjében elrendelte. 
Az Ur téged is kér, hogy szent napját tartsd tiszteletben s azoknak, 
akik kérésének engedelmeskednek, megígéri, hogy gyönyörködni fognak 
az Urban. Ezeknek megígérte az Ur Jákob atyánknak az örökségét, ami 
nem más, mint a megváltottak uj földjéből való részesedés. Azon tény, 
hogy a zsidó nép valaha hosszú évszázadokon át Isten kiválasztott 
népe volt, amelynek először adta át az Ur parancsolatait s azon tény* 
hogy ez a zsidő nép híven megtartotta hosszú időn keresztül az Ur 
szombatját, Istennek ezen szent nyugalom napját, még mindig nem teszi 
azt zsidóvá, minket pedig nem ment fel annak megtartása alól, nem ment 
fel egy oly parancsolat megtartásától, amely a sinaihegyi tízparancsolat 
központját képezi. Istennek, mint teremtőnknek jogában áll teremtmé­
nyeinek parancsolatokat adni, nékünk pedig kötelességünk alázatos 
engedelmességgel, szeretettel és örömmel engedelmeskedni Istenünk 
parancsolatainak.
Az ujtestamentumi szombat.
7. 
Az ujtestamentum tanítása értelmében a hétnek me­
lyik napját kell szombatnak tekintenünk? — „Mikor pedig el­
múlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária, a Jakab anyja, és 
Sálómé drága keneteket vásáriának, hogy elmenvén, meg­
kenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolt­
hoz ménének, napfölkeltekor." Márk. 16, 1. 2.
Megjegyzés. Márkus evangéliuma tehát kijelenti, hogy midőn a 
hét első napja felvirradt, a szombat elmúlt. Ennek következtében nem 
ünnepelhetjük a szombatnapot a hét első napján. A szombat a hét he­
tedik napja. A hét első napja a vasárnap, amelyen Krisztus feltámadása 
ment végbe. Ne feledjük, hogy az evangéliumot több évvel Krisztus ha­
lála után írták, oly célból, hogy általa a keresztyéneket az idők vége­
zetéig tanítsák. Márknak is az volt a céija, hogy megírja a keresztyé­
neknek, miszerint hogy a szombatnap a hét hetedik napja, amelyre a 
hét első napja következik.
8. Mely napot nevezi Máté evangélista szombatnak ? — 
„A szombat végén pedig, a hét első napjára virradólag, ki- 
méne Mária Magdaléna és a másik Mária, hogy megnézzék 
a sirt.“ Máté 28, 1.
Megjegyzés. Tehát Máté evangéliuma értelmében is vége a szom­
batnak, midőn a hét első napja virrad.
9. Melyik napot ünnepelték ezen jámbor asszonyok szom­
bat gyanánt? — „Az őt követő asszonyok is pedig, akik 
vele Galileából jöttek, megnézék a sirt és hogy miképen he­
lyeztetett el az ő teste. Visszatérvén pedig, készitének fűszer- 
számokat és keneteket. És szombaton nyugovának a paran­
csolat szerint," Luk. 23, 55—57.
10. Mit tettek, miután szombaton megnyugodtak? — 
„A hétnek első napján pedig kora reggel a .sirhoz ménének, 
vivén az elkészített füszerszámokat, és némely más asszonyok 
is velük." Luk. 24, 1.
Megjegyzés. E helyen egész határozottan kijelenti a szentirás, 
hogy a Krisztus kíséretéhez tartozó „szent asszonyok" miután szom­
baton a parancsolat szerint megnyugovának, a hét első napjának reg­
gelén Jézus sírjához siettek, hogy holttestét bebalzsamozzák. A paran­
csolat igy hangzik: „A hetedik nap a te Uradnak, Istenednek szom­
batja." Ha tehát a parancsolat szerint akarunk cselekedni, akkor a Lu­
kács evangéliumában elénk tárt példa értelmében nékünk is az Ur 
szombatját kell megőriznünk, amely pedig a hét hetedik napján van.
Ennek értelmében azon keresztyének, akik a hét első napját ünnepelik 
heti szünnap gyanánt, nem tesznek eleget azon isteni parancsolatnak, 
amely elrendeli, hogy a hetedik nap a te Uradnak Istenednek szom­
batja. Ez a hetedik nap, melyet az Ur szünnapul rendel el számunkra, 
azonos azzal a nappal, amelyet kalendáriumunk ma is szombatnak nevez.
11. Kinél lakott Pál apostol Korintus városában s mivel 
kereste meg ott kenyerét? — „Ezekután Pál Aténből eltávoz­
ván, méné Korintusba. És mikor egy Akvilás nevű pontusi 
zsidóra talált, ki nem rég jött Itáliából, és feleségére Pris- 
cillára .... hozzájuk csatlakozók. És mivelhogy azonféle mí­
ves vala, náluk marada, és dolgozik vala. Mesterségükre 
nézve pedig sátorcsinálók valának.“ Ap. csel. 18, 1—3.
Megjegyzés. Mikor Pál apostol helyről-helyre vándorolt, hogy 
Isten országának evangéliumát hirdesse, nem támogatta őt egyetlen 
missziótársaság sem. Két keze munkájával tartotta fenn magát. Korin 
tus városába érkezve, megismerkedetl egy Akvilás és Priscilla nevű 
házaspárral, akiknél megszállott, s akikkel együtt sátorcsinálással ke­
reste meg kenyerét. A további bibliai helyek azt mutatják, hogy Pál 
apostol szorgalmasan dolgozott éjjel és nappal, hogy fenntartsa ön­
magát és azokat is, akik vele valának. Tehát a hétnek mind a hat nap­
ját szorgalmas munkában töltötte. Lásd Csel. 20, 33—35. 1 Kor. 4, 12. 
1 Thess. 2, 9. 2 Thess. 3, 8.
12. Mit tett Pál apostol szombatnapon, miután az egész 
hetet munkában töltötte ? — „Vetekedék pedig minden szom­
baton a zsinagógában és igyekezék mind zsidókat, mind gö­
rögöket meggyőzni." 4. v.
Megjegyzés. Pál apostol tehát minden szombaton félretette mun­
káját s a gyülekezetbe ment (zsinagóga == gyülekezet) hogy a népet 
tanítsa.
13. Vájjon minden helyen ilyen módon cselekedett Pál. 
bárhol tartózkodott is ? — „Miután pedig általmentek Ámfipo- 
lison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, ahol volt a
zsidóknak zsinagógájok. Pál pedig, amint szokása vala, be- 
méne hozzájuk és három szombaton vetekedék az írásokból." 
Csel. 17, 1. 2.; 16, 13.; 14—44.
Megjegyzés. Az első keresztyének, amint látjuk, ugyanazt a szom­
batot ünnepelték meg, mint a zsidók. Ezt azon tényből is láthatjuk, 
hogy Pál apostol minden szombaton tanított a zsinagógában. Ebből azt 
is látjuk, hogy Pál apostol idejében csak egy hetedik napot ismertek, 
melyet nyugalomnapul ünnepeltek. Ne feledjük azon tényt sem, hogy 
Lukács az Apostolok cselekedetei cimü könyvet Krisztus halála, illetve 
feltámadása után mintegy 30 esztendőre irta. A könyv megírásának 
célja a keresztyén gyülekezetek tanítása volt. A könyvben oly dolgokat 
említ meg s oly kifejezéseket használ, amiket a keresztyének már jól 
ismertek. Ezért midőn kijelenti, hogy a szombat ama napja a hétnek, 
amely a hét első napját előzi meg, illetve, amely a hét első napjának 
felvirradtával végződik, egészen természetes, hogy az akkori keresztyének 
valamennyien igy ismerték ezt. Ha továbbá ugyanezen könyvben érté­
sünkre adja Lukács, hogy Pál egész héten át dolgozott, de szombat­
napon a zsinagógában tanított, ez újból azt mutatja, hogy Krisztus ta­
nítványai s általában az első keresztyének a hét hetedik napját ünne­
pelték szombat, illetve heti nyugalomnap gyanánt, ugyanazt a napot, 
amelyet a zsidók is megünnepeltek. Vannak oly keresztyén vallástanitók, 
akik el akarják velünk hitetni, hogy a szombat Krisztus feltámadásával 
a hét első napjára helyeztetett át. Azonban az ujtestamentum, vagy az 
első keresztyének erről mit sem tudtak. Ha Krisztus eszközölte volna 
a szombatnak a hetedik napról a hét első napjára való áthelyezését, 
akkor az apostolok nem nevezték volna a hetedik napot még Krisztus 
feltámadása után 30 évvel is szombatnak. Ez egy olyan ellentmondás 
lett volna, aminőt Isten tökéletes igéjében nem találhatunk.
Mindezekből világosan látjuk, hogy az újszövetségi szent- 
irások a legteljesebb összhangban vannak a ószövetségi igé­
vel abban az igazságban, hogy a hét hetedik napja a szom­
bat, melynek megszentelését és megőrzését a tízparancsolat 
elrendeli.
A hét első napja az ujtestamentumban.
Az előbbi leckefüzetben kimutattuk, miszerint az ujtesta- 
mentumi szentirás a leghatározottabban kijelenti, hogy a szom­
bat a hét hetedik napja. Most pedig azon bibliai helyeket 
tesszük tanulmányozásunk tárgyává, ahol a hét első napjáról 
tétetik említés, hogy meglássuk, vájjon az első keresztyének 
tulajdonitottak-e valami szentséget neki, avagy megünnepel­
ték-e azt valamely módon.
Az ujtestamentumban összesen 8-szor tétetik említés a 
hét első napjáról. Az első öt hely ezek közül a következő: 
Máté 28, 1; Márk. 16, 2—9; Luk. 25, 1 és Ján. 20, 1. Ezen 
bibliai helyek mind ugyanazon eseménnyel foglalkoznak, tud­
niillik, azzal, hogy a Krisztus kíséretében Galileából alájött 
asszonyok, a hét első napjának hajnalán Krisztus sírjához 
siettek. Ezen helyekből félreérthetetlenül kiviláglik, hogy ezen 
jámbor asszonyok, a hét első napját munkanapnak tekintet­
ték, mert hisz oly munka végzéséhez fogtak annak reggelén, 
amelynek elvégezése a hét hetedik napján, azaz szombatnapon 
tiltva volt s amit szombaton tényleg nem is végeztek el.
1. Mi történt ugyanaz nap estéjén? — „Mikor azért este 
vala azon a napon, a hétnek első napján, mikor az ajtók 
zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tánitványok a zsidók­
tól való félelem miatt, eljőve Jézus, és megálla a középen, 
és monda nékik: Békesség néktek!" Ján. 20, 19.
2. Mit tettek a tanítványok, mikor Jézus ez alkalommal
nékik megjelent? — „Azután, mikor az asztalnál ülnek vala, 
megjelenék magának a 11-nek és szemükre hányá az ő hi­
tetlenségüket és keményszivüségüket, hogy azoknak, akik fel­
támadva láták, nem hívének." Márk. 16, 14.
Megjegyzés. Azok, akik a vasárnap megünneplését az apostolokra 
akarják visszavezetni, azt állítják, hogy az apostolok Krisztus feltáma­
dásának tiszteletére tartották összejövetelüket a hét első napján. Semmi 
sincs távolabb az igazságtól, mint ez az erőszakos s önkényes megálla­
pítás. Ez a hely, ahol ők voltak, nem gyülekezeti helyiség volt, hanem 
rendes, állandó lakásuk, melyet még Jeruzsálembe érkezésük alkalmával 
szereztek maguknak Jézus parancsára. Lásd Márk. 14,12—15; Csel. 1,13. 
Különben a feltámadást lakásukon sem ünnepelhették még ekkor azon 
egyszerű oknál fogva, hogy ekkor még nem is hitték hogy Krisztus fel­
támadt. Ezért nem a feltámadás ünneplésére, hanem vacsorára gyűltek 
egybe, ahogy azt az idézett bibliai hely világosan kijelenti.
3. Mennyi idő múlva látogatta meg a feltámadott Jézus 
tanítványait ismét otthonukban ? — „És nyolc nap múlva 
ismét bennt valának az ő tanyitványai. Tamás is velük. Noha 
az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és 
monda: Békesség néktek!" Ján. 20, 26.
Megjegyzés. Ez az összejövetel a következő hétfőn, vagy kedden 
volt s igy nem szolgálhat bizonyítékául a hét első napja megünneplésé­
nek. A következő alkalommal az Üdvözítő a Genezáret tavánál kereste 
fel tanítványait. Azok akkor halásztak és a Mester is segített nékik 
munkájukban. A biblia ugyan nem említi, hogy ez a hét melyik napján 
történt, csak azt tudjuk, hogy egy munkanapon történt. Lásd Ján. 21, 
1—14. Ez az utolsó találkozása Krisztusnak tanítványaival a feltámadás 
után, amelyről az evangélium beszámol. Ezek közül csak egyetlen alka­
lommal találjuk őket a hét első napjának estéjén együtt. Ebből azon­
ban még egyáltalán nem látjuk, hogy az apostolok, vagy az első keresz­
tyének a hét első napját szombat gyanánt ünnepelték volna. Ezért tér­
jünk át a következő bibliai helyek tanulmányozására.
4. A hétnek melyik napján tanította Pál Troásban a tanít­
ványokat? — „A hétnek első napján pedig a tanítványok
egybegyülvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, 
mivelhogy másnap el akar vala menni, és a tanítást meg- 
nyujtá vala éjfélig." Csel. 20; 7.
Megjegyzés. Ha a 4—6. verseket is elolvassuk, azt találjuk, hogy 
Pál apostol nyolc prédikátor kíséretében, Lukácsot is közéjük számítva, 
hét napot töltött a troási gyülekezet kebelében. Pál ekkor Jeruzsálembe 
szándékozott utazni s bucsulátogatást tett ezen gyülekezetekben, tudván, 
hogy orcáját azok többé nem láthatják. Tehát nemcsak ezen napon, 
hanem a hét minden napján egybegyűltek Pál tanításának hallgatására 
s az ezen napi összejövetel csak befejezését képezte a hét nap óta tartó 
gyülekezetnek.
5. Mely időben tartották meg ezen gyülekezetét ? — „És 
a tanítást megnyujtá éjfélig. Vala pedig elég szövétnek abban 
a felházban, ahová egybe valának gyülekezve." 7. 8. v.
Megjegyzés. Ez azt mutatja, hogy jelen esetben egy estéli gyüle­
kezetről van szó. A hét napjai a biblia kijelentése értelmében napnyug­
takor veszik kezdetüket és napnyugtáig tartanak. Lásd 1 Móz. 1,5.8.13; 
3 Móz. 23, 32; Márk. 1, 21. 29—32. Ez a gyülekezet tehát szombaton 
este, napnyugtakor kezdődött.
6. Mi történt Pál apostol tanítása közben ? — „Egy Euti- 
kus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba me­
rülve; és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván 
az álom által, aláesék a 3. rend házból, és halva véteték fel. 
Pál pedig alámenvén, reá borula és magához ölelvén, monda: 
Ne háborogjatok, mert a lelke benne van .... Felhozák 
pedig az ifjat elevenen és felette igen megvigasztalódának." 
Csel. 20, 9. 10. 12.
7. Meddig tartotta együtt az apostol a gyülekezetei? — 
„Azután felméne és megszegő a kenyeret és evék, és sokáig, 
mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.“ 11. v. A gyüle­
kezet tehát egész reggelig tartott.
8. A többi prédikátor is jelen volt ezen összejövetelen ?
— „Mi pedig előre menvén a hajóra, Assusba evezőnk; ott 
akarván felvenni Pált, mert igy rendelkezett, ő maga gyalog 
akarván jönni. 13. v.
Megjegyzés. A szombat végeztével a Pál kiséretében volt 8 pré­
dikátor hajóra szállt s Assusba evezett, hogy ott várják be másnap, 
azaz vasárnap Pált, aki előbb egy hosszú, éjszakai gyülekezetét tartott 
Troásban s csak vasárnap reggel akart útnak indulni, hogy gyalogszerrel 
érje utol társait. Mindez Krisztus feltámadása után 27 esztendővel tör­
tént. Krisztus feltámadása után 27 évvel Pál apostol vasárnap egy 
nehéz munkát végez, tudniillik egy hosszú utat tesz meg gyalogszerrel 
s prédikátortársait is felszólítja egy nehéz munka végzésére. Ezt semmi 
esetre sem tette volna meg, ha a hétnek első napját szombat gyanánt 
ünnepelték volna meg. Hogy csupán csak egy rendkívüli gyülekezetről 
lehet e helyütt szó, azt az is bizonyítja, hogy egész éjjel együtt voltak.
Egyesek azt akarják megállapítani, hogy a kenyér meg­
szegése, amiről itt szó van, arra enged következtetni, hogy 
a troási gyülekezet jelen esetben az úrvacsorát ünnepelte. 
Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy még ezen 
vigaszt sem hagyhatjuk meg az olvasónak, mert a kenyér 
megszegése még nem jelenti az úrvacsorát. Lásd Luk. 24, 
30—36; Máté 14, 19; 2, 42—46. A kenyér megszegése kife­
jezés közönséges étkezést jelent. Az úrvacsorát az első gyüle­
kezet nagyon szentnek tartotta s valószínűtlen, hogy azt oly 
alkalomra halasztotta volna, midőn a Pál apostol társaságában 
megjelent 8 prédikátor már eltávozott. Ezen tények, azzal 
kapcsolatban, hogy a kenyér megszegése már éjfél körül tör­
tént, azt mutatják, hogy itt az apostolnak egy közönséges 
étkezéséről volt szó, amelyen az apostol elutazása előtt az 
egész gyülekezet is részt akart venni. A gyülekezet nem 
bocsáthatta el étien az apostolt hosszú útjára, miután az 
egész éjjel szolgált néki az igével. Ennek értelmében ezen 
bibliai tudósítás nem csak hogy azt nem bizonyítja, hogy az 
első keresztyének a hét első napját ünnepelték, hanem éppen
ellenkezőleg arról győz meg bennünket, hogy nem ünnepel­
ték, mert különben nem indult volna éppen aznap hosszú 
útjára az apostol s nem parancsolta volna; meg a kíséretében 
lévő prédikátoroknak sem, hogy egy hosszú hajóutat tegye­
nek meg.
9. 
Pál apostol rendelkezése folytán a korintusbelieknek 
mely napon kellett, kikinek odahaza egy bizonyos adományt 
félretenni a jeruzsálemi szegények számára? — „A hétnek 
első napján mindenitek tegye félre magának, amit sikerül 
összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés mikor oda­
megyek." 1 Kor. 16, 2.
Megjegyzés. Pál ezidőben éppen útban volt Jeruzsálem felé. Ezért 
levélileg felkérte az útba eső gyülekezeteket, hogy tegyenek valamit 
félre a jeruzsálemi gyülekezet szegényeinek javára, akis az első felbuz­
dulás idején minden vagyonukat eladták s árát az Ur munkájára aján­
lották fel.
Ilyen értelmű levelet több gyülekezethez küldött s felkérte 
őket, hogy addig, mig hozzájuk érkezik ezen adományok 
átvételére, mindenki tegyen félre valamit a hétnek minden 
első napján, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, midőn ő már 
megjelenik. Itt természetesen egyetlen szó sincs arról, hogy 
e napon nyilvános gyülekezeteket tartottak volna. Ellenkező­
leg épen arról van szó, hogy nem tartottak gyülekezeteket, 
mert különben nem kellett volna kikinek magánál félretenni 
e napon az adományt, hanem a gyülekezetben nyilvános gyűj­
tést rendezhettek volna. Ez a gyűjtés természetesen nem ál­
landó intézmény volt, hanem ideiglenes jelleggel birt és csak 
addig tartott, amig Pál apostol megjelent s a jeruzsálemi 
szegényeknek szánt adományokat átvette.
Ezzel mindazon helyeit megvizsgáltuk az újszövetségi 
szentirásnak, ahol a hét első napjáról említés tétetik. Csupán 
egyetlen oly bibliai tudósítást találtunk, amely arról számol
be, hogy ezen napon vallásos összejövetelt tartottak az első 
keresztyének. Azonban ezen tudósítás is azt mutatja, hogy 
ezen gyülekezet egy rendkívüli bucsuösszejövetel volt Pál 
apostol tiszteletére s hogy ezen napon Pál is s a kíséretében 
volt egyéb prédikátorok is a legnehezebb munkát szokták 
végezni. Pál apostol tehát Krisztus feltámadása után 27 évvel 
nem tekintette a vasárnapot nyugalomnapnak, hanem egy oly 
napnak, amelyen utazni s minden ügyet intézni lehetett. 
Mindez a legteljesebb összhangban van előző leckefüzetünk 
tartalmával, amely világosan kimutatja, hogy az első keresz­
tyének csak egy heti szombatnapot ismertek, ez pedig a hét 
hetedik napja volt.
Sokan vannak, akik arról beszélnek, hogy Isten meg­
változtatta a szombatnapot. De akik ezt állítják, nem is gon­
dolják át, hogy mi lenne egy ily eljárásnak előfeltétele. Ezért egy
lehetetlenséget állítanak.
Mert vizsgáljuk csak meg a szentirásban, hogyan rendelte 
el Isten a szombatnapot. 1.) Isten hat napon át dolgozott.
2.) A hetedik napon megnyugodott. 3.) Isten megáldotta a 
a hetedik napot. 4.) Megszentelte a hetedik napot, azaz egy 
szent célra választotta ki s különítette el a többi napoktól. 
Hogy tehát a vasárnap, azaz a hét első napja legyen az Ur 
szombatja, ahhoz először szükséges volna, hogy Isten újra­
teremtse világát, vagy legalább is, hogy hat napon át és pe­
dig hétfőtől kezdve dolgozzék, hogy vasárnapon megpihenjen, 
hogy azt megáldja és megszentelje. Azonban mivelhogy ilyen 
eljárásának egyetlen nyomát sem leljük sehol az egész szent­
irásban, nyilvánvaló minden komoly és elfogulatlan biblia- 
kutató előtt, hogy a szombatnak vasárnapra való áthelyezéséről 
szó sem lehet.
Sokan vannak azután oly lelkek, akik azt állítják, hogy
a vasárnapot a Megváltó feltámadásának emlékére ünnepeljük. 
Ez sem más, mint
egy további lehetetlenség.
Krisztus feltámadását nem ünnepelhetjük minden héten 
újból és újból egy heti szünnap által. Heti szünnapunk csak 
egyetlen egy van s ez az Ur szombatja, a hét hetedik napja. 
A szombat a teremtés emlékünnepe, a teremtés első hetének 
utolsó, azaz hetedik napja.
Minden oly esemény idejét, amely a teremtés után ment 
végbe, hónap és nap által határozza meg a szentirás s igy 
annak napja évente csak egyszer fordul elő. Például Izráel 
népét az Ur Ábib (niszán) hónap 15. napján vezette ki 
Egyiptomból. Az Ur elrendelte, hogy Izráel népe ezen magasz­
tos esemény emlékére Ábib hónap 15. napját a későbbi nem­
zedékek alatt is megünnepelje. Ez az esztendő folyamán csu­
pán egyszer ismétlődött meg.*
Hasonlóképen ha például a magyar nemzet 1848 március 
15-én vívta ki nemzeti szabadságjogait, ezen eseményt nem 
ünnepelheti minden héten meg, hanem csupán minden esz­
tendőnek ugyanazon napján. Esztelenségnek tartanók, ha valaki 
születése napját évenként többször is meg akarná ünnepelni. 
Krisztus Ábib hónap 17-én lámadt fel halottaiból. Ez a nap 
akkor vasárnapra esett. A feltámadás emlékére most már
* Ábib, azaz niszán hónap 17. napja a következő esztendőben hét­
főre, két év múlva keddre, azután szerdára s igy tovább, minden további 
évben a hétnek egy következő napjára esett. Ennek következtében a fel­
támadás emlékünnepét is különböző napokon ülték meg épugy mint a 
husvét ünnepét. A Krisztus utáni 194. esztendőben kísérelte meg Viktor 
római Püspök első Ízben, hogy egyházkerületében keresztülvigye, misze­
rint a husvét és a feltámadás ünnepét minden évben vasárnapon üljék 
meg. Ez volt azután az első lépés a vasárnap megünneplésének beve­
zetésében.
minden egyes vasárnapot megünnepelni ép oly nevetséges 
esztelenség volna, mintha valaki a születés, vagy névnapját 
minden héten meg akarná ünnepelni. Kedves olvasó! Csupán 
egy oly esemény van, melyet minden hetedik napon megün­
nepelünk s ez a teremtés műve, amelytől Isten a teremtés 
hetedik napján megpihent. Azt pedig, hogy Megváltónk feltá­
madását minden héten egy napon munkánktól való szünetelés 
által ünnepeljük, tőlünk Isten igéje sehol sem kívánja.
Ezen tényeket tekintve, önmagától támad bennünk a 
kérdés: „Vájjon mely hatalom rendelte el a hét első napjának 
megünneplését?" Ezen kérdéssel következő leckénk folyamán 
akarunk behatóbban foglalkozni.
A vasárnap megünneplése.
Keresztyén, vagy keresztyén ellenes-e az ?
Két ellenlábas hatalom van a földön, amelyek a hit ügyé­
ben egymás ellen küzdenek s ez a két hatalom: Krisztus 
és az antikrisztus, a Sátán. Az egész világ két táborra oszlik, 
aszerint, hogy az egyik, vagy a másik hatalom iránt viseltetik 
hűséggel és engedelmességgel. Azok, akik Krisztusnak enge­
delmeskednek, Krisztus oldalán vannak, ázok pedig, akik nem 
akarnak neki engedelmeskedni, az ősi lázadó vezér oldalán 
állanak. Lásd Máté 12, 30. Kétségen kívül ezen két hatalom 
egyike felelős a szombat ünnepének megváltoztatásáért. Ha 
Krisztus helyezte át a szombat ünneplését a vasárnapra, akkor 
ezen intézkedésének szívesen engedelmeskedik minden keresz­
tyén. Ha azonban Sátán ösztönzésére s sugalmazására, meg 
biztatására. történt ezen változtatás, akkor ép ellenkezőleg, 
minden igaz keresztyén, mihelyt eléggé értesült ezen dolog­
ról, minden erejével ellentáll ezen istenellenes változásnak s 
vonakodni fog az önkényes emberi intézkedést bármivel is, 
akár szóval, akár pedig példával, támogatni. Miután ezen 
szavakkal már megállapítottuk a tényállást, a következőkben 
azt akarjuk bemutatni a Szentirásból, hogy mily álláspontra 
is helyezkedett Krisztus a törvény megváltoztatásának gondo­
latával szem ben.
Megváltoztatta-e Krisztus a torvényt,
1. Ésaiás próféta • kijelentése értelmében mit tesz majd 
Krisztus a felkeír, Isten törvényével? — „Az Ur igazságá­
ért azt akarta, hogy a törvényt naggyá teszi és dicsőségessé. * 
Ésa. 42, 21.
2. Mondta-e Krisztus, hogy megváltoztatja a törvényt? 
— „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek, vagy a pró­
fétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem 
inkább, hogy betöltsem." Máté 5, 17.
3. Az Üdvözítő kijelentése értelmében a törvénynek min­
den pontocskája és jottája meddig marad érvényben? — 
„Mert bizony mondom nektek, mig az ég és a föld elmúlik, 
a törvényből egyetlen jóta, vágy egyetlen pontocska el nem 
múlik, amíg minden be nem teljesedik." 18. v.
Megjegyzés. Az ég és föld még mindig fennállanak. S mivel ez 
igy van, a törvénynek is minden jottája és pontocskája érvényben van. 
Krisztus, az Üdvözítő egyeljen betűt s egyetlen jelet sem változtatott 
meg. Küldetését nem a megváltoztatás, hanem á betöltés, vagy a tel­
jesítés képezte. 
Életcéljának tekintette az isteni törvénynek tökéletes 
megtartását, hogy ezzel példaképül szolgáljon mindazoknak, akik Isten 
akaratát akarják teljesíteni.
4. Ezen tényeket tekintve, mit mond még az Üdvözítő 
ezen/tárgyról ? — „Valaki azért csak egyet is megront ezen 
legkisebb parancsolatok közül és úgy- tanítja az embereket, 
a mennyeknek országában a legkisebb lészen." 19. v.
Megjegyzés. Ez a kijelentés oly világos, hogy minden félreértés 
kizárásával, világosan meghatározhatjuk általa azon mérőzsinórt, amely- 
lyel azoknak igazi nagyságát mérik, akik Isten országában lesznek. Az 
oly ember, aki csak a legkisebb isteni parancsolatot is megszegné és 
tudatosan hasonló eljárása oktatja környezetét, kevés megbecsülésben 
részesül majd a mennyei lények részéről. Azok ellenben, akik nem csak 
maguk tartják meg az összes parancsolatokat, még ha a leg;elenték- 
telenebbeknek látszanak is azok, s hasonló eljárásra tanítják az embe-
10*
reke tis nagy tisztességet nyernek Istennek országában. S mivel ez igy 
van, Isten és az országa iránti hűség szigorúan megtiltja nékünk, hogy 
heti szünnap gyanánt egy más napot ünnepeljünk meg mint a hete­
diket, mint amelyet Isten szava szigorúan megparancsolt. Ez azon követ­
keztetésre is késztet bennünket, hogy azon hatalom tehát, amely a szom­
bat napjának megszentelését a vasárnapra tette át, keresztyén ellenes volt.
5. Mondotta-e Krisztus, hogy a szombat még feltámadása 
után is mint egy szent intézmény áll fenn? — „Imádkozza­
tok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombat­
napon/4 Máté 24, 20.
Megjegyzés. Ha Máté 24. részét a 15. verstől kezdve olvassuk, 
úgy azonnal látjuk, hogy Krisztus Jeruzsálemnek a rómaiak általi el­
pusztítására céloz, amely Krisztus után a 70. esztendőben következett 
be. Abban az* időben a tanítványok majd kényszerítve lesznek az orszá­
got elárasztó római hadsereg elől Judeából menekülni. Az Üdvözítő itt 
számol azzal, hogy a feltámadása utáni negyven év múltával még teljes 
érvényben lesz a szombati szünnap megünneplése s arra oktatja tanít­
ványait, kérjék Istent, hogy előrelátásában úgy alakítsa a különböző körül­
ményeket, hogy ne kelljen nékik télen, vagy szombatnapján menekülni. 
Ez tehát világosan mutatja, hogy Krisztus sohasem gondolt a szombat­
nap megünneplésének eltörlésére, sőt a legkomolyabban számolt azzal, 
hogy az apostoli egyház a legnagyobb veszedelem és megpróbáltatások 
idején is híven és lelkiismeretesen megüli azt.
Apostoli bizonyítékok.
6. Vájjon Jakab apostol, akit az egyház oszlopának tekin­
tenek, tanitotta-e, hogy meg kell tartani Isten összes paran­
csolatait ? — „Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, 
de vét egy ellen, az egésznek megrontásában btinös. Mert 
aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál! azt is mondotta: Ne 
ölj! És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél. 
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság 
törvénye fog megítélni." Jak. 2, 10—12. A 8. versben említi 
a királyi törvényt.
7. Melyik az a próbakő, melyet Jáqos apostol ad néktínk 
s amelynek segítségével világosan megállapíthatjuk, hogy 
közösségben vagyunk-e Krisztussal ? — „És arról tudjuk 
meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. 
Aki ezt mondja: Ismerem őt és az ő parancsolatait nem tartja 
meg, hazug az és nincs meg abban az igazság. Aki pedig 
megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az 
Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki 
azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint 
ő járt. 1 Ján. 2,3—6. Mily tökéletesen egybehangzanak ezen 
szavak Krisztus alábbi kijelentésével I „Nem minden, aki ezt 
mondja nékem: Uram, Uram! megyen be a mennyek orszá­
gába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." 
Máié 7, 21. Krisztus azért jött a földre, hogy az Atya akara­
tát teljesítse. Ő tökéletesen megtartá a parancsolatokat s meg- 
parancsolá, hogy mindazok, akik nyomdokain akarnak haladni, 
kövessék példáját. Tényleg azt látjuk, hogy úgy Krisztus, 
mint az apostolok állandóan a törvény előírásainak szigorú 
betartása mellett törtek pálcát. Nem ők voltak azok, akik a 
törvényt megváltoztatták.
A pápaság vádoltatik azzal, hogy a megváltoztatást 
eszközölte.
8. A bukás következtében, már Pál apostol kijelentése 
értelmében, mily hatalom tűnt fel az első gyülekezetekben 
már? — „Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert 
nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás 
és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia, aki ellene 
veti és fölébe emeli magát mindannak, ami Istennek, vagy 
istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be, 
mint Isten, 
Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván 
magát." 2 Thess. .2, 3. 4.
Megjegyzés. Az igazságtól való ezen elszakadás, amelyről az apos­
tol e helyütt beszél, már az apostolok idejében kezdetét vette. Lásd 
7. vers. továbbá Csel. 20, 28—30. Ezen szakadás következtében a gyüle­
kezet kebelében egy embernek kell Isten helyét elfoglalni. Az igazság­
tól való elszakadás s eltávolodás következtében tényleg egy embert tet­
tek meg és tekintettek a gyülekezet fejének, akit egyúttal Krisztus földi 
helyeitesének is tekintenek s akinek szava és tanításai kiegészítik Krisz­
tus szavait és tanításait. Ezen ember azonban, ahelyett, hogy Krisz­
tus földi helyettese lenne, nem más, mint az, akiről Pál apostol azt 
mondja: „a bűn embere", „a veszedelem fia." S az a folyton növekvő 
imádásszerü tisztelet, mellyel az egész földkereksége iránta viseltetik, 
szintén azt mutatja, hogy teljesedésbe ment ázy írás szava: „És az 
egész földkereksége elcsodálkozék a fenevadon." Kedves olvasó! A jó 
Isten óvjon attóí, hogy ezen istenellenes hatalomnak hódolj és neki enge­
delmeskedj! Lásd Jelenések könyve 13, 3. 4.
9. Dániel próféta kijelentése értelmében mit tészen majd 
ezen istenellenes hatalom Isten parancsolataival ? — „És sokat 
szól a Felséges ellen és a magasságos egek szentéit megrontja és 
véli (s arra vetemedik), hogy megváltoztatja az időket és a 
törvényt." Dán. 7, 25.
A katholikus egyház büszke arra, hogy megváltoztatá 
a szombat parancsolatát.
10. 
Vájjon állitják-e a pápák, hogy hatalmukban áll Isten 
törvényét megváltoztatni ? — „A pápának jogában áll az idő­
ket megváltoztatni, törvényeket eltörölni s minden dolgot fel­
függeszteni, még Krisztus parancsolatait is.“ (Decretal ^e 
Translat. Episcop. Cap.)
• 11. Mely Isten törvényében eszközölt megváltoztásra mu­
tatnak rá, mint ezen hatalmuk legfényesebb bizonyítékára? 
— Ha nem lenne meg hozzá a hatalma, akkor nem tehette 
volna meg azt, amiben az összes modern vallástanitók meg­
egyeznek vele — akkor a vasárnapnak, a hét első napjának 
megünneplését nem tehette volna a szombatnak, a hét hete­
dik napjának ünnepe helyébe, szóval akkor nem követhette 
volna el ezen változtatást, amelyre nézve az írás semmiféle 
felhatalmazást sem ad. — („Doctrinal Cathechism.“, 174. old.)
A „Douay Cathechism," cimü mű 59. oldalán a követ­
kező kérdéseket és fel eleteket találjuk:
Kérdés: Mi által tudod bebizonyítani, hogy az egyház­
nak hatalmában áll ünnepeket elrendelni?
Felelet: A szombatnak a vasárnap megünneplésére,való 
megváltoztatása által, amelyet a protestánsok is elismernek és 
elfogadnak, s amelynek elfogadása következtében önmaguk­
nak mondanak ellent, amennyiben a vasárnapot szigorúan 
megünnepelik, holott ugyanezen egyház által elrendelt egyéb 
ünnepeket elvetnek.
Kérdés: Hogyan tudod ezt bizonyítani?
Felelet: Mert a vasárnap megünneplése által elismerik 
az egyháznak azon hatalmát, amelynél fogva az ünnepeket 
rendelhet el s azoknak megünneplését büntetés terhe mellett 
mindenkitől megkövetelheti.
A következő levél, melyet Enright páter, a Kansas City 
Mo. ban lévő redemptorista kollégium felügyeletével megbízott 
katholikus lelkész Franké E. C. nek irt New Yorkba, világosan 
és határozott szavakban szól ezen pontról:
1892 január 11-én.
„Kedves Barátom! Levelét csak néhány, nappal ezelőtt 
kaptam meg. Azt az újságot, amelyről Ön szól, én nem láttam. 
Az én szavaim a következők voltak: Én ismételten felaján­
lottam ezer dollárt annak, aki megmutatja nékem a bibliá­
nak azt a helyét, amely engem a vasárnap ünneplésére 
kötelez. A biblia nem tartalmaz ily párancsolatot. Ez egye­
dül és kizárólag a szent, katholikus egyháznak a paran­
csolata. A biblia azt mondja: „Megemlékezzél a szombat­
napról, hogy megszenteljed azt,“ a katholikus egyház ellen-
ben igy szól: „Isteni hatalmam folytán én megszüntetem a 
szombatot és megparancsolom nektek, hogy a hét első 
napját, a vasárnapot tini epeijétek meg.“ És ime, az egész 
civilizált világ tiszteletteljes félelemmel hajol meg a szent 
katholikus egyház parancsolata előtt! Megbocsásson a késő 
válaszért. Tisztelettel
Ess. R. Lockbox 75. Kansas City, Mo.“
T. Enright.
Ez a Franké nevű ur azután Fiiadéiba érsekének is irt, 
közölte vele Enright ur álláspontját. Levelére a következő vá­
laszt kapta:
Franké F. C. urnák, 
New York.
„Tisztelt Uram! Enright páternek természetesen igaza 
van. Az ujtestamentumban egyetlen szó sincs arról írva, 
hogy Krisztus azt a napot megváltoztatá. Ellenkezőleg, ő
állandóan a hetedik napot, vagyis a szombatot ünnepelte___
/ Egyedül az egyház az a tekintély, amelynek parancsára a 
szombat helyett a vasárnapot ünnepeljük." Őszinte tisztelettel
Ign. F. Hoostman 
kancellár.
Halomszám közölhetnők az ilyen bizonyítékokat, azonban 
helyszűke miatt nem tehetjük. Még néhány protestáns tekintély 
bizonyságát akarjuk csak közölni:
William Domville ezeket mondta: „Évszázadok múltak 
el a keresztyén korszakban, midőn még mindig a szombatot 
ünnepelték s a vasárnappal még mindig nem helyettesítették 
a szombatot. A történelem egyetlen bizonyítékát sem nyújtja 
annak s még csak sejteni sem engedi velünk, hogy a vasár­
napot, mint a szombatot helyettesitő heti szünnapot ünnepelték 
volna Nagy Konstantin császárnak a Krisztus utáni 323. évben
megjelent rendeletéig." (Examination of the Six Texts. „A hat 
szöveg vizsgálata." 192. old)
William Prynne egy hires angol lelkész a következőképen 
magyarázza a dolgot:
„Krisztus, az apostolok s az első keresztyének a hetedik 
nap szombatot ünnepelték mindaddig, amig a laodiceai zsi­
nat valamilyen módon fel nem függesztette a szombat ünnep­
lését .... A 364-ben megtartott laodiceai zsinat vezette be 
az Ur napjának a megünneplését s átok alatt tiltá meg a 
szombat megtartását." (Dissert, on Lord’s Day, 32. old.)
A „Christian at Work" 1884. évi évfolyama ezeket mondá: 
„Sokkal kevesebbet hallunk, mint szeretnénk, a vasárnap el­
rendelésének apostoli eredetéről s pedig azon egyszerű oknál 
fogva, mert a szombat megszentelésénk parancsolata bele van 
szőve magába a szentirásba, holott a vasárnap ünneplése 
eredetének kutatásánál az apostolinál későbbi korba kell 
mennünk."
Coleman ezen kijelentést tette: „Egészen az ötödik száza­
dig megünnepelte a keresztyén egyház a zsidó szombatot, csak 
hogy mindig kevesebb szigorral és kisebb ünnepélyességgel, 
miglen teljesen eltörölték." (Ancient Christianity Exem., 26. 
fej. 2. szak.)
Ehhez hasonló bizonyítékokat is garmadával közölhetnénk. 
Azt hisszük azonban, hogy felesleges, mert hisz mindnyájan 
csak azon következtetést erősitik meg, melyet mi a bibliából 
vontunk le, s amely világosan bizonyítja, hogy Krisztus, vagy 
az apostolok sohasem változtatták meg a hetedik nap szom­
batnak a megszentelését. A változtatást tényleg azon hatalom 
eszközölte, amelyről Isten kijelenté már előre, hogy azt vég­
hez viszi. Ezen hatalom a világ elé lép és egész nyíltan meg- 
vallja, hogy ő eszközölte az isteni parancsolat megváltoztatá­
sát. Sőt úgy kérkedik az általa véghezvitt változtatással, mintha 
az a legfőbb bizonyítéka lenne annak, hogy neki hatalma
van az isteni parancsolatokat is megváltoztatni. Ezzel azonban 
nyíltan szembehelyezkedik Istennel. — Tehát úgy a biblia, 
valamint a történelem, úgyszintén az önvallomás, a saját be­
ismerés is eléggé bizonyítja, hogy a szombatnak a vasárnapra 
való áthelyezését ahogy a biblia mondja, tényleg a bűn em­
bere, a veszedelemnek fia eszközölte'.
S mivel ez igy van, önkéntelenül is azon kérdés elé 
állíttatunk, hogy vájjon melyik hatalom iránt akarunk hűség­
gel viseltetni. Vájjon Krisztus mellé akarunk-e állani s az 
iránta való hűségben tisztelettel akarunk-e adózni Isten pa­
rancsolatainak, avagy a bűn emberének ,hivei akarunk-e lenni 
s azon napot akarjuk-e ünnepelni, amelyet az az Ur által 
megszentelt szombatnap helyére tett? Ezek oly kérdések, 
amelyek elől nem térhetünk ki. Ezen kérdésekre mindazoknak 
határozott feleletet kell adni, akik az igazságot ismerik. Vagy 
Krisztus mellett, vagy Krisztus ellen vagyunk. Középút nin­
csen ! „Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok ma­
gatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, 
akinek engedelmeskedtek; vagy a 'bűnnek halálra, vagy az 
engedelmességnek igazságra?" Róm. 6, 16. Legyen benned 
is, kedves olvasó, elég bátorság ahhoz, hogy mint egykor 
Józsua, igy szólj te is: „Én és az én házam szolgálunk az 
Urnák!" Józs. 24, 15.
A nagy küzdelem Krisztus és Sátán között, 
ahogy a Jelenések könyvének 12. része azt 
bemutatja.
A Jelenések könyvét megérthetjük és meg is kell 
értenünk.
1. M: célból adatott a Jelenések könyve? — „Jézus 
Krisztus kijelentése, melyet adott neki az Isten, hogy meg­
mutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenni hamar." 
Jel. 1,1.
Mégjegyzés. A Jelenések könyve egy oly mű, amely különösen. 
jelképekben szól hozzánk. Ezért sokan azt hiszik, hogy nem érthetjük 
azt meg teljesen s nem tudhatjuk egész bizonyosan, hogy a valóságban 
mi is értendő a jelképek alatt. Az ily véleményt nem fogadhatjuk el. 
Azt olvassuk, hogy a könyv azért adatott, hogy kijelentse azt, aminek 
hamar meg kell történni. Ezen kijelentés alapján kénytelenek vagyunk 
azt hinni, hogy Isten szolgáinak meg is kell azt érteni. E könyv oly 
dolgokkal foglalkozik, amelyek a keresztyéni korszakkal veszik kezdetü­
ket s egészen az uj földig terjednek, tehát egy oly korszakba nyúlnak, 
melyben többé sem bűn, sem bűnös nem lesznek.
2. Vájjon áldásunkra • válik-e ezen könyv olvasása ? — 
„Boldog, aki olvassa és akik hallgatják e prófétálásnak be­
szédeit és megtartják azokat, amelyek megirattak abban, mert 
az idő közel van." Jel. 1, 3.
Megjegyzés. Ezen könyv maga adja nékünk annak a bizonyítékát, 
hogy megérthetjük minden szavát s már csak azért is tanulmányoznunk 
kell, mert minden utasítását a legszigorúbban be kell tartanunk. Az 
olvasó figyelmét most a 12. fejezetben lévő fontos jövendölésekre irá­
nyítjuk.
Ezen fejezet mutatja be nekünk a jó és rossz küzdelmet 
a megváltó születésétől egészen a világ történetének lezárásáig. 
Az egyik oldalon Krisztust, a jó angyalokat s a földön éló 
igazakat látjuk. A másik oldalon Sátán, az elbukott angya­
lok és az összes gonoszok láthatók. Ezen harcban nincs 
semleges terület. Mindenkinek határozni kell, hogy melyik 
pártnak az oldalára áll.
Mit jelent Krisztus születése a gyülekezet számára?
3. 
Mily jelképet látunk a Jelenések könyve 12. részének 
a legelején? — „És láttatik nagy jel az égben: egy asszony, 
aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold1; és az 
ö fejében tizenkét csillagból korona. Aki terhes vala és akar­
ván szülni, kiált vala és kínlódik vala a szülésben." Jel. 
12, 1. 2.
Megjegyzés. A jelkép gyanánt használt nő a gyülekezetét ábrá­
zolja. Lásd Jer. t>, 2.; 2 Kor. 11, 2. Az elbukott asszony az elbukott 
gyülekezetei ábrázolja, (Jel. 17, 1—6.) az erkölcsös asszony ellenben 
Krisztus gyülekezetét jelképezi. Ezen jelkép által ábrázolja a szentirás 
Istennek gyülekezetét és pedig abban a korszakban, midőn a jámborok és 
igazak sóvárgó lélekkel várták Izráel megvigasztalását — a messiás 
megszületését. A lábai alatt lévő hold az újszövetségi s a patiiárkák 
korabeli istentiszteletet jelképezi, amely csak kölcsönvett fényben tün­
dökölt. Ádámtól kezdve egészen Krisztusig állandóan jelképekben hir­
dették az evangéliuniot. De midőn Krisztus korába érkezett a gyüleke­
zet, az árnyék és a jelkép helyet adott a valóságnak. A gyülekezet abban 
a korban, amelyben e helyütt ábrázoltatik, megraboltatik a kölcsönvett 
fénytől s az igazság napjának tündöklő fénysugaraiba öltözik.
Az asszony, vagyis a gyülekezet feje köré font 12 csillagból álló 
korona első sorban a lelki Izráel 12 törzsökét, másodsorban pedig a 
12 apostolt jelképezi, mint akik az első gyülekezet fejei valának.
4. Mely másik csodát lát a próféta? — „Láttaték más 
jel is az égben, és imé vala egy nagy veres sárkány, akinek 
hét feje vala és tiz szarva, és az ő fejeiben hét korona; és 
a farka után vonszá az ég csillagainak harmadrészét és a 
földre veté azokat." Jel. 12, 3. 4.
Sátán megkísérli Krisztus megsemmisítését.
5. Hogyan támadt Sátán azon gyermek élete ellen, aki 
a gyülekezetnek volt születendő? — „És álla az a sárkány 
a szülő asszony elé, hogy amikor szül, annak Fiát megegye." 
Jel. 12, 4.
6. Mily fontos küldetés várt ezen gyermekre? — „És 
szüle Fiú magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nem­
zetet." 5. v.
7. Kinek királyiszékén kell majd ezen gyermeknek ural­
kodni? — „És ragadtaték annak Fia Istenhez és annak 
királyiszékéhez." 5. v. ut. r.
Megjegyzés. A gyülekezetnek született ezen gyermek Krisztus 
volt. A szentirás értelmében ő legeltet minden nemzetet vasvesszővel. 
Lásd Zsoltár 2, 8. 9.; Jel. 19, 11 — 16. Egyedül Krisztus az, aki Istenhez 
és az ő királyiszékéhez ragadtatott. Lásd Jel. 3, 21.; Kol. 3, 1.; Zsid. 
1, 3. 10. 12.
8. Mily hatalmasságot jelképez a sárkány ? — „És lön 
az égben viaskodás; Mihály és az ő angyalai viaskodnak 
vala a sárkánnyal ; és a sárkány is viaskodik vala és az ö 
angyalai; de nem vehetének diadalmat és az ő helyük sem 
találtaték többé mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama 
régi kígyó, aki neveztetik ördögnek és Sátánnak, ki mind az
egész földkerekségét elhiteti, vetteték a földre és az angyalai 
is ő vele levettetének." Jel. 12, 7—9.
Megjegyzés. Ez a bibliai túdósitás a Krisztus és Sátán közötti 
nagy küzdelmet tárja elénk. Az egyik oldalon Krisztus, az igazak és a 
jó angyalok állanak, a másik oldalon ellenben Sátán, a földön lévő go­
nosz emberek és azon angyalok, akik ezen küzdelemben Krisztus ellen 
foglaltak állást s Sátánhoz csatlakoztak. A sárkány jelképezi az ördö­
göt, aki a vezető személyiség ezen istenellenes küzdelemben. A hét és 
tiz szarvú sárkány Sátán szervezett hadseregét jelképezik, amelyhez e 
világ népei tartoznak.
Midőn Isten Éden kertjében Ádámna.k és Évának meg­
ígérte, hogy az asszony magva széttapossa majd a kígyó fe­
jét, Sátán elhatározta, hogy mindent elkövet Jézus meg­
semmisítésére, mihelyt az -a gyenge emberi testben jelenik 
meg a földön. Sátán, midőn Krisztus megszületésének ideje 
elkövetkezett, minden emberi hatalmat Augusztus császár 
jogara alatt egyesitett. Ilyen módon úgy vélte Sátán, hogy az 
emberi hatalmat mozgósíthatja a gyermek Jézus ellen s Isten 
küzdő gyülekezete , ellen, hogy azokat végleg fmegsemmisitse. 
Sátán oly módon is egyengette a gyermek Jézus elvesztésé­
nek útját, hogy a zsidó néppel igyekezett elhitetni, miszerint 
Jézus, mihelyt azon korban lesz, azonnal kiveri az őket el­
nyomó és zsaroló rómaiakat az országból, Dávid király di-' 
csőséges királyiszékét újból felállítja Jeruzsálemben s a zsidó 
nép teljes függetlenségét kivívja, régi dicsőségét helyreállítja. 
Ezen hamis eszme természetesen haragra ingerelte Rómát 
úgy a zsidó nép, valamint a gyermek Jézus ellen, mint aki 
által a zsidók álmaik megvalósulását várták. Mihelyt elterjedt 
a hir, hogy a gyermek megszületett Betlehemben, azonnal 
terveket kovácsoltak elpusztítására. Csakhamar nagy sirás 
hallatszott Betlehemben, mert a rómaiak, hogy a gyermek 
Jézust is megsemmisítsék, minden két éven aluli kis gyer­
meket .leöltek. Lásd Máté 2, 1—18. Isten ugyan megvédel-
mezte ezen veszedelemtől a kisdedet, azonban Sátán még 
sem adta fel a küzdelmet s végül a győzelem látszatával 
helyezte Jézus holttetemét József újonnan ásott sziklasirjába. 
Ámde Sátán ép azon órában szenvedte el a legvégzetesebb 
vereséget, midőn a győzelmet már teljesnek hitte. A mennyei 
angyalok harmadnapon, eltávolították a sírról a pecséteket s 
Jézus, az élet halhatatlan fejedelme mint a sir és halál le­
győzője szállt ki sírjából s foglalta el helyét az atyának jobb­
ján, a mennyei dicsőség trónusán. Ezzel Sátánnak utolsó re­
ménysége is meghiúsult. A római pecsét feltörése, feltáma­
dása, a halál és sir felett aratott győzelme, mennybemenetele 
Sátán hatalmának végleges megdöntését jelentette. Lásd Jel. 
12, 12. Ezzel Sátán és angyalai végleg kizárattak a menny­
ből és letaszittattak a földre, végleges pusztulásuknak eme 
helyére.
Sátán kétségbeesésében a gyülekezetét üldözi.
9. Hogyan tombolta ki magát Sátán dühe, midőn a 
Krisztus elleni terve, a megváltó mennybemenetelével meghiú­
sult? — „Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a 
főidre, kergetni kezdé az asszonyt, aki a fiút szülte." 14. v-
Megjegyzés. Krisztus mennybemenetele után azonnal kezdetét 
vette a tanítványok üldözése. Az őskeresztyéneknek a pogány római 
hatalom általi ezen üldöztetése kisebb-nagyobb megszakításokkal év­
századokon át tartott.
10. Mily védelemben részesült a gyülekezet s meddig 
kellett néki a magányban maradni ? — „De adaték az asszony­
nak két nagy sasszárny, -hogy a kígyó elől elrepüljön a pusz­
tába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig és az 
időnek feléig." 14. v.
11. Mily szavakkal fejezi ki a 6. vers ugyanezt a gon-
dolatot." — „Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Isten­
től készített helye van, hogy ott táplálják őt 1260 napig."
Megjegyzés. A 14. vers kijelenti, hogy a pusztába menekült gyü­
lekezetnek ideig^ időkig (két ideig) és egy fél ideig kell ott maradnia. 
A 6. vers pedig azt mondja, hogy összesen 1260 napig kell néki e ma­
gányban tartózkodni. A 7. és 17. leckefüzetben már kimutattuk, hogy a 
bibliai jövendölésekben egy nap egy évet jelent. Az idő pedig, egy évet 
jelent, mint az idő egységét. Az írás azt mondja, hogy a gyüleke­
zet ezen 1260 esztendő alatt a pusztában volt. Ez annyit jelent, hogy a 
világ szemei elől rejtve volt. Ez a korszak a történelemben a sötét kö­
zépkor néven ismeretes. Ezen idő alatt emelkedett a pápák hatalma 
tetőpontjára. E hosszuNkorszak a Kr. utáni 538-ban vette kezdetét és 
1798-ban végződött, amikor a pápa Napoleon által fogságba vitetett. 
Ezen idő alatt az isteni igazságok fénye Svájc és Franciaország hegyei 
között ragyogott, ahova az egy igaz Isten hivei menekültek.
Ezen gyászos korszak végeztével a gyülekezet újra nyil­
vánosan fellépett s az egész világ által elismertetett létjogo­
sultsága Mindez a 16 és 17. századbeli reformátió által való­
sult meg, amely a pápaság hatalmát megtörte s a szoronga­
tott evangéliumi gyülekezeteknek szabadságot és békességet 
biztosított.
Sátán az utolsó gyülekezet ellen harcol.
12. 
Mi ellen harcol Sátán a jelenkorban ? — „Megharag- 
vék a Sátán azért az asszonyra és elméne, hogy hadakozzék 
egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatai­
nak megőrzőivel és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyság- 
tétele." 17. v.
Megjegyzés. Az „egyebek", kikről az írás e helyütt szól. Jehova 
Istennek azon imádói, akik Jézus Krisztus megjelenése alkalmával még 
életben lesznek. Ez a hívőknek azon utolsó nemzedéke, amely a fene­
vad s annak képe ellen harcol s amelyet a fenevad haragjától Krisztus 
dicsőséges megjelenése szabadit meg.
Most már teljes áttekintésünk van a keresztyén gyüle­
kezet egész történetéről. A keresztyéni korszak elején Sátán 
a pogány római birodalmat használta fel eszközül Krisztus 
fiatal gyülekezetének üldözésére. A 4. és 5. század folyamán 
azonban a római birodalom feloszlott s romjain 10 újabb 
birodalom keletkezett. Sátánnak most tehát egy oly újabb 
hatalmasságot kellett tervei keresztülvitelére keresni, amely 
mindezen birodalmak felett uralkodik s amely az összes em­
beri erőket egyesítheti a gyülekezet üldözésére. Ezt teljesen 
elérte a pápaság által, amely ezer esztendőn keresztül korlát­
lanul uralkodott Európa népeinek lelkiismerete és trónjai felett. 
Sátán el is érté ily módon célját, mert Európa á hitélet tekin­
tetében ezen ezer esztendő alatt egy halottas házhoz hason­
lított. A vértanuk vére, akiket Jézus Krisztus bizonyságáért 
•öltek meg, mindenfelé folyt. Minden eszközt felhasználtak az 
igazság elnémitására és a hívők kiirtására. Leirhatatlanok a 
szenvedések és gyötrelmek, amiket az evangéliumi gyülekeze­
teknek és hívőknek ezen szomorú korszakban az igazságért 
^1 kellett szenvedni. Azonban a próféta igy szól: „És ők 
legyőzték azt a Bárány véréért és az ő bizonyságtételüknek 
beszédéért és az ő életöket nem kímélték mindhalálig." 11. v.
Most már egy teljes évszázad múlt el, .mióta a gyüle­
kezet üldözése némileg megszűnt. Ámde ezen idő alatt Sátán 
összes hadait szervezte és felsorakoztatta, hogy általános tá­
madást intézzen velük az asszony magvának maradéka, vagyis 
Jézus Krisztus gyülekezete ellen. Ma az utolsó nemzedék él 
e földön. Az a maradék, amelynek legfőbb jellemvonása és 
ismertető jele, hogy megtartja Isten parancsolatait és Jézus 
hitét, most az egész világnak hirdeti az utolsó isteni kegyelmi 
üzenetet. Máris látjuk számos előjelét annak a végső s döntő 
küzdelemnek, amely az igazak végleges győzelmével ér majd • 
véget!
A fenevad képébe lélek, azaz élet adatik.
. 
1. Mit ad a kétszarvu fenevad a képbe, mihelyt elkészí­
tették azt ? — „És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket 
(azaz életet) adjon." Jel. 13, 15.
2. Hogyan értsük azon kijelentést, hogy a fenevad képébe 
lélek, vagyis élet adatik ? — „Hogy a fenevad képe szóljon 
is, és azt mivelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fene­
vad képét, megölessenek." Ugyanott.
Megjegyzés. Ezen dolgok a hü megismétlődését jelentik a pápa­
ság keletkezésével kapcsolatos eseményeknek, melyek a 6. században 
mentek végbe. A pápaság keletkezésekor a római egyház azt a jogot 
igényelte magának, hogy az összes gyülekezetek fejének tekintessék s 
jogában álljon az eretnekeket megfenyíteni. Ezen követeléséből természe­
tesen csak akkor lett valóság, midőn az államhatalom is szolgálatába 
szegődött s végrehajtó közegévé lett. Ez Justiniánus császár uralkodása 
alatt következett be. így lett az egyházból egy élő hatalom, amely 
akaratának mindenkor érvényt is tudott szerezni.
Az amerikai Unió protestáns egyházai ugyanezen utón 
haladnak. Hiven követik mindenben a régi Római egyház nyom­
dokait. Céljuk az, hogy az egész nemzetet rákényszeritsék 
dogmáik s vallási szokásaik felvételére s szigorú betartására. 
Az ellenkező véleményen lévőket könyörtelenül elnyomják. 
Ha az államhatalom is meghajol követelményeik előtt, akkor
A fenevad képe s annak ténykedése.
maga az államhatalom hajtja végre kívánságaikat s az egyház 
állami hatalommal rendelkezik. Ez lészen a pápaságnak hu 
képmása, amelyben elég erő, lélek és élet lészen ahhoz, hogy 
dogmáit az államhatalom rendelkezésére álló eszközökkel is 
bármikor érvényesítse.
3. 
Mit cselekszik a fenevad képe miután életet nyert és 
szólni is tud? — „Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és 
nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szol­
gákkal, hogy az ő jobbkezükre, vagy homlokukra bélyeget 
tegyenek; és hogy senki se vehessen, se el ne adhasson 
semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, 
vagy nevének száma.* Jel. 13, 16. 17.
Megjegyzés. Bármily állást foglaljon is el valaki a társadalomban, 
bármily hite és meggyőződése legyen is valakinek, kivétel nélkül min­
denki kényszerittetni fog aira, hogy a pápaság bélyegét felvegye, ami 
az iránta való hűségnek és engedelmességnek a jele. Egy kegyetlen 
elnyomatási rendszert léptetnek majd életbe, amelynek segítségével az 
embereket a fenevad képe iránti hódolatra kényszerítik. Ezen intéz­
ményeknek egyik jellemző vonása, hogy azok, akik ellenkeznek, annyira 
bojkottáltatnak, hogy sem venni, sem eladni nem tudnak semmit.
Isten utolsó gyülekezete az utolsó intő üzenetet 
közli a kárhozatba rohanó világgal.
4. 
Hogyan hangzik az az intő üzenet, amely az egész 
világnak hirdettetik? — „És harmadik angyal is követé azo­
kat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és 
annak képét, és annak bélyegét felveszi vagy homlokára vagy 
kezére,-az is iszik az Isten haragjának borából, amely elegyi- 
tetlenül töltetett az ő haragjának poharába; és kinoztatik tűz­
zel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt; és 
az ő kínlódásuknak füstje felmegy örökkön örökké és nem 
lesz nyugalma éjjel és nappal, akik imádják a fenevadat és
annak képét, és ha valaki az ő nevének bélyegét felveszi." 
Jel. 14, 9—11.
Megjegyzés. A Jelenések könyve eredetileg görög nyelven Íratott. 
Az a görög szó, melyet a mi magyar bibliánk angyalnak fordít le, tulaj­
donkép követet jelent. Ez az isteni követ pedig, amely ezen intő üzene­
tet az egész világgal közli, nem más, mint Istennek utolsó hivő gyüle­
kezete, az asszony magvának maradéka, amely az egész világot inti 
hogy hagyjon fel istentelenségével, mert különben kénytelenek lesznek 
elvenni Istennek haragját.
5. Ki ellen hadakozik még Sátán? — „Megharagvék 
azért a Sátán az asszonyra és elméne, hogy hadakozzék egye­
bekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak 
megőrzőivel, és akiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele.“ 
Jel. 12, 17.
6. A szentirás mely szavából látjuk, hogy a harmadik 
angyal által jelképezett követek azonosak „az asszony mag­
vának maradékával", akik ellen Sátán hadakozik? — „Itt van 
a szenteknek békességes tűrése, itt akik megtartják az Isten 
parancsolatait és a Jézus hitét." Jel. 14, 12.
Megjegyzés. Az asszony magvának maradékai, akikre Sátán harag­
szik s akik ellen hadakozik, akik nem hódolnak meg a fenevad és annak 
képe előtt, akik a világgal az utolsó figyelmeztető üzenetet közlik, — 
Krisztus hivő gyülekezete. A harmadik angyali üzenetet egy oly hivő 
gyülekezet hirdeti, amely az utolsó napokban él s amely megtartja Isten­
nek parancsolatait és megőrzi Krisztus hitét. Ez egyúttal azt is bizo­
nyítja, hogy azok, akik a harmadik angyali üzenetet hirdetik, Krisztus 
eljövetele alkalmával még életben lesznek.
7. Mit értsünk „az Isten haragjának bora" kifejezés alatt? 
— „És láték mennyben más nagy és csodálatos jelt: hét 
angyalt, akinél vala a hét utolsó csapás, mert az által teljese­
dett be az Isten haragja " Jel 15, 1.
8. Kiket sújtanak ezek a csapások? — „És hallék nagy
szózatot a templomból, mely mondja vala a hét angyalnak: 
Menjetek el és töltsétek ki a földre az Isten haragjának hét 
poharát. Elméne azért az első és kitölté áz ő poharát a földre; 
és támada gonosz é$ ártalmas fekély azokon az embereken, 
akiken vala a fenevad bélyege, és akik imádják vala annak 
képét.“.Jel. 16, 1. 2.
Megjegyzés. Isten haragja, melyet a harmadik angyali üzenet hir­
det, a hét utolsó csapásban töltetik ki a fenevad imádóira. Ezen csapá­
sok a Krisztus eljövetelét közvetlenül megelőző időben töltetnek ki azokra, 
akik az utolsó kegyelmi üzenetet megvetik. Azok, akik a harmadik 
angyali üzenetet hirdetik, tudatában vannak annak, hogy napjaikban az 
utolsó nemzedék él a földön, mert intik kortársaikat, hogy azokra, akik 
az üzenetet megvetik, Isten elegyitellen haragja ömlik ki. Ez a nemze­
dék tudja, hogy Krisztus eljövetele az ajtó előtt van.
Egy nagyon fontos ismertető jele ezen utolsó hivő gyüle­
kezetnek az, hogy megtartják Isten parancsolatait és Jézus 
hitét s mivel az Ur közeli eljövetelét várják, magukat adven­
tistáknak nevezik, aminek következtében Sátán haragjának 
céltáblái. Az utolsó nemzedék korában Jézus hite a maga 
tisztaságában csak az adventisták gyülekezetében marad meg, 
mert ezek megtartják Isten parancsolatait, úgy ahogy az Ur 
Jézus azt kívánja. Az adventi gyülekezet visszavezeti az el­
bukott s pogány elemeket magába fogadott keresztyénséget 
az apostoli gyülekezetek tisztaságához, továbbá pedig az Ur 
közeli jövetelére készíti elő az emberiséget, amidőn kiki csele­
kedetei szerint veszi el jutalmát. Ha tudjuk, hogy napjaink­
ban az utolsó nemzedék él a földön és hogy a vég ideje 
immár elérkezett, önkéntelenül is felmerül a kérdés: Vájjon 
élnek-e napjainkban ily emberek a földön? Erre-a kérdésre 
egy határozott „igen“-nel kell felelnünk. Ezek az emberek 
képezik a hetednapi adventisták gyülekezetét, s ezek az em­
berek az általuk hirdetett és követett igazságok által bebizo-
nyitják, hogy ők azok, akiket az írás „az asszony magva mara­
dékának" nevez, ők az az utolsó gyülekezet, melyre Sátán 
haragszik s amely ellen hadakozik.
A vasárnap intézménye az, amit az írás a fenevad 
bélyegének nevez.
Mit is nevez a Szentirás a fenevad bélyegének? Mikor 
az Írás azt mondja, hogy az emberek e bélyeget kezükre, 
vagy homlokukra veszik fel, ezalatt nem szabad azt értenünk, 
hogy e bélyeget egy tüzes vassal nyomják esetleg rájuk, vagy 
a legjobb esetben valamely festékkel. Ha ez igy volna, akkor 
a „maradék“-nak nem állana módjában ellene védekezni. 
Azonban képletes jelentése van a bélyegnek. Ez a pápaság­
nak egy oly erőszakos vallási dogmájához való ragaszkodás­
ból áll, amely ámbár teljesen ellentmond Isten igéjének, mégis 
az összes protestáns egyházak is ragaszkodnak hozzá. Ezen 
dogmának elfogadása a pápaság imádásának, az iránta való 
hűségnek az ismertető jele, vagy bélyege. 
Foglalkozzunk 
azonban először Isten bélyegével. Azután könnyebben belát­
juk, hogy mi képezi a fenevadnak és képének bélyegét.
9. Mily munkát kell azoknak végezni, akik Isten gyer­
mekeinek nevezik magukat s akik az Ur eljövetelét várják?
— „Kösd be a bizonyságtételt és pecsételd be e tanítást 
tanítványaimban! Én pedig várom az Urat, aki elrejté orcá­
ját Jákob házától, és benne bízom!" Ésaiás 8, 16—17.
10. Mit mond ugyanezen munkáról a Jelenések könyve?
— „Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy sze- 
geletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a 
földre, se a tengerre, se semmi élő fára. Es láték más angyalt 
feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek 
pecsété és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek ada­
tott, hogy ártson a földnek és a tengernek, ezt mondván: Ne
ártsatok se a főidnek, se a tengernek, se a fáknak addig, mig 
meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlo­
kukon." Jel. 7, 1—3.
11. Hányán pecsételtettek meg? — „És haliám a meg­
pecsételtek számát: Száznegyvennégy ezer." 4. vers.
12. Minek neveztetik még ezen pecsét? — „És látám 
és imé egy Bárány áll vala a Sión hegyén és ővele 144 ezren, 
akiknek homlokán irva vala az ő Atyjának neve."
Megjegyzés. Ha figyelemmel olvassuk a Jelenések könyvének 
idevágó részeit, azt látjuk, hogy azok várják Krisztus eljövetelét is, 
akik elfogadják Isten bélyegét. Ezek azok, akik az Ur megjelenése 
alkalmával megváltatnak, tehát ezek „az asszony magvának maradékai“, 
akik az utolsó kegyelmi üzenetet hirdetik. Miután az itt említett pecsét 
Isten törvényeivel van kapcsolatban, nyilvánvaló, hogy ez a pecsét az 
ezen isteni parancsolatok egyike iránti hűség symboluma, amely Isten 
szolgáit megkülönbözteti azoktól, akik a fenevad bélyegét veszik magukra-
A pecsét rendesen a törvénnyel kapcsolatban emlittetik 
és három fő jellemvonással bir. Ezen lényeges ismertető jelek 
a következők: 1. Rajta van a törvényadó neve. 2. A törvény­
adó uralkodó hivatalos cime. 3. A birodalom, amely felett 
uralkodik. Ha Mózes 2. könyvének 20. fejezetét, amely a tiz 
parancsolatot tartalmazza, átolvassuk, azt látjuk, hogy a tiz 
pontba foglalt isteni törvények között csak az első ötben 
fordul elő Isten neve. Gondos vizsgálat után meggyőződ­
hetünk azonban arról, hogy a pecsétek másik két fontos jel­
lemvonását csak a negyedik parancsolat, a szombat parancsa 
tartalmazza. Ebben nevezi magát Isten az ég és föld terem- 
tőjének s ezzel tudtunkra adja, hogy mint ilyennek, jogában 
áll oly törvényeket kiadni, melyek az egész világegyetemben 
érvénnyel bírnak. Eszerint ez a parancsolat tartalmazza a 
pecsét három ismertető jelét: tartalmazza Isten nevét, címét, 
mint Teremtő, birodalmát, az eget és földet. Vannak oly 
népek, melyek hamis isteneket imádnak. A szombat parancso-
lata nélkül a bálványistenek hívei is állíthatnák, hogy az 6 
istenük adta ki a tízparancsolatot, csupán a szombatot elren­
delő parancsolat bir oJy tartalommal, amely kétségtelenné teszi, 
hogy ezen törvényeket az igaz Isten, ég és föld alkotója 
rendelte el. Ezért a szombat parancsolata az egész törvény­
nek a pecsétje,
13. Milyen célból adta Isten a szombatot gyermekeinek? 
— „És adám nékik szombataimat is, hogy legyenek jegyül 
köztem és őközöttük; hogy megtudják, hogy én vagyok az 
Ur az ő megszenteljük.M Ezek. 20, 12. 20.
Megjegyzés. Ha a Róm.-hez intézett apostoli levél 4, 11-et olvassuk, 
azt látjuk, hogy a jegy- és pecsét szavaknak egy és ugyanazon jelentésük: 
van a szentirásban. Ha tehát az írás azt mondja a szombat parancso­
latáról, hogy jegy az Isten és gyermekéi között, akkor ezalatt azt kell 
értenünk, hogy a szombat az az isteni pecsét, amelynek megtartása által 
Isten gyermekei elismerik, hogy Isién minden tekintélynek és erőnek a 
kutforrása az ő szemükben.
14. Vájjon a szombat megőrizése által kapunk-e valamely 
jegyet homlokunkra, vagy kezünkre? — „És monda Mózes 
a népnek: Megemlékezzél e napról, amelyen kijöttetek Egyip­
tomból ! ... És legyen ez néked jel gyanánt a te kezeden 
és emlékezetül a te szemeid előtt, azért, hogy az Ur törvénye 
a te szádban legyen.u 2 Móz. 13, 3. 9.
Megjegyzés. E helyütt a kovásztalan kényér ünnepének nagy 
szombatjáról van szó, ami azt mutatja, hogy. egy szombatnak a meg­
őrizése egy isteni jegyet képez kezünkön és szemeink között, vagyis 
homlokunkon. A homlok az értelemnek székhelye. Ha minden hetedik 
napot megszentelünk, akkor kétségtelen bizonyságát adjuk annak, hogy 
állandóan foglalkozuk azzal szivünkben és elménkben. A kéz a munka 
jelképe. Ha tehát szombaton megpihenünk munkánktól, egy jelet kapunk 
kezünkre. A törvény és bizonyság elpecsételése tehát, amelyről Ésa. 8, 
16. 17.-ben olvashatunk, a szombatreformból áll. Ez a reform azáltal 
megy végbe, hogy az adventisták visszatérnek a jelen korban az Ur 
szombatjához. Miután pedig a fenevad bélyegét akkor kényszerítik az
emberekre, midőn az asszony magvának maradéka él a földön, világos, 
hogy a fenevad bélyege nem más, mint a pápaság által elrendelt szom­
bat, a vasárnap.
Hogy a vasárnap megünneplése tényleg ismertető jel, azt 
a nemzeti reformpárt is elismeri. Egyik nagygyűlésükön a 
következő határozatokat hozták.
„Elhatároztatott, hogy a nemzeti reformpárt elvei . . . . 
igazak és azonosak a szentirás igazságaival s ha nem akarunk 
elveszni, akkor ezen elveknek kell érvényesülni nemzeti és 
állami életünkben is.
Elhatároztatott, hogy a sabbat, (a vasárnap) egy ismer­
tető jel Isten és ember között s annak hűséges megünneplése 
bélyege annak a nemzetnek, amelynek Istene Jehova." Michi­
gan Christian Advocate, 1892. dec. 3.
A „Plain Talk for Protestants" (Nyilt szó a protestán­
sokhoz) cimü katholikus könyvben a következőket olvashatjuk:
„A vasárnap megünneplése a protestánsok részéről egy 
oly hódolat, melyet önkéntelenül mutatnak be a katholikus 
egyháznak. A vasárnap megünneplése által tehát arra kész­
tetik az embereket, hogy a pápaságnak képét imádják."
Már előbb kimutattuk, hogy a szombatot a római egy­
ház változtatta meg. A szombat egy oly jel, amelynek vise­
lése által Isten népe bizonyságot tesz arról, hogy Istent is­
meri el az erő és tekintély legfőbb forrásának. Miután azon­
ban a pápaság magát isten fölé emelte, csak önmagához 
volt következetes, midőn az isteni hatalom ezen bélyegét el­
törölte, s helyette egy oly jelet rendelt el hívei számára, 
amely őt emeli mindenek fölé s amelynek elfogadása és 
megőrizése által oly hódolatot tanúsítanak irányában, amely 
egyedül Istent illeti meg.
Ha tehát a protestáns népek oly célból szövetkeznek 
egymással, hogy egyesült erővel kényszerítsék a népet a 
vasárnap megünneplésére, ezzel egyúttal arra kényszerítik az
emberiséget, hogy a fenevad képe előtt meghajoljon s annak 
bélyegét magára vegye. Ilyen módon beteljesítik a jövendölés 
minden részletét. Már csatasorba állanak azok a hadseregek, 
melyek az utolsó nagy küzdelmet megvívják. Az utolsó kegyelmi 
üzenet napjainkban hirdettetík. A világ nemsokára örökre el­
pecsételi sorsát. Isten követeit nemsokára halálra keresik s 
az igazságot megvetik. Kedves olvasó, melyik oldalon akarsz 
állást foglalni? Ha arra határozod el magad, hogy az igaz­
ságot elfogadod, ez egyértelmű azzal, hogy kiteszed magad 
Sátán haragjának. Ha ellenben Sátán táborához csatlakozunk 
s a világ kegyeit keressük, akkor Isten haragjának tesszük 
ki magunkat. Legyen az Ur segítségünkre, hogy bölcsen 
határozhassunk, hogy a „maradékhoz" tartozzunk s hogy 
végül vele együtt győzedelmeskedhessünk a bűn felett. Lásd 
Jelenések 5, 2. 3.
Az engedelmesség fontossága.
Krisztus viszonya gyülekezetéhez.
1. 
Mily viszonyban van Krisztus gyülekezetéhez ? — „És 
ő a feje a testnek, az egyháznak Kol. 1, 18. „És mindeneket 
vetett az ő lábai alá és őt tette mindenek felette az anya- 
szentegyháznak fejévé." Eféz. 1, 22.
Megjegyzés. Krisztus oly bensőséges viszonyban van gyülekeze­
téhez, mint a testnek különböző tagjai egymáshoz. Krisztus oly fontos­
sággal bir a gyülekezet életében, mint a fej a test életében. A gyüleke­
zetnek csak úgy lehetünk élő tagjai, ha vele, a fejjel állandó, szoros 
kapcsolatban vagyunk. „Ő benne élünk és mozgunk." Az idegek azok, 
melyek a test különböző részeit a fejjel egybekapcsolják. Ha az össze­
kötő szervet képező fő idegszál elvágatik, vagy megsérül, avagy meg­
bénul, akkor megszűnik az illető testrész és a fej közötti összeköttetés 
s az illető testrész megbénul. Ily viszony van Krisztus és a gyülekezet 
minden egyes tagja között. Ha az élő összeköttetés megszűnik valamely 
tag és Krisztus között, akkor az illető tag elhal és leszárad a hitnek 
fájáról.
Isten Szentlelke az élő összekötőszerv 
Krisztus és a hivő között.
2. 
Mi az az összekötő kapocs, amely által Krisztus a 
gyülekezet minden hivő tagjában él s a gyülekezet minden 
hivő tagját kormányozza? — „Az igazságnak ama Lelke,
Az engedelmesség fontossága.
akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem is­
meri őt; dé ti ismeritek őt, mert nálatok lakik és bennetek 
marad." Ján. 14, 17.
3. Mily viszonyban van Krisztus azokhoz, akik nem bír­
ják a Szent lelket? — „Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, 
nem az övé." Róm. 8, 9.
Megjegyzés. A Szentlélek az összekötő kapocs Krisztus és a gyü­
lekezet minden egyes tagja között. A Szentlélektől való elszakadás egy­
értelmű a Krisziustól való elszakadással.
4. Mi a Szentlélek tisztsége? — „De mikor eljön amaz, 
az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra." 
Ján. 16, 13.
5. Mi az az igazság, amelyre bennünket Isten Szent­
lelke vezérel el ? — „Szenteld meg őket a te igazságoddal : 
A te igéd igazság." Ján. 17, 17.
6. Hogyan vezérel el bennünket a Lélek Isten igéjének 
igazságára ? — „Ama vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az 
én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd tite­
ket és eszetekbe juttatja majd mindazokat, amiket mondot­
tam néktek." Ján. 14, 26.
Megjegyzés. A Lélek hivatását képezi> hogy bennünket az Isten 
iránti engedelmességre vezéreljen. Ez csak úgy történhetik meg, ha haj­
landók vagyunk Isten igéjét tanulmányozni. Innen is láthatjuk, mily fon­
tos dolog Isten igéjét szorgalmasan tanulni. Az olyan emberek, akiknek 
ámbár módjukban állana Isten szavát tanulmányozni .s ezt mégis el­
hanyagolják, ne várják a Szentlélek vezetését. Az oly gondolat, vagy ér­
zelem, amely bennünket arra sarkal, hogy Isten igéjével dacoljunk, nem 
a Szentlélektől, hanem a gonosztól van.
7. Mire int bennünket Pál apostol? — „És meg ne 
szomoritsátok az Istennek ama Szentleikét, aki által meg- 
pecsételtettek a teljes váltságnak napjára." Eféz. 4, 30.
Megjegyzés. A Szenti elket azzal szonioritjuk meg, ha vonakodunk 
Isten akaratát teljesíteni. Isten akaratának pedig a Szentirás az egyedüli 
kinyilatkoztatása. Lásd. Zsid. 3, 7—10.
8. Mi lesz annak következménye, ha vonakodunk az el­
nyert világosságban haladni? — „Monda azért nékik Jézus: 
Még egy kevés ideig veletek van a világosság. Járjatok, amig 
világosság van, hogy sötétség ne lepjen meg titeket. És aki 
a sötétségben jár, nem tudja, hova megy. Mig a világossá­
gotok meg van, higyjetek a világosságban, hogy a világos­
ság fiai legyetek," Ján. 12, 35. 36.
Megjegyzés. A világosság fiai ugy lehetünk, ha a világosságbah 
járunk. Azoknál, akik vonakodnak a világosságban járni, csak nagyon 
rövid ideig marad az meg. Ha vonakodunk abban a világosságban járni, 
mellyel bennünket Isten megajándékozott, megbántjuk Isten Szentleikét 
és elszakadunk Krisztustól.
Sokan a legnagyobb egyíigyüséggel ugy okoskodnak, a 
legjobb lesz, ha nem kutatjuk a Szentirást, mert igy nem is­
merjük meg az isteni világosságot s azért, amit nem isme­
rünk, felelősségre se von majd bennünket Isten soha.
9. Miért szeretik az emberek a sötétséget jobban, mint 
a világosságot ? — „Az pedig a kárhoztatás, hogy a világos­
ság e világra jött és az emberek inkább szerették a sötét­
séget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszak 
valának. Mert minden, aki hamisan cselekszik, gyűlöli a vi­
lágosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő csele­
kedetei fel ne fedessenek." Ján. 3, 19. 20.
Megjegyzés. Ezen bibliai kijelentések eléggé bizonyítják, hogy 
az olyan ember, akinek módjában állott volna az igazságot megismerni 
s annak engedelmeskedni s ezt mégis elhanyagolja, semmiképen sem 
igazirihat meg.
10. Kik azok, akik a világosságra mennek? — „Aki pe-
dig az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hogy az 6 
cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint val6 
cselekedetek." Ján. 3, 21.
Megjegyzés. Mindig az igazság iránt érzett szeretetünk határozza 
meg, hogy mily álláspontra helyezkedünk a világossággal szemben. Ha 
minden vágyunk abban kulminál, hogy minél tökéletesebben ismerhes­
sük meg a mester akaratát, hogy minél inkább engedelmeskedhessünk 
neki, akkor az öröm forrása lesz számunkra minden további világos­
ság, mellyel az Ur bennünket megajándékoz. Ugyanaz a viszony fűz 
bennünket a Mesterhez is, mint amely köztünk és az igazság között 
fennáll. Ha a világosságban járunk, akkor az ő vére tisztit meg bennün­
ket minden bűneinktől. Ha ellenben vonakodunk a világosságban járni 
bűneinknek szennye továbbra is rajtunk tapad. Lásd Ján. 15, 22—24.
11. Milyen álláspontra helyezkedik a testies szív, illetve 
az anyagias érzület Isten törvényével szemben? — „Mert a 
test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten 
törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti." 
Róm. 8, 7.
12. Milyen változásnak kell bennünk végbemenni, ha be 
akarunk jutni Istennek országába ? — „Felele Jézus és monda 
néki: Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan, nem 
születik, nem láthatja az Isten országát." Ján. 3, 3.
13. Milyen változáson mentek át azok, akik Krisztus 
Jézusban vannak? — „Azért ha valaki Krisztusban van, uj 
teremtés az; a régiek elmúltak, imé újjá lett minden." 2 Kor. 
5, 17.
Megjegyzés. Életünk tesz tanúságot arról, hogy vájjon végbe­
ment-e bennünk az az átváltozás, melyet újjászületésnek nevez az Üd­
vözítő. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket." A testiség, az anyagias­
ság engedetlen Isten akaratával szemben, a Szentléleknek a gyümölcse 
azonban a hűség és engedelmesség. Senki sem lehet Krisztus gyüleke­
zetének tagja mindaddig, ainig ez a belső, lelki átalakulás végbe nem 
ment benne. Midőn Krisztus gyülekezetéről beszélünk, ez alatt koránt­
sem egy földi közösséget, vagy szervezetet kell értenünk, mert a földi 
gyülekezetnek valaki esetleg egész jó tagja lehet, és még sem tagja az 
illető Krisztus lelki gyülekezetének.
14. 
Hol vannak feljegyezve azoknak nevei, akik már 
Krisztus tulajdonát képezik? — „Akiknek nevei az élet köny­
vébe vannak beírva.w Fii. 4, 3. Lásd még Dán. 12, 1. Luk. 
10, 20. Jel. 13, 8/
Megjegyzés: Ha valaki őszintén megbánja bűneit, őszintén megtér, 
akkor neve azonnal feliratik az élet könyvébe. Az illető örököse lesz 
az örök életnek. Ezen könyv tartalmazza mindazoknak neveit, 
akik 
Krisztus lelki gyülekezetének tagjai. Ha azonban hűtlenek leszünk Krisztus 
iránt s vonakodunk az általa ajándékozott világosságban íárni, nevünk 
kitöröltetik az élet könyvéből s az ítélet nagy napján a kárhozat lesz 
osztályrészünk. Krisztus igaz, lelki gyülekezetének tagjai, akiknek neve 
beíratott az élet könyvébe, ma a legkülönbözőbb helyeken vannak szét­
szórva, esetleg különböző vallásos gyülekezeteknek tagjai. Egyes keresz­
tyének úgy vélekednek, hogy szentségtörést követnének el akkor, ha a 
felekezetűket otthagynák. Ez téves felfogás, mert hisz akkor az összes 
reformátorok szentségtörést követtek volna el akkor, midőn a római egy­
házzal szakítottak s annak kebeléből kiléptek. Egyetlen tekintély van a 
keresztyén előtt, amelynek feltétlen hűséggel tartozunk s ez Jézus Krisztus. 
Bármely nevű felekezetnek lehetünk tagjai, addig, amig az a felekezet, 
vagy gyülekezet ragaszkodik Isten akaratához, azonban midőn többé 
nem akarja híven követni azt a felhőoszlopot, mely az Ígért Kanaán 
felé vezet bennünket, akkor vagy a gyülekezet, vagy pedig Krisztus kö­
zött kell választani minden egyes őszinte hívőnek. Ha ilyenkor még to­
vábbra is megmaradunk egy ily gyülekezet kebelében, akkor részesei le­
szünk annak bűneinek és minket is sújtanak az azt utolérő csapások. Lásd 
Jelenések 18, 4. A hívők boldogsága a Krisztus iránti hűségüktől függ, 
függetlenül attól, hogy mily nevű egyháznak, vagy földi gyülekezetnek 
tagjai. Vannak oly keresztyének, akik oly nagy szeretettel viseltetnek 
egy egy vallásos gyülekezet vagy egyházuk iránt, hogy kijelentik, mi­
szerint életfogytiglan annak tagjai lesznek. Ez egy nagyon veszélyes 
álláspont, mert nem követhetjük gyülekezetünket az esetleges bűnbe és 
bukásba. A keresztyénnek csak egyetlen egy lény iránt kell örökös hű­
séggel viseltetni s ez Jézus Krisztus. Egyedüli célunk, hogy olyan gyüle­
kezetnek tagjai legyünk, melynek feje Krisztus.
Az engedetlenség bűne.
15. Hogyan bírálja el az Ur az iránta való engedetlen­
séget? — „Sámuel pedig monda: Vájjon kedvesebb-e az Ur 
előtt az égő és véres áldozat, mint az Ur szava iránt való 
engedelmesség? Imé, jobb az engedelmesség a véres áldozat­
nál és a szófogadás a kosok kövérénéi. Mert mint a varázs­
lásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és 
bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Ur­
nák beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.*
1. Sám. 15, 22. 23.
Megjegyzés. Az Isten iránti engedelmességet semmiféle áldozattal 
sem lehet pótolni. Vannak oly keresztyének is, akik azt hiszik, bármit 
tehetnek, hisz ajándékaikkal majd kiengesztelhetik Isten haragját. Ez a 
legnagyobb tévedés. Nem ember a mi Istenünk, tehát nem vesztegethető 
meg ajándékokkal.
16. Mivel mentegette Saul engedetlenségét? — „Akkor 
monda Saul Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem az 
Urnák szavát és a te beszédedet; de mivel féltem a néptől, 
azért hallgattam az ő szavukra." 24. v.
Megjegyzés. Ha Isten szól hozzánk, akkor ne kérjünk előbb ta­
nácsot, mielőtt engedelmességre szánnánk rá magunkat, mert ezzel csak 
mentséget akarunk keresni, mellyel engedetlenségünket igazolni akarjuk. 
Sátán ilyen módon akarja elménket elhomályosítani s akaratunkat ki­
vonni az Isten iránti engedelmesség alól.
17. Miért nem ismerték be nyíltan Jézus kortársai közül 
sokan, hogy Jézusban hisznek? — „Mindazáltal a főembe­
rek közül is sokan hívének őbenne; de a farizeusok miatt 
nem vallák be, hogy ki ne rekesztessenek a gyülekezetből; 
mert inkább szerették az emberek dicséretét, mintsem az Is­
tennek dicséretét.* Ján. 12, 42. 43.
Megjegyzés. Már igen sok ember tagadta meg Jézust az embe­
rektől való félelem következtében. Inkább törődtek az emberek velemé- 
ryével, mint azzal a tisztességgel és dicsőséggel, ame’Iyel az ég és föld 
ura tünteti ki hü szolgáit. Jobban féltek az emberektől, mint Istentől. 
Nem tartoztak ezekhez azok, akik Jézusért vértanúhalált szenvedtek el. 
Az ily gyenge jellemű emberek Ézsau példáját követik, aki eladta első- 
szülöttségi jogát egy tál lencséért. Zsid. 12, 16. 17. Inkább kívánják a 
gonoszok ideiglenes barátságát, mint az igazak örök üdvösségét.
Akik készakarva maradnak meg a bűnben, 
nem várhatnak bűnbocsánatot.
18. 
Mit várhatnak azok az emberek, akik az igazság 
megismerése után is vétkeznek? — „Mert ha szándékosan 
vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor 
többé nincs bűnökért való áldozat, hanem az ítéletnek valami 
.rettenetes várása, és a tűznek lángja, amely megemészti az 
ellenszegülőket.“ Zsid. 10, 26.
Megjegyzés. Csak egyetlen oly áldozat van, amely bűneinket el­
törölheti s ez Jézus Krisztus vére. De Krisztus vére csak azon bűnt 
törli el, melyet megbánunk. Azok, akik az igazság megismerése után is 
tudatosan megmaradnak a bűnben, csak egyet várhatnak, Isten haragját. 
Krisztus vére nem törli azok bűnét, akik vonakodnak az ő világosságá­
ban járni s akik elszakadnak gyülekezetétől. Mindent egybevetve lát­
juk, hogy keskeny az az ut, mely az életre vezet s ámbár sokan halad­
nak ezen utón, mégis csak kevesen lesznek azok, akik az életre be­
jutnak. Ezért parancsolja nekünk a mi szeretett Megváltónk: „Igyekez­
zetek bemenni a szpros kapun 1“ Luk. 13, 24. Máté 7, 13. 14.
Kedves olvasó! Ha be akarsz menni az életre, akkor 
egész lelkedet át kell adnod Istennek. Hátat kell fordítanunk 
mindannak, ami Krisztus előtt nem rokonszenves. Lehet, hogy 
barátainkat, hozzátartozóinkat, a legdrágább világi javainkat 
is el kell veszítenünk, azonban sokkal jobb, ha ezen múlandó 
kincseket veszítjük el, mintha Krisztustól kellene elszakad-
12
nunk .s az örök életet és üdvösséget 
kellene elveszí­
tenünk.
Azokhoz, akik a sötétség hatalmasságaitól reszketnek, 
igy szól az Ur: „Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüg­
gedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, sőt megsegit- 
lek és igazságom jobbjával támogatlak. Mivel én vagyok 
Urad, Istened, aki jobbkezedet fogom, és aki ezt mondom 
néked; ne félj, én megsegítelek!" Ésa. 41, 10. 13.
Az alámeritkezés.
Az evangéliumi parancsolat.
1. Mily nagy parancsolatot adott az Üdvözítő gyülekeze­
tének? — „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hir­
dessétek az evangéliumot minden teremtésnek." Márk. 16, 15.
2. Mire tanítsa a gyülekezet a világot? — „Tanítván 
őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek." 
Máté 28, 20.
3. Mi történjék azokkal, akik hívőkké lettek? — „Meg­
keresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek 
nevében." Máté 28, 19. „Aki hiszen és megkeresztelkedik, 
idvezül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik." Márk. 16, 16.
Megjegyzés. Az alámeritkezés Krisztusnak egy oly parancsolata, 
amelynek a gyülekezet minden tagja köteles magát alávetni.
Kit kell alámenteni?
4. Minek kell az emberrel a Szentirás tanítása értelmében 
végbemenni, mielőtt az alámeritkezésnek alávetheti magát? 
— „Péter pedig monda nékik. Térjetek meg és keresztel- 
kedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a 
bűnöknek bocsánatára.“ Csel. 2, 38. „Filep pedig monda: 
Ha teljes szívből hiszel, meglehet." 8, 37.
íi*
Megjegyzés. A keresztségnek, illetve alámeritkezésnek csak ar 
vetheti magát alá, aki teljes szívvel hiszen az evangéliumban s ezen 
hitének bizonyítékait is szolgáltatja azáltal, hogy bűneit őszintén meg­
bánja és elhagyja. Lásd Máté 3, 7—10. Ezen feltétel mindazokat kizárja 
az alámeritkezésben való részvétel alól, akik még oly kiskorúak és fej­
letlenek, hogy nem bírnak oly fokú öntudattal, hogy hinni tudhatnának 
Isten igéjében. Nem is beszélve azokról, akik nem tudnak, vagy nem 
hajlandók bünbánatot tenni s Isten akarata iránt engedelmeskedni. A 
Szentirás a kisdedek keresztségét egyáltalán nem ismeri s a kisdedek­
nek a szülők által való megkereszteltetése egy oly értelmetlen és feles­
leges eljárás, amely ellentétben áll Isten igéjével s amelynek káros követ­
kezményei lehetnek. Mert a felnőtt ember, akit öntudatlan kis gyermek 
korában megkereszteltek, vagy azt hiszi, hogy ő már úgy is jó keresz­
tyén, neki többé nincs szüksége se bünbánatra, se megtérésre, vagy 
pedig belátja szülei eljárásának értelmetlen voltát s úgy is semmisnek 
tekinti azt.
Miért kívánják a szülők, hogy kisdedeiket megkeresztel­
jék. Mi a gyermekkeresztelésnek haszna, vagy kára? Hol 
van a Szentirásban az a hely, amely a gyermekkeresztelést 
előírja, avagy egy oly hely, amely csak jóváhagyja is? Van­
nak olyanok, akik oly tévedésekben leledzenek, hogy úgy 
vélik, miszerint azok a kisdedek, akik keres?teletlenül halnak 
el, elkárhoznak, azok ellenben, akik megkereszteltettek, üd­
vözölnek. Miért ? Mily halálos bűnt követhetett el a kis­
gyermek, akinek még öntudata sincsen? Minek az alapján1' 
gondolhatja valaki, hogy azt a kisgyermeket, akinek a fejére 
egy kis vizet öntöttek, Isten több kegyelemben részesíti, mint 
azt, aki nálánál esetleg sokkal jobb gyermek, de ezen cere­
móniában nem részesült? Vajha megértenék a szülők, hogy 
a keresztség, vagy helyesebben az alámeritkezés egy oly el­
járás, melyet mindenkinek önmagának kell óhajtani s amelynek 
csak akkor vethetjük alá magunkat, ha előbb hinni tudunk 
Isten szavában, ha bűneinket megbántuk, ha megtértünk s. 
Isten akarata iránti engedelmességben kívánunk élni!
5. Mért keresztelik meg a bűnbánó bűnösöket? — „Tér-
jetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan Jézus Krisz­
tusnak nevében a bűnök bocsánatára." Csel. 2, 38. „Kelj fel 
és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül 
hiván az Urnák nevét." Csel. 22, 16.
Megjegyzés. Az alámeritkezés igen nagy áldására van a megtért 
léleknek. A hivő újjászületését jelképezi ez, s megtisztulását a bűnnek 
szennyétől. Az őszintén megtért lélek a szerecsenországi komornyikkal 
igy fog felkiáltani: „Imhol a viz, mi gátol, hogy megkeresztelkedjem ?“ 
A keresztség igen nagy befolyással van a további bűntől mentes életre 
s igy a bünbocsánatra is!
6. Mi az az evangélium, amely által megtartatunk? — 
„Eszetekbe juttatom továbbá atyámfiai az evangéliumot, ame­
lyet hirdettem néktek . . . , amely által üdvözültök is ... . 
hacsak nem hiába lettetek hívőkké! Mert azt adtam élőtökbe 
főképen, amit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a 
mi bűneinkért az írások szerint; és ő eltemettetett; és hogy 
feltámadott a harmadik napon az írás szerint." 1 Kor. 15, 1—4.
Megjegyzés. Krisztus szenvedése, halála és feltámadása képezi 
az evangélium legfőbb tárgyát. Ha üdvözülni akarunk, a Krisztus fel­
támadásában is kell hinnünk. A mi feltámadásunk teljességgel a Krisz­
tus feltámadásától függ. „Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiába­
való a ti hitetek, még bűneitekben vagytok. Akik a Krisztusban elalud­
tak, azok is elvesztek tehát." 1 Kor. 15, 17. 18.
Az egész evangélium szükséges a mi üdvösségünkre. A 
beléje vetett hit adja meg a bűnbánó bűnösnek a megtisztu­
lást. A bűntől való megigazulást csak a halál által nyerhet­
jük el. „Mert aki meghal, felszabadul a bűn alól." Róma 6, 7. 
Az evangéliumba vetett üdvözítő hit megadja a hívőnek a 
halált, meit a hivő ezen hit által meghal a világnak és a 
bűnnek. Lásd Róma 6, 11.
7. Miképen halunk meg a világnak? — „Krisztussal 
együtt megfeszittettem. 
Élek pedig többé nem én, hanem
él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, 
az Isten fiában való hitben élem, aki szeretett engem és ön­
magát adta érettem." Gál. 2, 20.
Megjegyzés. A világnak akkor halunk meg, ha Krisztussal együtt 
megfeszittetünk. Krisztus személyében meghalunk bűneinkért, saját 
testünkben pedig meghalunk a bűnnek. Az egyik halál a megigazulást, 
a másik az újjászületést hozza magával. Az egyik halál megszabadít 
bennünket a bűn kárhozata alól, a másik pedig megszabadít a bűnös 
élettől. „Mert mimódon élnénk még a bűnben, amelynek maghaltunk ?“ 
Mikor a Megváltó meghalt, eltemettetett s mikor mi Krisztussal együtt 
megfeszittettünk és meghaltunk a bűnnek, nekünk is el kell temetkeznünk.
8. 
Hogyan temetkezünk el? — „Avagy nem tudjátok-e, 
hogy akik megkeresztelkedtünk a Jézus Krisztusban, az ő 
halálában keresztelkedtünk meg?J Eltemettetünk azért a 
keresztség által ő vele együtt a halálba, hogy miképen fel­
támasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, 
azonképen mi is uj életben járjunk." Róma 6, 3. 4. „Eltemet- 
tetvén ő véle együtt a keresztségben, akivel egyetemben fel 
is támasztattatok, az Isten erejébe vetett hit által." Kol. 2, 12.
Megjegyzés. A keresztség, vagy helyesebben az alámeritkezés 
Krisztus halálának, eltemetésének és feltámadásának jelképe. Miután 
Krisztus halála által nyertük bűneink bocsánatát s miután Krisztus halálá­
ban kereszteltettünk meg, ebből következik, hogy az alámeritkezés ak­
tusa a bűntől való teljes megtisztulást és megszabadulást ábrázolja. 
Az alámeritkezés ezenkívül a hívők számára mindannak záloga, amit 
Isten nékik megígért. Az alámeritkező az alámeritkezés által nyíltan 
kijelenti, hogy a világnak megfeszittetett, hogy Krisztussal együtt meg­
halt s vele együtt egy uj, tiszta lelki életre támadt fel.
A keresztség helyes végrehajtása.
Az a tény, hogy a keresztség által Krisztussal meghalunk, 
eltemettetünk és feltámadunk, már magában is eléggé bizonyítja,
hogy a keresztség egy oly aktus, amely temetkezést és fel­
támadást ábrázol. A görög eredeti bibliai szövegben a magyar 
keresztség szót a baptizzo és a baptismos szavak fejezik ki, 
amelyek pedig vízben való teljes alámeritkezést jelentenek. 
Eszerint világos, hogy egyedül az alámeritkezés a helyes vég­
rehajtási módja a magyar bibliánkban keiesztelésnek nevezett 
aktusnak. Néhány bibliai példa ki fogja mutatni, hogy az 
első apostoli gyülekezetekben is alámeritkezést értettek a ke­
resztelés alatt.
9. Hol keresztelt keresztelő János? — „Ekkor kiméne 
őhozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész 
környéke és megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizé­
ben." Máté 3, 5. 6.
10. Hová ment a Megváltó megkeresztelkedés céljából?
— „Akkor eljőve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, 
hogy megkeresztelkedjék őáltala." 13. v.
11. Mit tett Jézus, miután alámeritkezett a Jordánban?
— „És Jézus megkeresztelkedvén azonnal kijőve a vízből."
16. vers.
Megjegyzés. János az írás világos tudósítása értelmében a Jordán­
ban keresztelte meg az embereket. Már azon tény is, hogy Jézus a 
keresztség után „kijött” a vízből, eléggé bizonyítja, hogy ez a kereszt- 
ségnek nevezett aktus vízben való alámeritkezés volt.
12. Mi volt ahhoz szükséges, hogy Filep a komornyikot 
megkeresztelhesse? — „És megállitá a szekeret és leszállá- 
nak mindketten a vízbe, Filep és a komornyik, és megkeresz- 
telé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Urnák lelke elra- 
gadá Fiiepet, és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább 
méné az ő utján örömmel." Csel. 8, 38. 39.
Megjegyzés. Filep nem lehintette, hanem a vízben alámentette a 
komornyikot. Ezt eléggé bizonyítják azok a lépések, miket mindketten
ugv az alámeritkezés előtt, mint utána végeztek. 
Ha nem lett volna 
valóságos alámeritkezésről szó, akkor mi szükség lett volna egy folyó­
vízre, hisz a lehintést akárhol végezhették volna egy pohár viz segít­
ségével is. De halljuk csak szószerinti, hű fordításban az idevágó alap­
igét: „Mikor pedig ménének az utón, jutának egy vízhez és monda a 
komornyik: Imhol a viz, mi gátol, hogy alámeritkezzem? .... És le- 
szállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik, és alámenté őt.“ 
36—38. v. Ez a fordítás a való igazságot fejezi ki. Az alapszövegben 
e helyütt előforduló szó nem jelentett vízzel való leöntést, vagy meg- 
hintést soha sem. A keresztségnek ilyen módját csak a pápaság találta 
ki valószínűleg kényelmi szempontból s oly ember, aki egyedül Istennek 
s Isten rendeléseinek kíván engedelmeskedni, ezt az újítást soha sem 
fogadhatja el.
A háromszoros alámeritkezés.
Vannak oly keresztyének, különösen Amerikában, akik a 
háromszoros alámeritkezést tartják a keresztelés leghelyesebb 
módjának. Azt hiszik, hogy az evangéliumnak az a kijelen­
tése, hogy az Atyának, Fiúnak, s Szentlélek nevében kell 
a keresztelést végrehajtani, azt jelenti hogy az istenség min­
den egyes nevére külön kell az alámeritkezést végrehajtani. 
Ez egy téves felfogás. A tévedést nem nehéz kimutatni. Ha­
sonlatos ez ahhoz, midőn egy három tagú cég alkalmazott­
jának üzleti megbízatást ad. A megbízatást az alkalmazott 
csak egyszer hajtja végre annak ellenére, hogy három főnöke 
van, akiknek a neve a megbízatási iratra van írva. Pál apos­
tol is kijelentette, hogy „Egy Ur, egy hit, egy keresztség“, 
vagy alámeritkezés van. Ef. 4, 3.
Ha azon parancsnak eleget akarunk tenni, hogy az Atyá­
nak, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében merítsük alá a 
megtért' hívőket, nem szükséges mindhárom névre külön-külön 
alámenteni, hanem csak egyszer. Ugyancsak nem szükséges, 
hogy Krisztus urunk majdan háromszor jöjjön alá az égből, 
ha azt akarja, hogy teljesedésbe menjen az a bibliai ige, hogy
az Atya, a saját és a szent angyalok dicsőségében jelenik 
majd meg. Luk. 9, 26.
A Szentirás a keresztséget, illetve alámeritkezést egy te­
metéshez s feltámadáshoz, még pedig Krisztus temetéséhez 
és feltámadásához hasonlítja. Ebből is láthatjuk, hogy csak 
egyetlen egyszer kell az alámeritkezésnék végbemenni, mert 
Krisztus csak egyszer halt meg s egyszer támadt fel s nékűnk 
is egyszer kell vele együtt a bűnnek és világnak meghalni 
s vele együtt egy uj életre feltámadni. Róma 6, 5.-ben a követ­
kezőket olvashatjuk: „Mert ha az ő halálának hasonlatossága 
szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is 
azok leszünk." Ez a hasonlat a keresztség végrehajtási mód­
jára vonatkozik. Ez pedig csak az egyszeri alámeritkezést 
jelképezheti. A Szentirásban egyáltalán nincs szó a kereszt- 
ségnek, illetve alámeritkezésnek más módon való végrehaj­
tásáról.
A Szentlélek tiszte és adománya.
1. Kinek a nevében küldetett a Szentlélek? — „Ama 
vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az 
atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja 
mindazokat, amelyeket mondottam néktek." Ján. 14, 26.
Megjegyzés. Jézus távolléte alatt a Szentlélek által vezeti és igaz­
gatja gyülekezetét. Ez az az eszköz, amely által Krisztus minden egyes 
hivővei érintkezik s amely által azokat vigasztalja.
2. Kinek a szavait szólja majd a Szentlélek? — De mi­
kor eljön amaz az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket 
minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat 
szólja, amiket hall és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. 
Az engem dicsőit majd, mert az enyémből vesz, és meg­
jelenti néktek." Ján. 16, 13. 14.
Megjegyzés. A Szentlélek bennünket minden igazságra elvezérel. 
A szavak, melyeket hozzánk intéz, tulajdonképen Krisztus szavai. Ez 
pedig úgy történik, hogy az élet minden körülménye között, a leg­
különbözőbb élettapasztalatok alkalmával eszünkbe juttatja, hogy mit is 
mond erre vagy arra a helyzetre vonatkozólag Isten szava. Közli velünk 
Istennek egyenes kijelentését is. A Szentlélek soha sem vezet le ben­
nünket az igazság útjáról s soha sem vezethet bennünket oly útra, 
amely ellenszenves Isten előtt.
3. Hogyan vezet el bennünket a Szentlélek minden igaz­
ságra? — „És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez
A Szentlélek tiszte és adománya.
az ut, ezen járjatok, ha jobbra és ha balra elhajoltok." Ésa. 
30, 21.
Megjegyzés. Kedves olvasó! Megismerkedtél-e már személyesen 
is ezen mennyei vendéggel, az ég ezen végtelen nagy ajándékával ? 
Megtudod-e különböztetni az ő szavát az ellenség szavától ? Vigasztal-e 
téged is a Szentlélek jelenléte? A Megváltó a mennybemenetele alkal­
mával történt távozásakor sem hagyott bennünket egészen árván és 
egyedül, hanem elküldte nékünk a mennynek azt a vendégét, aki ben­
nünket állandóan kisér és vigasztal. Oh igyekezzünk minél jobban meg- 
ismerkedni vele! 
... 
....._
Mily feltételek mellett nyerhetjük el a Szentleiket?
4. Hogy válhatunk alkalmasakká a Szentlélek elnyeré­
sére ? — „Péter pedig monda nékik : Térjetek meg és keresz- 
telkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a 
bűnöknek bocsánatjára és veszitek a Szentlélek ajándékát." 
Csel. 2, 38.
5. Kiknek Ígérte meg a Szentlélek ajándékát? — „Mert 
néktek lett az Ígéret, és a ti gyermekeiteknek és mindazok­
nak, akik messze vannak, valakiket csak elhív magának az 
Ur, a mi Istenünk." 39. v.
Megjegyzés. Isten mindazoknak megígérte a Szentlélek adomá­
nyát, akik készek bűneik megbánására, elhagyására és akik hittel fo­
gadják el Krisztust személyes üdvözítőjükül. Az Ur maga állapítja meg 
annak pontos idejét, amikor a hivő a Szentlélek elfogadására alkalmas. 
Lásd Csel. 9, 17. 18; IC, 34—48; 8, 12. 19. Sokan oly gyermekes fel­
fogást táplálnak magukban, hogy a Szentlélek elnyerése és jelenléte 
rendkívüli érzelemmegnyilvánulásokban nyilatkozik meg. Az ilyeneknél 
az örömnek vagy szomorúságnak oly kitörését láthatjuk gyakran, me­
lyek a nyugodt, józan emberre visszataszító benyomást gyakorolnak. 
Isten azonban a rendnek Istene s lehetetlen, hogy ép az ő lelke kész­
tetné a hívőket rendellenes dolgokra. A Szentlélek jócselekedetekben 
nyilatkozik meg a hivő életében s jelenlétéről gyümölcsei által szerez­
hetünk meggyőződést. Lásd Máté 7, 15. 23. Gál. 5, 22—26.
6. 
Meg van-e minden igaz hivőben Isten Lelke? — 
„Akiben pedig nincs meg a Krisztus lelke, az nem az övé.“ 
Róm. 8, 9.
A Szentlélek ajándékai.
7. Istennek mily ajándékairól kell tudomással bírnunk? — 
„A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, 
hogy tudatlánok legyetek." 1 Kor. 12, 1.
8. Melyek a Lélek ajándékai? — „A kegyelmi ajándé­
kokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.... Né­
melyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; 
másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek sze­
rint ; egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyó­
gyításnak ajándékai azon egy Lélek által; némelyiknek csoda­
tévő erők munkái; némelyiknek meg prófétálás ; némelyiknek 
meg lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak 
pedig nyelvek magyarázása." 4—10. vers.
Megjegyzés. Isten az, aki gyülekezetét ezen ajándékokkal meg­
ajándékozta. Az apostoli korban ezen ajándékok meg voltak a gyüle­
kezetben és el is ismerték a hivök, hogy Istentől származnak azok, 
azonban a sötét középkorban mindez feledésbe merült. Ezen ajándékok 
a gyülekezet örökségét képezik, amelyeknek szívből örvendenünk 
kellene.
9. Mily célból adta az Ur ezen ajándékokat gyülekeze­
tének ? — „És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket 
prófétákul, némelyeket evangélistákul; némelyeket pedig pász­
torokul és tanítókul; a szentek tökéletesbitése céljából, szol­
gálat munkájára, a Krisztus testének építésére." Eféz. 4,11. 12.
10. Meddig maradnak meg ezen adományok a gyüleke­
zet kebelében ? — „Mig eljutunk mindnyájan az Isten Fiá­
ban való hitnek és az ő megismerésének egységére, érett
férfiuságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mérté­
kére." 13. vers.
Megjegyzés. Az itt idézett bibliai versben közölt állapotot a gyü­
lekezet csak az evangéliumi munka befejezésével éri el. Ennek értelmé­
ben a jelen korban már mindezen ajándékokat bírnunk kellene. Ezen 
ajándékok hiányában a gyülekezet tökéletlen.
11. Mire inti Pál apostol a hívőket? — „Igyekezzetek 
pedig a hasznosabb ajándékokra." 1 Kor. 12, 31.
A Lélek adományait ismét fellelhetjük az utolsó 
gyülekezetben, az asszony magvának maradéka,
között.
12. Ismét fellelhetjük-e ezen ajándékokat az utolsó gyü­
lekezet kebelében? — „És lészen az utolsó napokban, ezt 
mondja az Isten, kitöltők az én lelkemből minden testre; és 
prófétáinak a ti fiaitok és leányaitok és a ti ifjaitok látásokat 
látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak." Csel. 2, 17.
13. Mily mértékben birja a gyülekezet ezen adományo­
kat Krisztus eljövetele alkalmával? — „Mivelhogy minden­
ben meggazdagodtatok őbenne, minden beszédben és isme­
retben, amint megerősittetett tibennetek a Krisztus felől való 
bizonyságtétel. Úgy hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül 
nem szűkölködtök; várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak 
megjelenését." 1 Kor. 1, 5—7. „Megharagvék azért a sár­
kány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel 
az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzői­
vel, és akiknél vala a Jézus Krisztusnak bizonyságtétele." 
Jel. 12, 17.
Megjegyzés. Az asszony magvának maradéka, vagyis az a gyü­
lekezet, amely Krisztus megjelenését várja, egyetlen lelki ajándékban 
sem szűkölködik. Ez a gyülekezet birja majd teljes mértékben Krisztus 
rbizonyságtételét.
14. Mit értsünk Krisztus bizonyságtétele alatt? — „És- 
leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda né­
kem : Meglásd, ne tedd! Szolgatársad vagyok neked s a te 
atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtéte'e van; Istent 
imádd! (Mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.y 
Jel. 19, 10. „És én János vagyok az, aki ezeket hallottam 
és láttam; és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal 
lábai előtt, hogy őt imádjam, aki ezeket nékem megmutatta 
vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd! Mert 
szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a próféták­
nak." Jel. 22, 8. 9.
Megjegyzés. Gábriel a próféták angyala, aki velük Isten akaratát 
megismerteti. Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke. Akinél á Jézus 
bizonyságtétele van, az próféta. Pál apostol kijelenti, hogy az utolsó 
gyülekezet a Lélek egyetlen ajándékát sem nélkülözi, tehát meg lesz ben­
ne a prófétaság lelke is. Ennek értelmében ezen utolsó gyülekezetnek 
kebelében elismert prófétának kell élni. Ez igy is van, azonban ne feled­
jük, hogy a jövendőmondás lelke nem mindig abban nyilatkozik meg, 
hogy előttünk a jövőt feltárja, hanem abban, hogy bennünket feddjen, 
dorgáljon és az igazság útjára vezéreljen.
15. Mitől óv bennünket Krisztus az utolsó napokban? 
— „Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Imé itt a Krisztus, 
vagy amott, ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis 
próféták támadnak és nagy jeleket és csodákat tesznek any- 
nyira, hogy elhitessék, ha lehet a választottakat is." Máté 
24, 23. 24.
Megjegyzés. Az a kijelentés, hogy hamis próféták támadnak majd 
az utolsó időben, azt bizonyítja, hogy igaz próféták is lesznek. Mert ha­
mis csak abból lehetséges, amiből igaz is van. A hamis próféták tény­
kedése az utolsó időkben különösen abban nyilvánul meg, hogy az em­
berek között tévtanokat terjesztenek majd Krisztus eljövetelének módo­
zataira és idejére nézve. Ezen hamis próféták természetesen csak Sár 
tánnak lesznek ügynökei és eszközei s'munkájuk által lehetővé teszik,.
hogy Sátán jelenjen meg Krisztus képében s sokakat elhitessen. A csalást 
a választottakon kívül senki sem ismeri majd fel. Ezen megtévesztés 
következtében Krisztus eljövetele tényleg hasonlatos lészen az éjszakai 
tolvaj besurranásához, mivel hogy akkor már a legkevesebb ember várja 
megjelenését. Lásd 1. Tess. 5, 1—3; 2. Tess. 2, 9—12.
Ezen álpróféták az utolsó időben nagy vallási mozgal­
mak élére állanak. Ezek a hatalmas vallási mozgalmak, mind 
Krisztus második eljövetelével foglalkoznak. Az írás határozott 
kijelentése ellenére, igyekeznek majd pontosan megállapítani 
az Ur eljövetelének idejét. Mivel az asszony magvának mara­
déka kebelében, akiknél Krisztus bizonyságtétele, a próféta- 
ság lelke meglészen, azt állítják ezen gyülekezetek, hogy 
náluk is meg van a prófétaság lelke, mivelhogy ők képezik 
ezt az igaz gyülekezetét. Már most is láthatjuk ezen mozgal­
mak megindulását. Különösen Amerikában számtalan oly em­
ber lépett fel, aki a prófétaság lelkét bitorolta s az emberek 
kisebb, nagyobb tömegét tévesztette meg. Mindezen dolgok 
azonban csak azt bizonyítják, hogy tényleg elérkeztünk az 
idők végezetéhez s hogy az Ur eljöveteléről szóló üzenet most 
hirdettetik a világnak az igaz adventi gyülekezet által.
Miről ismerhetjük fel a hamis prófétákat?
16. 
Miről ismerhetjük fel’a hamis prófétákat? — „A tör­
vényre és annak tanítására hallgassatok! Ha nem ekként szól­
nak azok, akiknek nincs hajnalok!" Ésa. 8, 20.
Megjegyzés. A hamis próféták csodákat tesznek majd, hogy hitelt 
ébresszenek az emberekben tanaik iránt. Azonban csak akkor hihetjük 
el, hogy az üzenet hirdetői Istennek küldöttei, ha azok a leghűségeseb­
ben ragaszkodnak Isten szavához s minden parancsolatához. A csodák, 
a betegek bámulatos gyorsan való meggyógyitása s több efélék még egy­
általán nem bizonyítják azt, hogy az illető próféta Isten nevében beszélt 
S ő éppen ezeket használja fel Sátán a lelkek megtévesztésére az
napokban. Lásd 5 Móz. 13, 1—4; Máté 7, 21— 23; 2 Thess. 2, 8. 10; 
Jel. 13, 14; 16, 13. 14.
Sátán máris munkában van. Az emberek a csodálatosat, 
a feltűnőt keresik s Sátán igyekszik az ily lelkek várakozását 
kielégíteni. 
Ámde fontoljuk meg, hogy Isten nem szokta 
munkáját feltűnő módon végezni. Az utolsó kegyelmi üzenet 
csak annyiban vonja magára az emberek figyelmét, hogy 
igyekszik az embereket a bűnről meggyőzni s ezért gyűlölettel 
viseltetnek majd iránta. A Szentlélek soha sem taníthatja azon­
ban az embereket olyasmire, ami Isten szavával, különösen a 
tízparancsolattal ellenkezne. 
Erről ismerhetjük meg Isten 
igaz szolgáit s a hamis prófétákat. Lásd Ján. 7, 17.
A törvény és az evangélium.
1. Mi a btín? — „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvény­
telenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség." 
1 Ján. 3, 4.
2. Hányán vétkeztek? — „Mert mindnyájan vétkeztek 
és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül." Róm. 3, 23.
3. Vájjon a zsidók és pogányok egyaránt értendők-e 
azon kijelentés alatt, hogy „mindnyájan vétkeztek?" — „Mi­
csoda tehát, különbek vagyunk-é? Semmiképen sem! Mert 
az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mind­
nyájan bűn alatt vannak 1 Amint meg van irva, hogy nincsen, 
csak egy igaz is . . . Tudjuk pedig, hogy amit a törvény 
mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak; hogy 
minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá 
essék." Róm. 3, 9—12.
Megjegyzés. A biblia kijelenti, hogy a bűn a törvény megrontása 
s hogy az egész világ vétkezett. Ebből egyúttal az is kiviláglik, hogy 
a törvény, amelynek a megrontása bűn, képezi az erkölcsi élet zsinór- 
mértékét az egész világ számára.
4. Melyik az a törvény, mely a bűnt kinyilatkoztatja ? — 
„A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által. Mert a 
kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: 
Ne kívánjad!" Róm. 7, 7.
Megjegyzés. Az a törvény, amelyben ez a parancsolat is benne
13
foglaltatik: „Ne kívánjad!" a tízparancsolat, vagyis az erkölcsi törvény. 
Isten erkölcsi törvénye az a mérték, amellyel minden egyes lélek meg- 
itéltetik.
Krisztus a mi Üdvözítőnk, a mi szabaditónk a bűntől.
5. Miért jelent meg Krisztus? — „És tudjátok, hogy ő 
azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye, és őbenne 
nincsen bün.“ 1 Ján. 3, 5.
Megjegyzés. Ha az ember soha sem szegte volna meg Isten tör­
vényét, akkor megváltóra sem lett volna szükség. Krisztus azért jött, 
hogy az embereket megszabadítsa a bűntől, mert a bűnös ember nem 
üdvözülhet. Krisztus nem olyan módon szabadította meg az emberi­
séget a bűn alól, hogy Isten törvényét, melyet az ember megszegett, 
eltörölte, hogy az ember többé ne is vétkezhessen, hanem úgy, hogy 
lehetségessé tette az emberiség számára a törvény iránti engedelmes­
séget. Ha az isteni törvényeket eltörölte volna, akkor meggyalázta volna 
a törvényadót, mert kinyilvánította volna, hogy Isten igazságtalan és 
kegyetlen volt az ember iránt, mikor néki egy oly törvényt adott, melyet 
az úgy sem tarthat be s amelyet végül úgy is el kell törölni. Továbbá 
igazolta volna az ember bűnösségét, aki magában azt gondolhatta 
volna: Imé Isten maga is belátta, hogy ezen törvényeket nem tarthatom 
be, mert hisz ő maga nyilvánította azokat érvényteleneknek. Krisztus 
kereszthalálát még azon tény tette szükségessé, hogy a törvény örökkévaló, 
változhatatlan és eltörölhetetlen, mint maga Isten. A törvényt eltö­
rölni egyértelmű lenne azon kijelentéssel, hogy többé nincsen bűn, mert 
ahol törvény nincsen, ott lehetetlenség annak megszegése is s ha a 
törvényt nem szeghetjük meg, mert az nincsen, akkor felesleges lett volna 
a Megváltónak engesztelő áldozatul feláldozni életét a mi megváltá­
sunkért. Lásd Róma 4, 15.
6. Miután mindenki vétkezett, remélheti-e az ember, hogy 
a törvény cselekedetei által valaki megigazulhat ? — „Annak- 
okáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazulhat 
meg ő előttte; mert a bűnnek ismerete a törvény által vagyon." 
Róma 3, 20.
Megjegyzés. Mindnyájan vétkeztünk s ezért halálos Ítélet alatt 
vagyunk. Összes jócselekedeteink együttvéve sem menthetnek meg ben­
nünket a haláltól, melvet bűneink következtében megérdemeltünk. Miu­
tán már egyszer vétkeztünk, most már engedelmességünk által nem 
igazulhatunk meg többé.
7. Miáltal igazulhatunk meg s miáltal szabadulhatunk 
meg bűneinktől? — „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből 
a Krisztus Jézusban való váltság által, kit az Isten eleve 
rendelt engesztelő áldozatul hit által, az ő vérében, hogy meg­
mutassa az ő igazságát az előbb elkövetett bűnöknek elnézése 
miatt, az Isten hosszutürésénél fogva .... hogy igaz legyen ő, 
és megigazítsa azt, aki a Jézus hitéből való." Róm. 3, 24—26.
Megjegyzés. Krisztus a mi bűneink következtében halt meg. Ha 
őt hittel a mi személyes Megváltónkul elfogadjuk, akkor halála által 
megszabadulunk a bűn kárhozatától. Krisztus vére engeszteli meg vét­
keinket. Bűneinket magára vette, bűneinket néki számítja fel Isten, igaz­
ságát ellenben nékünk tudja be érdemül. Engedelmessége által igazul­
hatunk meg s Isten úgy tekint ránk, mintha büntelen Fia állana előtte, 
mintha soha sem vétkeztünk volna. Lásd a 3. és 4. füzeteket.
Az evangélium megerősíti Isten törvényét.
8. Mit jelent a Megváltó minden hivő számára ? — „Mert 
a törvény vége Krisztus, minden hívőnek igazságára." Róm. 10,4.
Megjegyzés. Ha Krisztusban hiszünk, ha teljességgel benne vagyunk 
ő lesz a mi igazságunk. Lásd Jer. 23, 5. 6. Krisztus életében beteljese­
dett a törvény minden jottája, minden pontocskája. Krisztus a szó szoros 
értelmében megtartotta Isten parancsolatait. Ezen engedelmességet né­
künk tulajdonítja Isten s igy Krisztus igazsága által mi is megigazulunk.
9. Milyen befolyással van a Krisztusba vetett hit a tör­
vényre? — „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-e a hit 
által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük." 
Róm. 3, 31,
Megjegyzés. Krisztus feltétlen engedelmességgel viseltetett a tör­
vény minden egyes pontja iránt. Krisztus, ámbár megkisértetett, de soha 
sem vétkezett, engedelmes életét Isten úgy tekinti, mintha minden egyes 
hívőnek az élete lenne, aki csak elfogadja Krisztust üdvözítőjéül. Mivel 
pedig Krisztus engedelmes volt a törvény iránt, nyilvánvaló, hogy az 
mireánk is vonatkozik s ha Krisztus engedelmességét elfogadjuk a mi 
megigazulásunk céljából, akkor elismerjük, hogy ezt a törvényt megszeg­
tük s ezáltal halálos ítélet alatt vagyunk. így erősiti meg a Krisztusba 
vetett hit a törvényt.
Mily viszonyban van a meg nem tért bűnös 
a törvényhez?
10. 
Milyen viszonyban vagyunk a törvényhez, mielőtt a 
Krisztusba vetett hit által megigazultunk? — „Mikor pedig 
eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, . . , 
hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiu- 
ságot." Gál. 4, 4. 5. „Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény 
alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkozta­
tásáig." Gál. 3, 23.
Megjegyzés. A törvény alatt lenni annyit jelent, mint a törvény 
megszegése következtében halálos Ítélet alatt lenni. Mindenki vétkezett. 
Ennélfogva mindenki Krisztus törvénye alatt van, amig a Krisztusba 
vetett hit megváltást nem eszközöl ki számára a bűn kárhozata alól.
Mily viszonyban vagyunk a törvényhez, miután már 
hit által megigazultunk.
11. 
Mi alatt vagyunk megigazulásunk után? — „Mert 
a bűn tirajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény 
alatt, hanem kegyelem alatt." Róma 6, 14.
Megjegyzés. A kegyelem tulajdonkép nem más, mint egy meg 
nem érdemelt ajándék. Isten törvényeit megszegtük. Ezért halálos Ítélet 
alatt vagyunk. Ámde Isten végtelen kegyelmében mégis felajánlja nékünk
az irgalmat és bocsánatot szent Fia áldozati halálának érdeméért. Azok, 
akik hittel elfogadják Krisztust, a kegyelem alatt vannak s a bűn kár­
hozata alól megszabadultak. Lásd Róma 8, 1.
12. Szabád-e azoknak, akik a kegyelem allatt vannak, a 
törvényt kedvük szerint megrontani? — „Mit is tehát? Vét­
kezzünk-e, mivelhogy nem vagyunk a törvény alatt, hanem a 
kegyelem alatt? Távol legyen! Róm. 6, 15.
Megjegyzés. Isten halálos büntetés terhe mellett tiltá meg szent 
törvényeinek megszegését. Isten -nem azért bocsátja meg bűneinket, hogy 
a törvényt kedvünk szerint megronthassuk. A Megváltó oly módon sza­
badit meg bennünket, a bűntől, hogy képesekké tesz bennünket az isteni 
törvények megtartására.
13. Miért áldozta fel magát Krisztus érettünk? — „Hogy 
a törvénynek igazsága bételjesüljön bennünk, kik nem test 
szerint járunk, hanem Lélek szerint/' Róm, 8, 4.
Megjegyzés. Gál. 5, 18. ban a következőket olvashatjuk: „Ha azon­
ban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt." Pál apostol 
a 22. és 23. versben kimutatja, hogy a Lélek gyümölcsei megegyeznek 
a törvénnyel, mert „az ilyenek ellen nincs törvény." Ez azt mutatja, hogy 
azok, akiket Istennek Lelke vezérel, soha sem fogják Isten szent paran­
csolatait áthágni. Életük az isteni parancsolatok iránti feltétlen enge­
delmességnek s a törvény megdicsőitésének élete lesz.
Mit törölt el Krisztus ?
14. 
Mit törölt el Krisztus? — „Azért a világba bejövete­
lekor igy szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet 
alkottál nekem. Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. 
Akkor mondám: Imé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva 
vagyon rólam,) hogy cselekedjem oh Isten a te akaratodat. 
Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égő, meg 
bűnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél,,
melyeket a törvény szerint visznek; ekkor ezt mondotta: Imé 
itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsőt, 
hogy meghagyja a másodikat.*' Zsid. 10, 5—9.
Megjegyzés. Az isteni parancsolatok, ahogy azokat a szentirásban 
láthatjuk, három csoportra oszlanak. 1. Megkülönböztetjük az erkölcsi 
törvényeket, melyeknek a tízparancsolat a summája. Ezek Isten jellemé­
nek megnyilatkozásai s ezért örökkévaló érvénnyel bírnak minden egyes 
ember számára. 2. Megkülönböztetjük a ceremóniális törvényeket, me­
lyek a földi szentélyben bemutatandó áldozatokkal és a különböző 
árnyékünnepekkel s Izráel népének évi nagy szombatjaival foglalkoz­
nak, amelyek Krisztus halálában beteljesülésüket nyerték s ezért érvé­
nyüket veszítették. 3. Megkülönböztetjük a polgári törvényeket, melyek 
a régi zsidó államra vonatkoztak s melyek annak törvénykezését sza­
bályozták. Ezen törvények a zsidó állam megszűnésével természetesen 
szintén megszűntek.
Vannak oly emberek, akik a legnagyobb könnyelműség­
gel kijelentik, hogy törvény és törvény között semmiféle kü­
lönbség nincsen, hogy Krisztus halálával azok mind érvényte­
lenekké váltak. Ezen ravaszságnak egyedüli célja természetesen 
az, hogy igazolva lássák magukat a tízparancsolat 4. paran­
csának, a hét hetedik napjának, az Ur szombatja megünnep­
lésének elhanyagolásáért. Az isteni parancsolatoknak ilyetén 
való ravasz összevegyítése által azonban ne hagyjuk magun­
kat megtéveszteni. Tudjuk meg, hogy Krisztus halálával csak 
azon parancsolatokat szüntette meg, melyek az ő halálának 
voltak árnyképei s amelyekre a bűn következtében volt szük­
ség. Ezek az árnyképül szolgáló törvények csak a bűnbeesés 
után adattak. Nem igy a tízparancsolat. A benne foglalt törvé­
nyeket Isten még a bűnbeesés előtt adta már az embernek 
s semmi összefüggés köztük és az árnyékparancsolatok között 
nincsen. Ezen bűnök következtében estünk halálos Ítélet és 
kárhozat alá s azért halt meg Krisztus érettünk a keresztfán, 
hogy ezen bűnnek kárhozata alól megváltson bennünket,
A 15. fejezetben kimutattuk, hogy a biblia tanítása 
értelmében a kőtáblákra irt parancsolat csak másolata annak, 
mely a mennyei szentélyben van. A Szentlélek ezen törvényeket 
minden egyes hivő szivébe irja. Krisztus nem azért jött, hogy 
ezen törvényeket eltörölje, hanem hogy azokat beírja minden 
egyes hivő szivébe. Kedves olvasó! Olvasd át figyelmesen, 
ima közben Mózes 2. könyvének 20. fejezetét s azután kérdezd 
meg Istentől: Uram, ezen törvények közül melyiket ronthatom 
meg anélkül, hogy ellened vétkeznék, hogy mégis oly tanít­
vány lehessek, aki Krisztusomnak lábnyomában halad! ? Dön­
tésedtől függ jövendő sorsod, örökkévaló életed és üvösséged!
TARTALOM
Oldal '
Isten igéje. I..........................
. ' 
. 
H..................
Megigazulás a hit által. . .
A megváltás...........................
Krisztus eljövetele. 
. . . 
Krisztus eljövetelének jelei. I.
A világ prófétai története.......................................................................
A pápaság keletkezése és működése..................................................
A millennium, vagy az ezeréves birodalom.......................................
A szentek öröksége...............................................................................
A keleti kérdés a biblia világánál..............................................
Az ember természete..............................................................................
Az istentelenek bűnhődése....................................................................
A mózesi szövetségsátor mint Isten mennyei templomának képmása. 
Hogyan jelképezte az árnyékszolgálat Krisztus főpapi szolgálatát
a mennyei szentélyben.......................................................................
A mennyei szentély megtisztításának ideje................................
A szombat. A szombat elrendelése és megünneplése. . 
.
A hét első napja az ujtestamentumban................................
A vasárnap megünneplése. . . . ,
...............................................
A nagy küzdelem Krisztus és Sátán között, ahogy a Jelenések
könyvének 12. része azt bemutatja..................................................
A fenevad képe és annak ténykedése.................................................
Az engedelmesség fontossága.........................
Az alámeritkezés. . .*.......................................................................
A Szentlélek tiszte és adománya.........................................................
A törvény és az evangélium..................................................................
3
10
ló
25
32
40
47
55
63
71
78
87
95
103
110
117
124
131
138
146
155
162
171
179
186
193